• Besz�lhetn�k Jacobbal n�gyszemk�zt? – k�rdezte Bella mikor le�rt a l�pcs�n.
• Persze. – mondtam, majd mell� s�t�ltam. L�gyan megcs�koltam, majd kimentem az ajt�n.

M�g egyszer visszan�ztem az ajt�b�l, m�g pont l�ttam, ahogy Bella arc�n �jabb k�nnycsepp g�rd�l le.

Kil�ptem az ajt�n, �s nem tudtam, hova menjek. Futni akartam megint, de az semmire sem j�. Nem tudtam magam m�g�tt hagyni a saj�t gondjaimat, mert azzal Bell�t is magam m�g�tt hagytam volna. De neki t�bb j�rna, sokkal t�bbet �rdemel. Egy boldog, hossz�, �s emberi �letet egy szertet� f�rjjel, �s gyerekekkel. Ebbe a gondolatba beleborzongtam. Hogy Bella valaki m�ssal lesz boldog. Ehelyett bel�p a v�mp�rok vil�g�ba, egy v�rszomjjal, �s gyilkol�ssal teli vil�gba, ahol bez�rul m�g�tte az ajt�, �s nem tud m�r kil�pni. Nem lesz m�r es�lye emberi �letet �lni.

M�g t�tov�ztam a verand�n, azt�n lassan, emberi temp�ban s�t�lni kezdtem az erd� fel�. Bella el�tt sokszor csin�ltam ezt. S�t�ltam az erd�ben, sz�rakozottan figyeltem a hangokat, �s az illatokat. Szerettem szem�gyre venni mindent. Akkoriban nem l�ttam �rtelm�t az �letnek. Csak �ltem, napr�l napra, �s �gy �reztem, nem vagyok ebbe a vil�gba val�. Az �vek m�l�sa sem jelentett t�bbet, csup�n �jabb napokat, az �letben teng�d�st c�lok n�lk�l. Soha nem tudtam megv�laszolni azt a k�rd�st, hogy mi�rt is ezt sz�nta nekem a sors? Mi�rt �ppen �n lettem v�mp�r a spanyoln�tha t�bb ezer �ldozata k�z�l? Egy�ltal�n nem hittem a sorsszer�s�gben. „Minden az�rt t�rt�nik, mert annak �gy kell lennie, hogy k�s�bb mindez megv�ltozhasson, �s egy jobb j�v� v�rjon majd r�d.” �desany�m ezen mondat�t soha nem fogom kiverni a fejemb�l. Soha nem hittem ezt el, addig a napig, am�g meg nem l�ttam azt a barna haj�, esetlen l�nyt az eb�dl�ben. Att�l a napt�l kezdve az �n �letemet is a sorsszer�s�g hajtotta el�re.

M�r az erd� k�zep�n j�rtam, amikor megl�ttam egy hatalmas feny�f�t. A t�rzs�hez s�t�ltam, �s felugrottam r�. Felm�sztam a tetej�re, elhelyezkedtem egy �gon. Becsuktam a szemem, �s kisz�rve az �sszes t�bbi hangot Bella sz�vver�s�t hallgattam. Egyetlen egy hangot nem tudtam elnyomni, �s az Jacob m�ly, d�rm�g� hangja volt. Bell�t k�rlelte, hogy maradjon ember. Hogy maradjon ember vele. Embernek kellett volna maradnia, de a gondolatba is beleborzongtam, hogy m�g egyszer n�lk�le kelljen l�teznem. Kinyitottam a szemem, �s abban a pillanatban maghallottam Jacob ord�t�s�t, �s Bella f�l�nk csit�tgat�s�t. Azonnal leugrottam a f�r�l, �s visszafel� kezdtem rohanni az erd�ben.  �veknek hatott, mire a h�zunk tiszt�s�ra �rtem. �rz�keltem a Jacobt�l fel�m sz�rnyal� gondolatokat. Ideges volt, �s a csal�domat szidalmazta. Mikor oda�rtem Jacob eg�sz test�ben remegett, �s Bell�t b�multa a sz�r�s tekintet�vel.

• Bella, te nem lehetsz v�rsz�v�! Nem fogom megengedni!
• Nem a te d�nt�sed, Jacob! Az �n �letem! – ord�tott vissza Bella, mire Jacob elkapta a karj�t.
• Hagyj b�k�n Jacob Black! – Bella tagoltan ejtette ki a szavakat, de a fenyeget�d� hangneme nem ijesztette meg a kuty�t.
• Vedd le r�la a mocskos kezed, kutya! – ord�tottam, amikor oda�rtem, �s elt�ptem Bella mell�l.
• Ne mer�szelj hozz�m �rni, te mocskos v�rsz�v�! Eressz! – ord�tott vissza, mire elengedtem a karj�t, majd Bell�hoz siettem, aki az �sszees�s sz�l�n �lt, �s a k�nnyivel k�zd�tt.

