13. fejezet
{Bella szemszöge} Talán,ideje abbahagyni a sírást,és kipakolni...a bútorok,amiket Charlie és Renée vett,biztosan nemsokára megérkeznek... Nagyon nehezen,és komótosan felkászálódtam,így immár a saját lábaimon álltam.A bõröndöket behurcibáltam a hálószobámba,és mivel hatalmas súlya volt,ezért a földre tettem õket.Kicipzároztam,és elkezdtem a kipakolást,ám gondolataim csak egy ember körül forogtak...körülötte. A ruháim összegyûrõdtek az út során,így kupacokban tettem az ágyamra,és elkezdtem hajtogatni õket.A felsõimet egykupacba tettem,mikor összegyûlt a kellõ mennyiség,becuccoltam a szekrényem legfelsõ polcára.Ugyanezt tettem a nadrágjaimmal,és a megmaradt felsõrésszel,pulcsikkal is. Mikor végeztem,fáradtan dobtam le magam az ágyra,ám még hátravolt a fürdõszobai kellékek.
{Bella szemszöge} Talán,ideje abbahagyni a sírást,és kipakolni...a bútorok,amiket Charlie és Renée vett,biztosan nemsokára megérkeznek... Nagyon nehezen,és komótosan felkászálódtam,így immár a saját lábaimon álltam.A bõröndöket behurcibáltam a hálószobámba,és mivel hatalmas súlya volt,ezért a földre tettem õket.Kicipzároztam,és elkezdtem a kipakolást,ám gondolataim csak egy ember körül forogtak...körülötte. A ruháim összegyûrõdtek az út során,így kupacokban tettem az ágyamra,és elkezdtem hajtogatni õket.A felsõimet egykupacba tettem,mikor összegyûlt a kellõ mennyiség,becuccoltam a szekrényem legfelsõ polcára.Ugyanezt tettem a nadrágjaimmal,és a megmaradt felsõrésszel,pulcsikkal is. Mikor végeztem,fáradtan dobtam le magam az ágyra,ám még hátravolt a fürdõszobai kellékek. Bevágtattam az említett helyiségbe,és a bõröndökbõl megmaradt tisztító,szépségkellékeket behajigáltam a polcra.Éppen mentem volna a konyhába,hogy felírjam,mik kellenek a túléléshez szükséges dolgokon belül,mikor dudáltak,és csengettek egyszerre. Becsaptam a bejáratiajtót,és döbbenten tapasztaltam,hogy a bútorosok azok.Ketten voltak,az egyik magasabb,és szõke,a másik is magas,ám õ bronzbarna hajviseletû volt.Kicsit sem hasonlított Rá,ám én mégis szemérmetlenül megbámultam.Mintha az amúgysem élõ szivemet facsarták volna újra ki,mint egy közönséges narancslét.Rám mosolygott,és megszólalt Jónapot,kisasszony.Meghoztuk a bútorokat.Isabella Swan,ha nem tévedek!-mosolygott a barnahajú. Aprót bólintottam,majd kezet nyújtott Peter Hamleny-örömmel ráztam meg kezét,majd a másik férfi is felém nyújtotta az övét Anthony Brancho-különleges akcentusa volt...olyan,spanyolos...Ám az Anthonyra összerándult újra a szívem.Tényleg mindenki õrá emlékeztet,vagy,csak én hasonlítgatom össze mindenkivel? Bella Swan-mosolyogtam-Jöjjenek-invitáltam õket beljebb Szóval Bella...gyönyörû név-mosolygott huncutul Peter,miközben végigmérték a lakást. Behozták a bútorokat,és nekem csak most tûnt fel,hogy milyen kis takaros,és ízléses így ez a ház.A bútorok sokat dobtak rajta,az egyszer már biztos Köszönöm-néztem bájosan rájuk-Mennyivel tartozom?-húztam ki a táskámból a tárcámat Ugyan,ne fáradjon.Az édesapja már rendezett mindent-mosolygott Anthony Akkor,köszönöm-köszöntem el,majd becsuktam az ajtót. Újra a konyha felé vettem az irányt,s felírtam,mit kell vennem a boltból. ****** (Edward szemszöge) Mindenki csak ült néma csendben.A lányok-mert ugye,most csak kettõ volt-zokogtak.Mi meg...mi csak ültünk,és gondolkoztunk.Gondolatolvasás képességemet kikapcsoltam,nem volt erõm még a többi sajgó gondolatra,amit Jasper,vagy Esme elevenített fel.Szeretteink...nincsennek többé.Pontosan úgy,ahogy én sem,és Jasper sem létezünk többé,Nélkülük.Alice volt az eleven vidámság.Mellette nem lehetett nem jókedvûnek lenni.Mindig is hiányozni fog.Emlékszem,annyira örült,amikor eljegyeztem Bellát.Már hónapokkal a látomása elõtt elkezdte megtervezni életem egyik legszebb napját,az esküvõnket.