/Jasper szemsz�ge/ 

Meleg szell� legyezte a s�padt arcb�r�met. Csukott szememen kereszt�l �lveztem a hazat�r�s  �r�m�t. Egy magas szikl�n �lldog�ltam, ami v�r�s k�b�l volt. A homok �rdes, �s durva volt, r�gi ismer�sk�nt �dv�z�lt. Valamilyen szinten megnyugodtam. Boldog lettem volna? Nem, ez nem a boldog megnyugv�s, hiszen a hal�l tork�ban vagyok, de k�nny� sz�vvel vettem az akad�lyt. Tudtam, hogy egy jobb �let v�r mindenkire ezut�n, egy boldogabb vil�g.

Kinyitottam a szemem, �s n�ztem, ahogy egy n�st�ny pr�rifarkas keresg�l. Sz�rke test�n homoksz�n cs�kok seg�tett�k rejt�zk�d�s�t. Szinte beleolvadt a k�rnyezetbe. Orr�val arr�bb tolta a k�veket, kicsinye, vagy t�pl�l�k ut�n kutatva. Amikor megl�tott engem - aki meg sem pr�b�l asszimil�l�dni, �llok egy mag�nyos szikla cs�cs�n - megdermedt. Tekintete �sszesz�k�lt, pof�ja vad vicsorg�sba torzult. �n az ellens�g.

„�n ettem meg a k�lykeid, mi?”  – gondoltam mar� g�nnyal. Majd k�lyk�ket gyilkol�szok, amikor itt vagyok �letem v�g�n�l. Nem, most m�r semmilyen t�pl�l�kot nem veszek magamhoz. M�r csak eml�keimben �l a v�r �temes l�ktet�se a sz�mban, ahogy az elejtett szarvas felett el�g�tem ki a szomjam. Azt�n eszembe jutott egy er�sebb, szebb k�p. �n, amint egy ember nyak�ra tapadt fogakkal sz�vom �des ned�j�t. Az emberv�r p�ratlanul �des �ze, ami m�g t�bb er�t ad.

De itt is van valamif�le egyens�ly. Adok, kapok. �n v�rt veszek magamhoz, amit�l er�s vagyok, ugyanakkor embers�gem, �s �nuralmam cs�kken. „Elvesztem az embers�gem.” – ez a mondat v�zhangzott bennem, �s egy pillanatra megr�zk�dtam. V�gigfutott rajtam az elhagyatotts�g �rz�se. Hogyan is, k�pzelhettem azt, hogy emberi leszek? M�g ha t�k�letesen ut�nzom a k�r�l�ttem �l� fajt, akkor sem v�lhatok azz�. Az vagyok ami. Nem bonyolult a dolog, m�gis elkeser�t�. Carlisle, � k�pes volt fel�lkerekedni �nmag�n. De �n nem rendelkezem ekkora tapasztalattal, �s lelki er�vel. Neki hatalmas ereje van, t�bb mint b�rmelyik�nknek. Carlisle kicsit t�ls�gosan is emberi. Olyan sokszor ker�l fizikai kontaktusba a t�pl�l�kkal, hogy az m�r zavar�. Az emberek persze h�l�sak �rte, de nekem a hideg futkos a h�tamon, ha csak hozz� kell �rnem egyhez is. Err�l jutott eszembe, amikor egy Montana �llambeli iskol�ban tanultunk. T�nc-dr�ma �ra. Meg kellett fognunk egym�s kez�t �s t�ncolni. Az eg�sz oszt�ly k�rben �llt, a k�t mellette l�v� kez�t szorongatta. Egy-k�t-h�-n�gy. Kereszt-k���-kereszt. El�re k�t l�p�st, �s h�tra k�t l�p�st. Jobb l�bad a bal el� rakod, azt�n terpeszbe az ellenkez� ir�nyba, �s vissza keresztbe.

Nem vettem leveg�t biztons�gi okokb�l, de �reztem a tenyeremben az apr� kezek meleg�t. A forr� v�r l�ktetett az ereikben, �s az izgalom miatt m�g jobban sz�guldott a k�k vonalacsk�kban. Az �n szikla markomat simogatta, massz�rozta ez a sz�guld�s, �s fokozta v�gyaimat. �, ha �rezhetn�m, csak egy pillanatra!

Szerencs�re nem t�rt�nt semmi probl�ma, visszaszor�tottam a v�mp�rt a bok�mba. Min�l t�volabb az agyamt�l, ann�l jobb.

A pr�rifarkas felvony�tott, visszar�ngatva a jelenbe. Egy lesajn�l� pillant�st vetett r�m, majd besz�k�tt a pusztas�g v�gtelenj�be. Mint, egy cs�rg��ra, ezzel engem is figyelmeztetve, hogy nem �lldog�lhatok itt a v�gtelens�gig. Er�s�d� sz�l kapott a h�tamba. Mint ha az id�j�r�s is s�rgetne, tolna el�re a v�gzetem fel�.

