2. fejezet
(Bella szemszöge)
Amikor odaértünk a házhoz csengettünk. Emmett nyitott ajtót.
- Itt a rég nem látott Cullen család. – poénkodott Emmett.
- Mi is örülünk neked Emmett! – válaszolt vissza Edward
(Bella szemszöge)
Amikor odaértünk a házhoz csengettünk. Emmett nyitott ajtót.
- Itt a rég nem látott Cullen család. – poénkodott Emmett.
- Mi is örülünk neked Emmett! – válaszolt vissza Edward
- Beengedsz minket vagy nem? – kérdeztem
- Persze Bella. Gyertek be.
- Kösz.
A nappaliban csupán Jasper ült. Baseball meccset nézett, gondolom Emmettel.
- Sziasztok! – mondta Jasper.
- Szia!- köszöntek egyszerre az ikrek.
- Helló. – köszöntem vissza még szerelmem csak biccentett.
Ekkor Esme jött ki a konyhából.
- Sziasztok! Már kezdtetek hiányozni.- mondta
- Csak kezdtünk? - kérdezte Nessie pajkosan.
Esme erre nem mondott semmit csak ölbe kapta őket.
- Alice beszélni szeretne veled. – mondta Esme.
- Rendben. Fönt van ugye? – kérdeztem
Esme csak bólintott, mert el volt foglalva az unokáival. Elindultam a lépcső felé. Fölmentem rajta és elindultam a második ajtó irányba. Megálltam az ajtó előtt, kopogni akartam, de Alice megelőzött.
- Gyere be Bella. – szólt ki
Benyitottam. Alice a szoba közepén ült törökülésben, egy magazin volt előtte. Fehér nadrág és kék háromnegyedes ujjú fölső volt rajta.
- Szia. – mondtam neki. És odamentem hozzá
- Szia, Bella! Ülj le.
Ránéztem a magazinra. Láttam, hogy koktélruhák és kisestélyik voltak benne.
- Ugye nem az, amire gondolok? – ráncoltam a homlokomat.
- Bella ne csináld ezt velem. Régen volt már valamilyen party.
- Alice hét hete volt Edwarddal az évfordulós partynk. Különben is nem sokára elkezdheted szervezni a helloween bulit.
- Nem számít.
- És ugyan milyen bulit szeretnél?
- Nem tudom. Ha Carlisle hazajön, tartsunk gyűlést. Meglátjuk, hogy ki milyent szeretne.
- Oké. – mondtam neki. – Más szerettél volna?
- Elmegyünk vásárolni? – kérdezte
- Mennyünk. – egyeztem bele.
- Átöltözöm.
- A nappaliban megvárlak. – mondtam neki
Lementem a nappaliba ahol csak Nessiet láttam mesét nézni Esmével.
- Hol van Ben? – kérdeztem
- Hazamentek Edwarddal, mert ugye a két kicsi sosem azt akarja nézni. –
Erre nevetnem kellett. Alice jött a lépcsőn egy fekete macskanadrág volt rajta piros kockás szoknyával és piros fölsővel.
- Baj lenne, ha a te kocsiddal mennénk? – kérdezte Alice.
- Nem.
Nessie odajött hozzánk.
- Hova mentek? –
- Vásárolni.
- Oké akkor nem megyek.
- Gyere, Alice menjünk
Elindult futva hozzánk. Egy perc és odaértünk.
- Bemegyek a fiúkhoz. Te is jössz?
- Persze. Bent ma még nem is láttam. – nevetett fel Alice.
Bementünk a házba. A nappaliba csak Edward ült és valami meccset nézett.
- Hol van Ben? – kérdeztem szerelmemet
- A szobájában. Készültök valahova? – kérdezte
- Vásárolni. Te is jössz? – kérdezte Alice.
- Nem köszi! – mondta neki egy mosoly kíséretében.
Közben elkezdtem keresni a Mercedes-m (ugyanis visszakértem a Mercedes-t, mert a Ferrari nem volt a szívem csücske)kulcsát. A helyén nem volt. A konyhapulton nem volt. A nappali asztalon sem láttam.
- Hol van a kocsi kulcsom? – kérdeztem
- Nem tudom. Vidd el a Volvót. – ajánlotta szerelmem
- Köszönöm. – odaléptem Edwardhoz és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
- Nem akarom megzavarni a pillanatot, de menünk kéne. – mondta Alice
- Jól van, menjünk. – mondtam
Elindultunk a garázs felé. A garázsajtó melletti akasztón ott lógott a Volvo és az Aston Martin kulcsa, de az én autóm kulcsának a helye üres volt. Lekaptam a Volvo kulcsát és mentünk is Alice-szel az autó felé. Gyorsan bepattantunk és már mentünk is Port-Angeles felé. Nem telt el fél óra sem és már ki is szálltunk a pláza előtt. Bementünk a plázába ahol kb. 10 bolt kirakatába ki volt írva hogy „ Új áru érkezett!”. Sóhajtottam. Hosszú napnak nézünk elébe gondoltam.
|