3. fejezet
(Edward szemszöge) Mikor a lányok elmentek még egy darabig ültem a nappaliban és a tv-t néztem, és hallgattam Ben gondolatait, ahogy egy várat épített. Azon gondolkodtam, hogy vajon hol lehet Bella autójának a kulcsa. Töprengésemből a csengő hangja zökkentett ki.
(Edward szemszöge) Mikor a lányok elmentek még egy darabig ültem a nappaliban és a tv-t néztem, és hallgattam Ben gondolatait, ahogy egy várat épített. Azon gondolkodtam, hogy vajon hol lehet Bella autójának a kulcsa. Töprengésemből a csengő hangja zökkentett ki. - Megyek! – szóltam ki és megindultam az ajtó felé Kinyitottam és Rosalie állt az ajtóban, karjában Nessie-vel. - Sziasztok! Hát ti? – kérdeztem tőlük. - A kishölgy haza szeretet volna jönni. – magyarázta Rose – Gondoltam akkor hazahozom. - Köszi, szépen Rose. Bejössz? - Nem kösz. Most nem. Leteszlek Drágám. – az utolsó mondat már Nessie-nek szólt. Ahogy a nővérem letette, már szaladt is a szobája felé. - Na, én most megyek is. Szia. – azzal sarkon fordult és már futott is. - Reneesme Benjamin gyertek le! – szóltam nekik. Fél perc sem telt bele már a nappaliban álltak. - Nem tudjátok, hol van anya kocsijának a kulcsa? – kérdeztem tőlük. - Nem. – mondták egyszerre. - Jól van. Csak ezt akartam. Mehettek. - Oké. – mondták ismét egyszerre és már el is tűntek. Én is fölmentem a hálószobánkba és áttúrtam a szobát, hát, ha megtalálom, de nem jártam sikerrel. Visszamentem a nappaliba. Ott sem találtam sehol a kulcsot. A konyhában biztos nincs- gondoltam magamban, de azért megnéztem a konyhát is. De a kulcsnak nyoma sem volt. A garázs következett. Sehol sem volt a kulcs viszont megtaláltam Ben elveszettnek vélt játékautóját és Nessie ponylovát. Fölvittem a nappaliba őket és leraktam a dohányzó asztalra. A garázs átkutatása közben tiszta kosz lettem. Gondoltam elkerülök egy vitát Alice-szel és fölmentem a fürdőbe átöltözni. Beszaladtam a gardróbomba és kivettem egy másik sötét nadrágot és egy inget. Elindultam a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem és beleraktam a koszos ruháimat a szennyesbe. Amikor beletettem őket kiesett Bella egyik farmerja. Ahogy fölvettem a nadrágot kiesett belőle valami. Ez a valami az elveszettnek hitt kocsi kulcs volt. Bella örülni fog neki, hogy megvan. Beraktam a kulcsot a zsebembe és lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t és vártam, hogy Alice-ék megjöjjenek. - Ez az enyém! – hallottam Nessie hangját - Nem mert az enyém! – mondta Ben - Enyém! – mondta Nessie Na, akkor most ideje közbelépni – gondoltam. Miért csak akkor veszekednek, ha én vagyok velük?! –fojtattam gondolatmenetemet miközben Nessie szobája felé indultam. Ahogy benyitottam láttam, hogy egy várbástyáján veszekednek. - Elég legyen! – szóltam közbe – Kérem ide azt a bástyát. - Nessie a kezembe nyomta. - Halljam mi történt. - Építettem a váramat és Ben bejött és elvette a bástyát, ami nekem is kellett volna. – mondta Nessie - Nem igaz, mert én elkértem, és akkor mondta, hogy az az enyém! – mesélte el Ben az elméletét. - Úgy csináltok, mint ha ez az egy bástya lenne az egész házban. Pedig szerintem nem így van. Ben irány a szobád. Biztos vagyok benne, hogy ott is van még pár bástya. - Rendben. – ezzel Ben elindult a szobája felé én pedig lementem a nappaliba. ****** (Bella szemszöge) Alice bement az első boltba én pedig utána. Rengeteg ruhát felpóbáltuk. Miután végeztünk 6-6 szatyorral jöttünk ki. - Szerintem ezeket vigyük ki a kocsiba. – ajánlottam fel. - Oké! – egyezett bele Alice és kivittük az csomagokat a kocsiba, hogy újult erővel vágjunk bele a vásárlába. Miután még 17 bolttal eljátszottuk ugyanezt már nem fért be több cucc a kocsiba. - Alice szerintem ennyi elég. Már megvettük a fél plázát. - Szerintem is. – mondta és beszállt az anyósülésre. Én is bepattantam a kormány mögé és már indultunk is. Tövig nyomtam a gázt. Egy idegig csöndben ültünk Alice-szel. - Valami baj van? – kérdeztem. – Nagyon csöndben vagy. - Csak van egy megérzésem. – mondta. - És elmondod? – kérdeztem. - Nem, nem valószínű. – mondta. - Jól van, ha nem akkor nem. – hagytam rá és az útra figyeltem. Alice-nek hirtelen elhomályosult a tekintete. Látomása volt. Gyorsan bekapcsoltam a gondolatolvasó képességemet, de lemaradtam róla, és hogy még csak véletlenül sem tudjam meglátni a kínai ABC- mondta magában. Kikapcsoltam a gondolatolvasást. Az út további részében csendben ültünk. Nem sokára megálltam a „nagy” Cullen ház előtt. Alice kiszállt és kiszedte a csomagjait. - Egy óra múlva Carlisle hazaér. Addigra gyertek át. – emlékeztettt - Rendben. – mondtam neki a lehúzott ablakon keresztül. Felhúztam az ablakot és tovább hajtottam. Megkerültem a házunkat és beálltam a garázsba. A Mercedes-m és az Aston Martin bent áll a garázsba. Miközben pakoltam a szatyrokat ki valami nem stimmelt. Túl csönd volt a házban. Nem hiszem, hogy az ikrek aludnának. Hiszen még csak 6 óra van Felmentem a házba, de útközben felakasztottam a Volvo kulcsát a helyére. - Megjöttem! – kiabáltam - Szia, szerelmem! – jött oda hozzám Edward és kivette a csomagokat a kezemből, és felvitte őket, és egy pillanat múlva mát itt is volt mellettem. Ajkai az enyémet keresték és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. - Készülsz valahova? – kérdeztem. - Nem. Miért? – felelte értetlenül. Rámutattam a zsebében levő kulcsra. - Ja, ez. Ez nem az enyém. – mondta és kivette zsebéből az autóm kulcsát. - Hol volt? – kérdeztem. - Az egyik farmerod zsebében. – jött a válasz - Volt valami ameddig nem voltam itthon? - Csak a szokásos ikervita. – kaptam meg a választ. - Anya! – futott le a lépcsőn Nessie. - Szia, Kicsim! – mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára. - Szia, anya. – Ben nem futott le. - Szia Ben! – mondtam neki. – Vacsoráztatok? - Igen. Már ettek. – mondta Edward. – De szerintem mennünk kéne, mert Carlisle mindjárt hazaér. - Menjünk. – mondtam - Versenyzünk Ben? – kérdezte Nessie. Ben nem válaszolt, hanem megiramodott, de Nessie beérte. Egyszerre érték el a házat. Mi kicsivel utánuk értünk oda. Csöngettünk. Esme nyitott ajtót.
|