Hogy elfeledtem e Bellát? Nem! Őt sosem fogom, magával vitte a szívemet, le a mélybe… még száz év múlva is összeszorul a torkom, ha visszagondolok lágy hangjára, hófehér bőrére, meggyötört arcára. Még száz évvel később is ugyan az a szerelem dúl bennem. Három unokával… Renesmee a legszebb nő a világon, kilencvennyolc éve tizenhét évesnek néz ki… az én lányom… és el akartam engedni…

Apu… - szólt Nessie.

Igen?

Jacobbal elköltözünk, Floridába… A gyerekeknek is jobb lesz.

Nem válaszoltam neki, tudtam, hogy ez volt életem utolsó napja, vártam a percet, hogy Renesmee tovább áll. És, íme… 

Edward kérlek ne… - ölelt át Alice…

Utána akarok menni… - súgtam neki… - Nem bírom tovább.

Edward… - nyögte

Tudod mi a legviccesebb? -mondtam fanyarul. - Hogy ma van az a bizonyos nap, amikor találkoztam vele, amikor még gyűlöltem óriási vonzereje miatt…

Elindultam a Volturi felé.

Szeretlek… - üvöltött utánam Alice.

Üzend meg a többieknek, Bellával vagyok… örökre. -a hangom elcsuklott.