Én nem akartam ezt csinálni. Ahogy a többiek sem. Nekem mégis sokkal nehezebb volt. Utáltam hazudni a két legjobb barátomnak, Jacobnak és Quilnek. Mégis szüksége volt rám a falkának, a törzsnek, az embereknek.
Én nem akartam ezt csinálni. Ahogy a többiek sem. Nekem mégis sokkal nehezebb volt. Utáltam hazudni a két legjobb barátomnak, Jacobnak és Quilnek. Mégis szüksége volt rám a falkának, a törzsnek, az embereknek.
Az egész egy nap alatt történt meg. Reggel még a fiúkkal mentem iskolába, délután már nélkülük voltam. Az ebédszünetben Sam félrehívott.
Akkor még nem ismertük igazán Samet. Féltünk tőle, teljesen alaptalanul. Mégis annyi furcsaság történt körülötte, hogy mindenki rosszra gyanakodott.
Csak annyit kért tőlem, hogy iskola után keressem meg. Én nem válaszoltam neki, de Sam nem is várt rá. Amint befejezte mondandóját sarkon fordult és már el is tűnt a szemem elől. Én lassan sétáltam vissza Jake-hez és Quil-hez. zon tanakodtam magamban, elmondjam-e nekik a történteket. A döntés már akkor meghoztam, amikor Sam szemébe néztem. Nem is tudom mit vártam. Félőrült tekintetet? A drogoktól elhomályosult, kitágult pupillát? Végül egyiket sem kaptam meg, csak egy aggódó, de mégis valahogy bíztató szempárt.
Megértettem, hogy Sam nem bántja a fiúkat, hanem segít nekik. Hogy miben? Azt még nem tudtam, de hamarosan erre is fény derült.
Tehát miközben egyre közeledtem barátaim felé, még mindig nem tudtam eldönteni elmondjam-e nekik.
Eleve mérgesek voltak rám, hogy elmentem Sammel, de most kíváncsiságot láttam a szemükben.
-Mit akart? – kérdezte mérgesen Jake.
-Csak… - Nem tudtam nekik hazudni. – Megkért, hogy…beszélhessen velem suli után. – Próbáltam könnyeden előadni a dolgot, de nem igazán sikerült.
Jacob és Quil elhúzta a száját és féltő tekintettel néztek rám.
-Embry, nem kellene elmenned. Láttad mi történt Paullal és Jareddel. Ugye nem fogsz elmenni?
-Még nem tudom.
Kitérő válaszom nem nyugtatta meg őket, amitől csak egyre idegesebb lettem. Annyira felhúztak, hogy beszélgetésünk vitába fulladt. Remegés futott át rajtam, és hirtelen rosszul éreztem magam.
Leültem a padra, ahol barátaim ültek. Rémülten néztek rám. Megszólalt az óra kezdetét jelző csengő.
-Menjetek. – vetettem oda nekik. – Én inkább hazamegyek. Nem érzem jól magam.
-Mi a francot csinált velem Sam? – kérdezte mérgesen Jacob.
-Semmit. Menjetek.
-Bevettél valamit? – jött az újabb kérdés, immár Quiltől.
-NEM! – kiáltottam, úgyhogy, aki még a folyosón volt felém fordult. – HAGYJATOK BÉKÉN!
Quil sóhajtott egyet és Jake felé fordult.
-Gyere! – súgta oda neki halkan. – Majd holnap megbeszéljük vele.
Szédültem, de azért felnéztem. Rossz érzés fogott el. Lehet, hogy most látom utoljára őket? Miért érzem ezt? Ennek nem kellene így lennie.
Felálltam, de megszédültem. Hirtelen újra elfogott a remegés. A falnak támaszkodtam és elindultam a kijárat felé. Haza kell érnem, mielőtt valami bajom lesz.
Újabb remegés.
Már csak néhány lépés az ajtóig.
A lábaim nem bírták tovább összecsuklottam az ajtó előtt. A kilincset még meg tudtam fogni. Az ajtó kinyílt.
Újabb remegés roham jött rám és én felordítottam. Ordítottam volna? Inkább üvöltésnek hangzott. Próbáltam felállni, de egyensúlyom valahogy így térden állva jobbnak bizonyult. Lenéztem és…nem hittem a szememnek: mancsok voltak a kezeim helyén.
Mi történt velem? Tényleg adott nekem valamit Sam és most hallucinálok? Miért nem hallgattam a fiúkra? Ott kellett volna maradnom velük.
Hirtelen egy hang szólalt meg a fejemben.
Embry! Nyugodj meg és gyere a házamhoz.
Sam? Sam, komolyan a te hangodat hallom a fejemben?
Kuncogás. Vagyis csak a kuncogás gondolata. Tuti bedrogoztam.
A fenébe. – Hallom újra a hangot. – Ki terjeszti, hogy én drogot árulok?
Te hallod, amit gondolok?
Miért te nem hallod az én gondolataimat?
