(Bella szemszöge)
   Meghaltam.A szívem egy utolsót,egy hatalmasat dobbant,és már nem fájt semmim.Csak úgy vagyok.Tehát meghaltam.De mégsem.Akkor nem lenne szabad gondolkodnom.De most gondolkodok.Ez a tûz,amit éreztem,elviselhetetlen volt.Örülök hogy már vége.Kínzott az,hogy úgy éreztem magam,mintha áram helyett tüzet vezettek volna ereimbe,és az éget fel,és könyörtelenül szorul össze ereim nagy része.Na ez pont ilyen volt...
   Hirtelen,megéreztem egy lágy szellõt arcomon,és kellemes volt a sok pokoli égés,a sok tûz után.Egy kis hûs szellõ.Ez tökéletesen lett idõzítve.Puha ágyon feküdtem,és valaki fogta a kezem.És nnek a valakinek nagyon jó illata volt....vagyis,bolondokat beszélek!Kellemes illat kúszott el orromig,s még valami feltünt,amit még soha nem éreztem.Többen voltak bent ebbe a helyiségbe,és azt is éreztem,hogy nyitott ablaknál vagyunk...de ezeket én honnan érzem?
"Felébredt!Edward!Nézd.Rebeg a szempillája!Ébren van,csak gondolkodik!"-szólalt meg valaki furcsa,elmosódott hangon.
   Hmm..ez meg mi volt?Hihetetlen.Képzelõdök is.Ez Jasper hangja volt.De mért mosódott el?Hiszen vámpírok...kristálytiszta a hangzásuk is...
"Milyen gyönyörû...mint mindig.Bella mindigis gyönyörû volt...de most...talán,szeret majd vámpírként élni....ha ezt lehet életnek nevezni"-morfondírozott egy hang,de nem érdekelt az,hogy neki ki a gazdája...csak egy szó,ami megragadt bennem: "vámpír"
Ezt meg hogy érted?-ültem fel szédületesen gyorsan-Vámpír?
Bella-suttogta Edward-Honnan....honnan tudtad?Én ezt csak gondoltam!Nem mondtam ki-nyitotta száját szóra,de torkán forrt a szó,ezért pééhogy nyögdécselt valamit...
Badarság!Nem vagyok bolond!Kimondtad!"Milyen gyönyörû...mint mindig.Bella mindigis gyönyörû volt...de most...talán,szeret majd..."-tiltakoztam hevesen,majd keserûen idéztem szavait,de félbeszakított
"... vámpírként élni....ha ezt lehet életnek nevezni"-mondta tovább,mire bennem meghült a vér is-Ezt mondtam,de csak gondoltam-állapította meg
   A levegõ is megfagyott.Örökkévalóságnak tünk a megszállott csend.Kínos volt.Én csak körbe-körbe vizslattam mindenkit.Az összes Cullen egyre szebb-és szebb lett mióta utoljára láttam.De ami a legjobban meglepett,hogy láttam mindent.Minden porszemet,az arcuk minden rezdülését,és minden izmot a testükön.Hallottam is,ahogy egy-egy porszem "leszáll" egy tetszõleges tárgyra,majd ott meg is állapodik.
Végül,Emmett felõl is hallottam pár perverz ötletet,mire én úgy óvatosságból magamra néztem:egy szakadt,épphogy negyedcombig érõ fehér pólóban voltam,amin hatalmas vérfoltok díszelegtek.Elpirultam...vagyis csak majdnem,mivel a vörösség helyett csak bizsergést éreztem.Bizsergett az arcom minden egyes rezdülése,egészen a fülemig.
"Bella...te aztán nem vagy semmi"-kaján vigyort öltött arcára Emmett,mire én rákaptam a tekintetem.
Még mindig hatalmas csönd volt a helyiségben,amire idõközben ráeszméltem hogy egy hatalmas nappaliszerû szoba.Hirtelen rengeteg féle érzés suhant keresztül rajtam,és én megijedtem.Jasper felõl persze egybõl jött egy kis kommentálás:
"Nem létezik...ilyen egyszerûen nincs...Bella...Renata..."