Ám,a sors közbeszólt...Alice...nincs többé. És Bella...az én Bellám.Mindig zavarban volt.Emlékezni fogok rá,mindig,és ha csak felelevenítem,hogy egy hosszú vadászat után hogy tudott örülni egyetlen csóknak,vagy éppen egy ölelésnek...mindig zokogni támad kedvem.Mikor elesett,vagy megbotlott...olyan aranyos volt...és,amikor zavarban volt!Azt senki,és semmi nem tudja utánozni.Istenem!Olyan gyönyörûen észveszejtõen szépséges volt!És most...elment.Miattam.Ha akkor,nem hagyom itthon,vagy,ha nem megyek el,akkor még most is itt pirulna el a karjaim között.És nem Németországba,hanem itt,Forksba... ****** {Bella szemszöge) 1 HÓNAP MÚLVA Hát,ez a nap is eljött.Szeptember van,és kezdõdik az iskola,ám,most,hogy egy hónapja itt élek,egyedül,rádöbbentem,hogy Nélküle semmit sem ér az életem.A helyes megnevezés,a nélkülük lenne,ám nekem Õ,és csakis Õ hiányzik a legjobban.Egyszerûen egy gyáva,alattomos féreg vagyok.Eljöttem,és legjobb barátaimat,szerelmeimet otthagytam,had rágják egymást.Megfutamodtam.Én...egy kukac vagyok.Visszamenni pedig nem merek Ezalatt az egy hónap alatt,kisebb problémák történtek velem,ám van egy-két jó dolog is eközött.Például,hogy van egy állásom.Egy kis ruhabutikban dolgozom,heti kétszer,nyolc órát.Az órarendem úgy van kialakítva,hogy ne kelljen minden áldott nap az iskolában roskadoznom,így elég csak hétfõn,szerdán,pénteken bemennem. Felvettem az ünneplõmet,és felkaptam a cuccaimat is.Szörnyen szétszort vagyok,a rendes ennivalóim sincsennek,a ház szörnyen rendetlen,és magamra sem adok már annyit,mint régebben.Charlie mindössze kétszer látogatott meg,s mind a kétszer,fejvesztve menekült haza.Mindenáron el akarja intézni,hogy hazaköltözzek vele.Nem értem,mért olyan nehéz felfogni,hogy nem akarok Velük szembenézni.Ha csak úgy heppbõl jöttem volna el,akkor,már régen visszamentem volna,mivel rájöttem,hogy egyedül,barátok,és szeretet,szerelem nélkül,mindez nem egy leányálom.Ha csak rajtam múlna,akkor már régen visszamentem volna.De nem.Itt a szívem épségérõl,és a becsületemrõl van szó.A becsületemrõl?Te jó ég!Az már régen nincs... Már cakkumpakk fel voltam öltözve,amikor csöngött a telefonom.Apám volt... Bells-szólt bele megkönnyebbülten Szia apa-köszöntem unottan Tudod,éppen most járok itt a közelben,úgyhogy estére elmegyek.-hadarta jókedvûen,mire én riadtan kaptam fel a fejem Hogy mi?-sipítottam,s körbenéztem a szobán:a rendetlenség valósággal eluralkodott a szobán-morzsák,tányérok,fél pizzák mindenhol... nem is örülsz jóapádnak?-dermedt le Jajj dehogynem-hangom remegett-De,most mennem kell az évnyitómra.Szija apu,szeretlek. Rendben,menj csak-köszönt barátságosan-Akkor,estefelé érek oda.Én is szeretlek-nem vártam meg hogy elköszönjön,lecsaptam Te jó ég!Mit fog szólni?A legutóbbi alkalomkor is fejvesztve menekült...