Nem vettem tudomást kérdéséről, inkább a sajátomra koncentráltam.
Mi történt velem?
Farkassá váltál. Bizonyára ismered törzsünk legendáját. A helyzet az, hogy mi tényleg a farkasoktól származunk.
Remek. – morogtam nem túl meggyőzően.
Nekünk kell megvédenünk a törzsünket.
Értem. És csak mi ketten vagyunk? – Amint felraktam a kérdést, már tudtam, hogy hülyeség. És már a választ is tudtam, kik a többiek. Samnek nem is kellett válaszolnia.
Jared és Paul…
Bizony. Mindjárt ők is megjönnek.
Micsoda?
Tudod, ha farkasok vagyunk, akkor mindannyian halljuk egymás gondolatait.
Remek. – Mostanában nagyon cinikus lettem.
Üdv Embry! – hallatszott egy újabb „gondolat”, majd jött a másik is
Szia!
Sziasztok! – köszöntem vissza.
Fiúk gyertek hozzám! És megpróbáljuk visszaváltoztatni Embryt.
Az jó móka lesz.
Móka? Ha olyan a visszaváltozás, mint az átváltozás, akkor nem lehet móka. Nem volt valami kellemes az a remegés.
Sam házánál egy farkas várt rám. Farkas…hát inkább valami mutáns állatka, amibe növesztő szereket adagoltak. Én is ilyen lennék? Valószínűleg.
Sam és én megvártuk, amíg Paul és Jared is megérkeznek és megkezdődött a visszaváltoztatási procedúra.
Figyelj Embry! Az a lényeg, hogy gondolj azokra, akiket szeretsz. És vissza fogsz változni.
Hát jó. Próbáljuk meg.
Család. Család. Család. Szülők, tesók. Nem történt semmi. Újra! Család, szülők, tesók. Semmi. Próbálkoztam még párszor, majd lerogytam a földre.
Nem jó. Valami nem megy.
Gondolj rájuk erősebben. És menni fog! Gyerünk Embry!
Hát jó.
Újabb próbálkozás, újra sikertelenül. És még jó párszor. Jared és Paul már feladta.
Sose fogsz visszaváltozni. Kis…vagy inkább nagy szőrös maradsz örökre. – Bíztatott Paul.
Sam rámorgott, majd visszafordult hozzám.
Ne is törődj vele. Csak örül, hogy végre van nála újabb a falkában.
Most Paulon volt a morgás sora. Nem szólt semmit, inkább elment.
Azt hiszem, jobb lesz, ha utána megyek. – mondta Jared és ő is visszaváltozott emberré.
Sam ott maradt velem.
Próbáld meg újra. Tudom, hogy sikerülni fog!
Kössz a bíztatást. Ugye nem maradhat az ember örökké farkas?
Aki nem akarja, az nem marad az.
Megnyugodtam és újra próbálkoztam. Kezdtem fáradni, úgyhogy a gondolataim is kezdtek összemosódni.
Szülők, család, tesók. Barátok…mi lesz Jake-kel és Quillel? Mi lesz velük, ha én nem tudok visszaváltozni. És megtörtént a csoda.
-Komolyan sikerült? – néztem végig magamon. Ember voltam újra.
Sam is ott állt mellettem, immár ő is ember alakban.
-Ez érdekes. – mondta halkan. – Komolyan arra a két srácra gondoltál? Nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban vagytok.
-Elsős korunk óta együtt járunk mindenhova. Persze, hogy jóban vagyunk.
-Ez furcsa. Nagyon szoros lehet közöttetek a kapcsolat.
Bólintottam.
-Mintha testvérek lennénk. Gondolod, hogy ők is…?
-Figyelj. Mindkettejük leszármazottja a régi farkasoknak. Szerinted mire számíthatnak?
Sam talán túl nyers volt. Ennyire nem kellene hülyének nézni. Hoppá, ezt lehet, hogy nem kellett volna. Aztán eszembe jutott, hogy Sam már nem hallja a gondolataimat.
-De akármennyire szoros is köztetek a barátság, nem mondhatod el nekik.
Nem mondhatom el nekik? De akkor, hogy magyarázom el nekik, hogy Sam jó fej és nincs semmi bajom.
-Sőt a legjobb az lenne, hogyha most egy ideig nem találkoznál velük.
-Sam, ők a legjobb barátaim.
-Nem mondhatjuk el nekik addig, amíg ők is át nem alakulnak farkassá.
Úgy tűnt Sam lezártnak tekinti ezt a témát.
-Csak úgy kíváncsiságból. Te voltál a legidősebb?
-Ezt hogy érted?
-Hármótok közül te voltál a legidősebb, ugye?
-Igen, én, Jake és végül Quil.
Végül leesett, mire megy ki a játék.
-Azt gondolod, hogy Jake lesz a következő.
-Nagyon úgy tűnik. Eddig tulajdonképpen idősségi sorrendben változtunk át. Jacobnak kell következnie a sorban.
Jogok
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!