(Bella szemszöge)
A múlt éjszaka hosszúnak ígérkezett... A rémálom,melyben újra találkozunk,s egyikük sem áll velem szóba,egész éjjel kergetett,egészen a reggeli napfelkelte elsõ sugaráig.Szemem alatt-le merném fogadni-hatalmas táskák láthatóak. Este,idegesített az is,hogy Charlie mennyire dühös lehet.Két hónap a világ másik felén,és összeroppanok.Sok pénzt költöttek rám,én pedig még egy hetet sem voltam az újonnan választott iskolába.Csalódhattak bennem.Hatalmasat... Ideje felkelni,és hogy egy, újabb letargikus idõszakkal szembenézzek... Táska a átamon,és indulok.Bevágódtam autómba,s meg sem álltam a parkolóig. Ött aztán,mihelyt befordultam,egyetlen autót pillantottam meg.Csak egyet.Az volt az egyetlen az egész parkolóban.Egy ezüst volvo.Méghozzá,egy nagyon ismerõs ezüst volvó. Mostmár kizárt,hogy úgy mehetek be az iskolába,hogy ne rájuk nézzek. Mind az öten rajtam "legeltették" a szemüket.Jasper arca megkínzottabb volt az eddiginél is,ám mikor kiszáltam,felragyogott.Valami feltûnt:az elõbb elszámoltam magamat!Csak négyen vannak!Emmett,Jasper,Rose,Edward...és Alice sehol...akkkor ez most valami "meglepi" szerû dolog volt? Hûûh ilyen is ritkán van...én lepem meg Cullenéket,nem õk engem :D Nehézkesen,lassú mozdulatokkal nyitottam ki az öreg furgonom ajtaját,s szándékosan nem néztem rájuk. Ez utóbbi igen rossz döntésem volt.Amint le akartam tenni a jobb lábamat,a betonra zúdultam-volna-ha nem kapott volna utánnam két erõs kéz. Féltem felnézni,és szembenézni azzal,aki hõsiesen megmentett eme kis balesetemtõl. Bella-szólalt fel egy hang,aki számomra sokat jelent Köszönöm-motyogtam zavartan,majd összekapkodtam a szétszórt könyveimet. Indultam volna,ám valami erõs nem engedett Bella.Hogy nézel ki?-húzta fel szemöldökét Jasper. Végignéztem magamon,bár fölösleges volt.Tudtam,hogy szörnyen nézek ki. Miért?-tetettem magam Nem jött be-sóhajtott,majd mellére vont Hiányoztál-suttogta nagyon hallkan Nem hiszed hogy mennyire-mondtam,s kibontakoztam az ölelésébõl. Kapkodva,ám mégis ügyelve lépkedtem az iskola bejárata felé.Határozott lépéseket tettem a szekrényem felé.Megálltam. Kósza könnycseppek futottak végig arcomon,s nem bírtam megállni. A nõi mosdóba rohantam,s kitört belõlem a zokogás.A fal mellé kuporodtam,a mosdókagyló alá.Halk,tompa kopogás jött az ajtón kívülrõl,s én megpróbáltam visszafolytani rohamomat Valaki benyitott... Bella!-kiáltott fel Angela ijedten,s menten mellém kuporodott.   -Mi a baj? Semmi-töröltem le magabiztosan a könnyeket arcomról,majd megkíséreltem felálni. Mr.Banner kitér a hitébõl ha nem viszlek be biológiára.Mégis,mi a fészkes fene történt?-érdeklõdött lágy,anyáskodó kedves hangon Cullenék-szipogtam,és szívbõl jövõen megöleltem. Bella...jól vagy?Szörnyen fehérnek tûnsz.Eszel te rendesen? Igen.Jól vagyok.Menjünk-álltam fel Gondosan méregetett míg beértünk a terembe.Biológia...Edward mellett...jóég. Örülök,Miss Swan,hogy hajlandó részvetvenni az órán-gúnyolódott Mr.Banner,s én szemlesütve ballagtam fel a terem leghátuljába,pontosan Õmellé. Szörnyen éreztem magam.Lelkileg,és fizikailag is.A gyomrom szörnyen fájt,mintha a pillangók lifteznének benne.A fejem,az majd széthasad.Kezem-lábam úgy remegett,mint egy százéves öregmamáé. Elnézést-suttogtam bûnbánóan,s leültem. Az óra,körülbelül negyed órája ment,de egy szót sem bírtam volna visszaismételni.Eléggé lefoglalt,hogy egyenletesen,mély levegõket tudjak venni.Elkapott a hányinger is.Egyre gyorsabban kapkodtam a levegõt,s ez lassan átcsapott zihálássá. Isabella,jólvan?-aggodalmaskodott a tanár. Csak..hadd menjek...ki a...mosdóba-mondtam háromszor, majd abbahagytam,  hogy vegyek egy mély levegőt.