és már akkor is megfenyegetett,hogy hazavisz.Végem,az tuti Gondterhelten indultam el a helyi középiskolába,ahol már idén a tizenegyedik évfolyamot kezdem. Nehézkesen vége lettaz évnyitónak,s én unottan dobtam le magam az egyik fotelba,otthon,mikor hazaértem. A szoba még mindig ganéj volt,ám én gyorsan,kapkodva vittem ki a koszos tányérokat,és a szemetet.A ruhákra már annyi idõm nem volt,mégis,összehajtogattam õket,és egy hatalmas stócba pakoltam mindent. A konyhába septében elmosogattam,s éppen futva indultam volna el a boltba,valami emberi kajáért,mikor Charlie kopogott az ajtón. Apu-öleltem meg nehézkesen mikor belépett Bella Gyere,ülj le,és mesélj,mi történt...-invitáltam,mire õ körbenézett Mi ez a sok ruha?-bökött a stóc felé,és el is indult,hogy megszemlélje... Ne!Azok a tiszta ruhák,csak nem volt idõm behajtogatni-hebegtem,hangok nélkül,mire leült Elmesélt mindent.Reneé és Phil kapcsolatát,és,hogy Jacob apja elhalálozott...hiszen,olyan messze vagyunk,és mégsem tudtak volna értesíteni?Amikor ezt szóvá mertem tenni,akkor én lettem a hibás,amiért nem kérdeztem rá. Tovább Mesélt... Mindenkirõl.Mike és Jessica,a rendõr haverjai,és minden egyéb. És akkor,eljött az,amit nagyon nem akartam hallani:Cullenék -Az a kislány...Alice Cullent azóta sem láttam-vakarta meg a fejét-Lehet,hogy történt vele valami? Dehogy-mondtam,s én naiv,úgy gondoltam,hogy egy vámpírnak mi baja lehet?Fõleg,egy olyan vámpírnak,akinek egy egész hadsereg,vagy család áll a háta mögött?De,azért én sem voltam ebben biztos...-Felhívom,az lesz a legtisztább Kicsöngött,majd egy férfihang vette fel... Jasper,megint te vagy az?Hányszor mondjam még,hogy már régen meghalt?-brümmögte,mire én ilyedten kinyomtam,és görcsösen szorítottam a kezembe a készüléket. Meg...meghalt-suttogtam,s a könnyek elöntötték az arcomat És,akkor még nem is mondtam.Az a kis Cullen fiú rátámadott Jacobra!-dühöngte,mire én zaklatottam feláltam Együnk-töröltem le könnyeimet az arcomról,ám gyorsan vissza is ültem-De nincs itthon semmi Bella,szét vagy esve...talán,nem lenne jobb,ha hazajönél velem?-kérdezte csüggedten,és féltõn Kérlek apu!Ezt már átbeszéltük egy párszor!És...amúgy nem baj,ha ma pizzát rendelünk?-tereltem a témát okosan Semmi baj.Nem vagyok éhes-állt fel,s a fürdõzobába vette az irányt,ám ott mikor benyitott,megtorpant: BELLA!-üvöltötte,és fájdalmas,és dühtõl izzó szemeit rám emelte-MI VAN ITT?-és tényleg!Ójajj...azt elfelejtettem kitakarítani. Bocsi,apa bocsi.De hidd el,tömérdeknyi gondom,és dolgom volt.És ezt én elfelejtettem..-hápogtam,mint egy kislány,aki rossz fát tett a tûzre Nem érdekel!Bella!Ez az alapvetõ mûveltség alapja,hopgy az ember,a koszos...fehérnemûit a szennyesládába teszi!Itt egy hónapja,(ha nem több)nincs kitakarítva!-kiabálta,és becsukta az ajtót. Rendben,akkor most megyek aludni-tette hozzá,és én éreztem,hogy itt még nincs vége Az elkeseredés urrá lett rajtam,és a konyhába vetettem magam. Nagy csörgés,és csattogás közepette megtaláltam a kedvenc kenyérvágó késemet,és felemeltem. A penge épphogy csak a csuklómhoz nyomódott,egy erõs lökést éreztem,aztán Charlie dühös arcával találtam szembe magam... Bella!Itt van a vége!Jössz haza!-ordította,s felrángatott a padlóról. FORKSBAN Apa...erre semmi szükség...-mentegettem magam,de a feje színe elhalgattatott. Menj fel,és pakolj ki!Aztán,megyünk az iskolába,hogy újra beírassunk!-adta ki az utasítást otthon. Oké-dünnyögtem,és nem hittem el,hogy már megint itt vagyok,az Õ közelébe...felfelé menet,eleredtek a könnyeim,és bágyadtan dõltem le az ágyamra...
|