   Végül,az idegek pattanásig feszültek,és én egyre jobban izgultam.Mindenkit figyeltem,minden arcot elemeztem,de mindenkin csak döbbenetet láttam.Végül Emmett hangosan elkezdett hahotázni.Mindenki ránézett
Mivan?Jajj ugyan már!A naptól is világosabb hogy MR.Agyturkánynak egy új kihívója akadt!-nevetett hangosan
Azthiszem ennél azért kicsit többrõl van szó-motyogta inteligensen Jasper
Ezt meg hogy érted?-nézett rá Carlisle
Az...az elõbb.Az elõbb ugye olvasott mindenki gondolataiban....aztán...utánna mikor már az enyémbe is olvasott...utánna mindenki érzését is érezte...és most ez....õ nagyon hasonlít...Renatára...-mesélte lázassan 
Ki az a Renata?-kérdeztem vissza,mert semmit sem értettem.Egy fehér ágyban ültem,még mindig,és körülöttem az összes Cullen,kivéve Alicet....
Renata egy nagyon....tehetséges vámpír.Ugye a vámpíroknak,némelyiknek vannak különleges képességeik.Mint például a gondolatolvasás.-kezdte Jasper,mire bólintottam,hogy vettem az adást
Renata tehát egy ilyen különleges személy volt,akinek csakugyan megadatott,hogy képessége legyen.Õ egy Volturi tag volt.Emlékszel,ugye,mit meséltünk neked a Volturiról?-újra bólintottam.halványan ugyan,de emlékeztem.
Renata azonban nagyon erõs személy volt a harcokban,ezért is õ volt Aro kedvence.Renata ugyanis képes volt egy dologra,ami adott esetben,már önmagában is nagyon fontos volt.Ez a pajzs.Harc közben,ki tudta terjeszteni,így megvédve a mentális támadásoktól a Volturit.Ám idõvel rájöttek a Volturi tagjai,hogy egy tehetséges vámpírral állnak szemben.Renata képes volt elszívni minden olyan mágikus vámpírerõt,ami a közelében volt.Hatalmas legendává érett.Valószínüleg,veled is ez a helyzet.Képes voltál Edward,és Jasper képességét is elszívni.-fejezte be Carlisle.
   Hihetetlen.Elõször,tudatosodik bennem hogy meghaltam.Meghaltam,hisz a szivem nem dobog többé,s enélkül nehezen tudunk élni.Aztán,különös hangokat hallok mindenki fejébõl.Ott meghallom,hogy vámpír vagyok.Aztán az,hogy gondolatolvasó.Majd az,hogy egy tehetséges,szupervámpír....
Hangosan nevetni kezdtem,de hiba volt.A torkom perzselõen felmelegedett,és égni,tombolni kezdett.Kezeimet rögtön odakaptam,és szorítottam.Még mindig megdöbbentett ez a gyorsaság.
Bella...ne ess kétségbe.Csak szomjas vagy.Ez természetes nállunk,vámpíroknál.-csitított Edward.De újra kimondta,hogy vámpír vagyok.
Tehát,vámpír vagyok?-kérdeztem vissza,mire Esme válaszolt
Igen.Csak így tudott Edward megmenteni.Meghaltál volna-hajtotta le a fejét
De most el kell mennünk vadászni.Elviszünk,rendben?-nézett rám Jasper
Vadászni?-hirtelen elemi erõvel lobbant belém a düh-Vadászni?Mint valami ragadozó tigrisek?Azt nézhetitek hogy mikor megyek én veletek vadászni!-üvöltöttem,mire Emmett és Jasper,nameg Carlisle is támadóállásba görnyedt,csakhogy védjék a védhetõt.