R�morogtam a leveg�re, mintha att�l kev�sb� er�sen taszig�lna. „Megyek m�r, megyek m�r!” – s�hajtottam. Egy sz�npadias l�bmozdulattal elindultam. Futottam, rep�ltem, haladtam. �rzetem az adrenalin zubog�s�t megfagyott ereimben. �tk�zben azon gondolkodtam, milyen furcsa, hogy a v�mp�rok a mesevil�gba is bejutottak. �s milyen nagy sikert arattak! Az Asterix �s Obelix mese nagyon n�pszer� a vil�gban. Az egyik bar�tom tal�lta ki ezeket a mes�ket. Miut�n �n elmentem Mariat�l t�bben is elsz�kd�stek. �gy tett Zacor, az ottani legjobb bar�t-f�les�gem. Zacorral meg�rtett�k egym�st, de nem lehetett bar�ts�got fenntartani, hiszen b�rmelyik nap meghalhattunk volna. Ilyen teherrel nem lehet k�t�dni a vil�ghoz. A saj�t lelki �rdekedben. Ha kapaszkod�kat keresel a vil�ghoz, nem tudod teljes objektivit�ssal v�gezni a munk�d. Ezt nem lehet megengedni magunknak, mert akkor meghalunk. Nem tettem volna t�zbe a kezem Zacor�rt, de valamif�le k�t�d�s m�gis kialakult kett�nk k�z�tt. Nappal, amikor bujk�lnunk kellett eldugott, napf�nyt�l mentes helyeken, sokat besz�lgett�nk. Persze a titkaimat, �s a gyenge pontjaimat, biztons�gi okokb�l nem �rultam el, de a „ha” �s a „lett volna” dolgokr�l sokat besz�lgett�nk. Azt mondta, hogy ha nem katona, h�t rajzfilm�r�, vagy rajzol� lett volna. K�l�n�sen szerette a mesebeli dolgokat, �s mag�t nem tekintette sz�rnyetegnek. Ink�bb m�snak mondta mag�t. Ha az t�l�l�s�rt k�zdesz nincs v�laszt�si lehet�s�ged.

Egyszer egy eldugott l�v�sz�rokban voltunk, egy hadtestbe osztottak be minket, �s nek�nk m�g v�rnunk kellett a parancssz�ra. Akkor mes�lt nekem a r�mai cs�sz�rokr�l. Mennyire szerette az �kort. K�l�n�sen a r�maiakat.

– Gaius Julius Caesar a kedvenc cs�sz�rom! – motyogta emberi f�lnek hallhatatlanul. – � egy �rdekesen realista, de k�zben gondot ford�tott a j�sok szav�ra. Igaz�b�l ez a k�t l�lek harcolt benne. Amikor a provinci�k�rt harcolt, p�ld�ul a gallokkal, akkor realista volt. B�keid�ben j�sokhoz j�rk�lt, k�rte a tan�csukat. �n nem is �rtem, hogyan juthatott ideje a h�bor�ban k�nyvet �rni. Nagyon komoly, le�rta a germ�nokat, amikor ott j�rt. Meg a briteket. �ri�si! Azt gondoltad volna, hogy a germ�nok nagytermet�ek, �s barna haj�ak voltak k�tezer �vvel ezel�tt? Most m�r sz�ke haj�, �s k�zepes termet�ek. Azt hiszem visszaestek a n�metek! – vigyorgott. Elmes�lte a szok�saikat, �let�ket. Hogy a h�bor�ba bemeszelt�k a hajukat �s �nekelve mentek a r�maiak ellen. Olyan sz�rny� hangon kornyik�ltak, hogy sok nom�d t�rzs visszavonul�t f�jt, ha hallott�k �ket. A kin�zet�k m�r csak hab a tort�n. Tacitus latin sz�vegeib�l olvasta ezeket, �s m�g rengeteg �rdekess�get. T�bbek k�zt a britekr�l is. Egy k�k�t� nev� n�v�nnyel kenegett�k magukat, amit�l a b�r�k k�k sz�n� lett. �k is meszelt�k a hajukat, ett�l nagyon ijeszt�ek lettek. Tacitus a szerelmi �let�r�l is �rt. Feles�g�nek igazgy�ngy�t adott, amit R�m�ban vett t�bb ezer cesztercius�rt, de azt�n a szeret�je nem akart t�bb� vele lenni, mert � nem kapott. C�z�r nem tudott mit tenni, R�m�ban m�r nem lehetett ilyen ritka luxuscikket kapni, �gy elment ism�t Britanni�ba gy�ngy�k�rt.