Nem beszámítható!Támadni fog-préselte fogai között Jasper
Támadni?-hirtelen eltünt minden düh.Talán jobb is.majdnem megtámadtam õket.Nem értettem magamat.Miért vagyok ilyen ingoványos?Hisz az elõbb ölni tudtam volna,mostmeg már semmi bajom sincs
"Bámulatos"-gondolta Carlisle
Bella...tied Carlisle képessége is-nevetett Emmett
Ez nem vicces!...Carlisle!Neked volt képességed?-érdeklõdtem.Kiváncsi vagyok.
Nem.Õ csak hatalmas önuralommal,és jósággal rendelkezik.Hidd el,bámulatos vagy.Senki!Egy újszülött sem tudta volna magát ilyen profi módon lenyugtatni!Hihetetlen!Te egy új legenda leszel!-örvendezett Edward,és megölelt.Finoman.
Ne haragudjatok...de tényleg nagyon ég a torkom.Nem lehetne valamit csinálni?-esdekeltem
De.Egyetlen mód a vadászat!-nevetett Emmett.-nyugi,hugi!Innentõl kezdve vegetáriánus leszel,Cullen módra-nevetett
Na jó,gyerünk-adtam meg magam-De,hogy kell vadászni?-rettegtem a választól-Hisz még sohasem csináltam....
Nyugodj meg.A vérünkben van-kacsintott jasper,és karonragadott,majd kiugrottunk az ablakon.
   Finoman landoltunk,és magam is megdöbbentem a látványon.A fûszálak közé is beláttam,láttam a fák összes levelét.Ahogy a szél meglengette a fa lombját,az valami csodálatos volt.És akkor megéreztem valami csábító illatát,és alig bírtam magam tûrtõztetni,hogy rögvest utánna ne rohanjak.Az illata mámorító volt...
Érzem,hogy érzed már te is.Nagyon ügyes vagy.Ne félj,már nem sokáig kell magadat koordában tartani.Mindjárt ehetsz-mosolygott Jasper,de én megrezzentem az "evés" szónál.   
Rendben.Szóval?-nyögdécseltem,mert már nagyon égett a torkom
Hányan vannak?-kérdezett mesterem
20 különbözõ patadobogást hallottam,így józan "paraszti" ésszel arra következtettem,hogy öten lehetnek.Hiszen húsz osztva néggyel az öt....
Talán...öten?-tippeltem kisgyerek módjára
Remek!Igen,öten vannak!Tehát akkor most kövess!De ne elõzz meg!csak szépen,lassan-adta ki az utasítást Jasper.
Lányan,kecsesen elkezdett rohanni.Nem volt nehéz a lépésttartani vele,simán,lendületbõl megelõzhettem volna.De nem.Futottunk be a sûrû erdõbe.Csodálatos volt.A lábunk alig érte a földet.Suhantunk.Megszerettem ezt a gyorsaságot.Aztán Jasper egyszercsak megállt.
Itt vagyunk.Tehát,felkészültél?-bólintottam-Akkor,szagolj bele a levegõbe,és onnantól kezdve bízd az ösztöneidre magad.Vigyázz,azért a kontrollt tartsd meg,legalább kis mértékben!Sohasem lehet tudni,hogy jár-e egy egy ember az erdõben!...De azért a biztonság kedvéért mögötted leszek.-tette hozzá
Elindultam.Sebesen szálltam,majd megláttam õket.Egy fél tized másodperc mulva már négy õz feküdt holtan a tisztás mellett.Nyaki ütõerükön keresztül sebeztem meg õket,itt szipóztam ki belõlük az éltetõ nedût,amit én már csak "kajának" nevezhetek....
Ügyes voltál-jött felém kitárt karokkal Jasper,s én készséggel simultamj ölelésébe.Kökemény,márvány mellkasának dõltem,és ott figyeltem az ágak suhogását.Így álltunk,legalább két teljes,hosszú percig,majd megszólalt:
Ideje hazamenni.Biztosan sokmindenre szeretnél választ kapni.-és ezzel húzni kezdett a ház felé.
   A többiek a nappaliban vártak engem,és Jaspert.Helyet foglaltunk,Carlisleal,és Emsével szemben.Feszült csend volt,majd Carlisle mindenttudóan körbenézett,és nagy levegõt vett.
Nos Bella,akkor belekezdenék a mesélésbe.Te most vámpír vagy.Edward a teremtõd-intett nagyvonalúan Edward felé-õ teremtett belõled magunkfajtát.Meghaltál volna,de mi mind nagyon szeretünk,ezért úgy döntöttünk,hogy mindenképp megmentünk.Mi természetesen "vegetáriánusok" vagyunk-rajzolt kis macskakörmöket a levegõbe kezével-ugyanis csak állati vérrel táplálkozunk.Azonban,a Volturi embervérrel táplálkozik.Mindenbizonnyal szívesen fogadnának maguk között,bár,magadban is kóborolhatsz,ha nem szeretnél velünk maradni...
Butaság!-szóltam közbe.-Veletek maradok...ha maradhatok-tettem hozzá csöndesebben,mire nevetni kezdett mindenki.
Szóval,akkor üdvözölünk közöttünk,Bella Cullen.-mosolygott Emmett.
A képességedrõl annyit,hogy majd idõvel megtanulod õket használni.Viszont,azt elmondanád nekünk,hogy hogyan vetted át Jasper fiam képességét?-érdeklõdött a családfõ
Természetesen,bár magam sem tudom.Annyi volt az egszész,hogy ránéztem Jasperre,és éreztem valami különöset...és aztán már csak egy hosszú pillanat következett,utánna enyém volt a képessége-mosolyogtam
Bámulatos-jött egy gúnyos hang az ajtó felõl
Stephenie!-hördültek fel egyszerre.
Azonban én ránéztem a lányra,és éreztem azt a bizonyos érzést...
"És ez a fattyú már megint a középpontban van...mióta lett ebbõl vámpír?"-gondolta
És mi van a szüleimmel?-kérdeztem,téma tereléseképp
Most Stephenie távozását kérem,...-megvárta míg távozik,majd belekezdett-Bella,te korházban voltál,és ott egy csõ balszerencsés kiesése miatt sok vért vesztettél,ezért meghaltál.Charlie és Reneé is így tudja.Nem láthatod õket...egy ideig biztosan nem.Elõvigyázatosság...és most is el kell költöznünk.
Nem láthatom a szüleimet?-suttogtam kérdõen
Nem.Sajnos nem-ült le mellém Edward
Viszonylag hamar megemésztettem a hallottakat,de volt még valami,ami nem hagyott nyugodni.
Stephenie újra belépett az ajtón,és mohón Edward ölébe fészkelte magát,aki erre nem reagált ugyan,de nem is zavarta õt.
Edward...szeretlek-mondta,s meg akarta csókolni,amikor én feláltam...
Erõsen koncentráltam.Koncentráltam,hogy Edward felébredjen az ámulatból.Összeszûkített szemmel figyeltem õket,majd a hatás is megjelent.Edward szemei érthetõen felnyíltak,és felált.
Ez az hugi!Jó vagy-nevetett Emmett
Ez...ez...ezt meg hogy?Te...-dühös képpel állt elém Stephenie
Kösz a képességet,Steph-gúnyosan mondatm ki ezeket a szavakat,mire Stephenie elviharzott.
Tizenkettõ mohó,és egyben kérdõ,büszke szempár meredt rám kiváncsisággal...
Mi az?Stephenie képességét is elvettem?-nevettem,mire minden ki nevetni kezdett.
Hugi,nem találkoztam még ilyen vámpírral,mint te!-kapott föl az ölébe Emmett,és megpörgetett a levegõbe.
Én vidáman kacarászva próbáltam szabadulni a kezei közül,de nem ment ...
Végülis,nem is olyan rossz vámpírnak lenni:)