Az ilyen t�rt�neteken j�kat nevett�nk, �s ism�telten r�j�tt�nk, hogy az emberek k�tezer �vvel ezel�tt is ugyanolyan emberek voltak. Hib�kkal, heves �rzelmekkel.

Zacor azt�n rajzolgatni kezdte a figur�it. Milyennek k�pzeli a gallokat, Asterix-et, �s a t�bbi szerepl�t. Kital�lta, a v�mp�rok alapj�n, hogy legyenek gyorsak a szerepl�k. �n mondtam neki, hogy �rdekesebb, ha valamilyen var�zsital, vagy csodal�tty miatt tudnak gyorsan szaladni. Sokat dolgozott a fut�s lerajzol�s�val. �rzetetnie kellett sebess�get, ez�rt valahogy �gy rajzolta, mintha forogna a l�buk a szerepl�knek. �n els�re k�ny�rtelen�l kinevettem, de azt�n ahogy finom�totta rajzait, minden �rtelmet nyert, �s nagyon �tletes dolgokat siker�lt megval�s�tania.

N�ztem, ahogy a p�ly�ja felfel�  �vel, lassan elk�sz�ltek a t�rt�netek. Nagyon sajn�ltam, hogy kinevettem, �s egyfajta csod�lat alakult ki bennem. � a k�r�lm�nyekre val� tekintettel is megval�s�totta �lmait. �jjelente ki-kisz�k�tt a t�borb�l pap�r�rt. �n figyeltem, nehogy valaki �szrevegye. De azt�n a k�sz rajzok egyre t�bben lettek. Nem tudta elrejteni Maria el�l a t�rt�netek, �s a t�bb m�zsa rajzlapot. Egy nagy halmot el�gettek, amikor kider�lt. Maria nem d�jazta ezt a fajta m�v�szetet, �t csak a gyilkol�s k�t�tte le. De n�v�re Nettie seg�tett megtartani a marad�kot. Neki tetszettek Zacor rajzai, �s igaz�b�l szerintem nem csak a rajzok �rdekelt�k. Nettie szerelmes volt Zacorba. Zacor eleinte �szre sem vette a l�ny k�zeled�s�t, annyira lefoglalta a rajzol�s. Nekem szemet �t�tt a v�delmez�se, �s kicsit kutakodtam az �rzelmei fel�l. Persze, amikor ott voltam Zacor k�zel�be k�l�n�sen �gyelt az �rz�seire, de nappal p�rszor k�vettem �s sokszor v�gyakozott valami ut�n. K�s�bb egy v�letlen baki miatt k�t�ttem �ssze a dolgokat. Amort j�tszottam, de Zacor nem t�pl�lt semmilyen �rzelmet Nettie ir�nt. Nagyon meglep�d�tt, amikor sz�ba hoztam, de tiszt�zta a dolgot a v�mp�rl�nnyal. K�s�bb nagyon sz�tsz�rt lett. Beleszeretett egy �jsz�l�ttbe az ellens�g oldal�n. A l�nyt Nettie puszt�totta el, amikor l�tta Zacor szem�ben a csillog�st. Ezek ut�n egyre t�bbet hib�zott. M�r majdnem meg�lt�k, amikor kicsit helyrer�ztam. Persze err�l � semmit sem tudott, csak visszavittem a r�gi ker�kv�g�sba. Sz�ltam neki, hogy tartson egyens�lyt a rajzol�s �s a feladatk�r k�z�tt. Akkor helyrer�z�dott, �n pedig egyre ink�bb estem sz�t. V�g�l elmentem. Besz�ltem neki arr�l, hogy mi lenne, ha elmenn�k, �s azt mondta, hogy � is sz�vesen megsz�kne innen. Az�ta nem hallottam fel�le.

A temp�m lelassult, �szt�neim valami�rt meg�ll�sra k�sztettek. �tadtam magam a bennem lakoz� �llatnak, aminek �szt�nei s�gj�k a t�l�l�si parancsokat. Lassultam �s meg�lltam. Lehunyt szemmel k�rbeszimatoltam, valami idegen ut�n kutatva.

Er�s sz�l f�jta az orromba a v�r�s homokot. Pr�szk�ltem, �s kitiszt�tottam orrj�rataimat. A v�szhelyzetjelz�  radarom folyamatosan vis�tott a fejembe, de nem tudtam megmondani mi�rt. Mintha egy t�zjelz� s�polna folyamatosan. Ideges�t�, de el tudom nyomni magamban, m�r ha meg akarok halni, ugyanis nem v�letlen�l jelez a fejemben t�bb ezer �ves �szt�n�m. Az a legideges�t�bb az eg�szben, hogy nem tudtam mi�rt, visong a fejemben. Pr�b�ltam r�j�nni, de valami�rt v�mp�r mem�ri�m, �s agyam ez�ttal cserbenhagyott.