M�g �pp id�ben �rtem Bella mell�. Ernyedt teste a f�ld fel� zuhant, csak f�l m�sodperce volt, hogy le ne �rkezzen. Megragadtam a derek�t, �s a karjaimba z�rtam. Eg�sz test�t r�zta a zokog�s, felvettem a karjaimba, �s a h�z fel� siettem vele.

• Takarodj innen, te r�hes d�g! N�zd meg mit tett�l! � csak j�t akart! – a v�g�n m�r a fogaim k�zt sz�rtem a szavakat.
• Edward, ne b�ntsd �t, k�rlek! – k�rt Bella. Ezek ut�n cs�ndben maradtam. M�g hallottam, ahogy Jacob �tv�ltozik, majd egy f�jdalmas vony�t�s ut�n elrohan.

Nem tudtam sajn�lni. �jra el�t�rt bel�lem az az �si ut�lat Jacob ir�nt. Majdnem b�ntotta Bell�t, nem is akartam belegondolni, hogy mi t�rt�nhetett volna. Az alfa bar�tn�j�nek elcs�f�tott arc�ra gondoltam, ett�l csak m�g jobban undorodtam a farkasokt�l.

Bell�t a szob�mba vittem. Az �lembe vontam, �s hagytam, hogy kis�rja mag�t. Ut�ltam, hogy nem tehetek t�bbet. Szerette Jacobot, ha m�shogy nem is, de mint a bar�tj�t. Mindez az �n hib�m miatt volt. Tudtam, hogy ha b�ntan�m Jacobot, azzal Bell�t is b�ntan�m, ez�rt nem tehettem semmit. Csak az �lemben ringattam Bell�t, de nem aludt el. K�r�lbel�l f�l �ra telt el, �s felemelte a fej�t. K�nny�ztatta arc�t fel�m ford�totta, a szemeiben megcsillant a f�jdalom.

• Mit mondott neked? – k�rdeztem halkan.
• Azt, hogy nem fogja engedni. Hogy b�ntani fog t�ged, �s a csal�dodat, �s ha �tv�ltozom, engem is. – szipogta, majd �jabb k�nnycseppek t�rtek utat maguknak az arc�n. – eltasz�tana mag�t�l, ez�rt? – k�rdezte t�lem.
• Nagyon �gy n�z ki, de ez�rt m�g meg�l�m! – jelentettem ki, majd �sszecsattintottam az �llkapcsomat.
• Senki az �gvil�gon nem mondhat neked ilyet b�ntetlen�l!
• Ne, Edward! T�nyleg sokat jelent nekem, de �gy l�tszik, m�r nem sz�m�t neki a bar�ts�gunk. Tudom, hogy megb�ntottam, de hogy mondhatott ilyet? – k�rdezte, majd fej�t �jra a �llamra hajtotta. Figyelve Bell�ra levettem magamr�l az inget, �s a szoba m�sik v�g�be haj�tottam.

Hallottam, hogy megj�ttek a t�bbiek. Bella felemelte a fej�t, �s r�m n�zett.

• Haza k�ne mennem, elk�sz�nni Charliet�l. De m�g nem tal�ltunk ki semmit, mit mondjak neki? – k�rdezte r�m n�zve. Ebben a pillanatban Alice nyitott be az ajt�n f�lig �r� sz�jjal, de amint megl�tta Bella k�nnyes arc�t megijedt.
• Bella, mi t�rt�nt? – k�rdezte egyb�l.
• Edward, elmes�ln�d neki?  - k�rdezte. – De csak miut�n kital�ltuk, mit mondjunk Charlienak. Holnap m�r �t kell v�ltoztatnod. – motyogta lehajtott fejjel. Ha meg is adtam neki a v�laszt�s lehet�s�g�t, � is tudta, mennyire �rz�keny t�ma ez n�lam.
• Bella, ne f�lj. Megteszem. – nyugtattam meg. – De t�nyleg ki kell valamit tal�lnunk. – mondtam, mire Bella arca eltorzult egy f�jdalmas grimaszt�l.
• Ne haragudj r�m, er�s leszek.
• Esk�sz�m, hogy nem k�rdezem meg t�bb�, de most musz�j. A d�nt�s k�sz�b�n vagy. Bella, biztosan ezt akarod? – k�rdeztem komolyan, m�lyen a szem�be n�zve. �llta a tekintetemet, �s magabiztosan sz�lalt meg.
• Igen, biztos vagyok benne! – jelentett ki. Nem l�ttam a szem�ben f�lelmet.
• Rendben, akkor, menj�nk le a nappaliba. Carlisle biztosan ki fog valamit tal�lni. – mondtam, majd elindultam lefel�. Bella el�ttem haladt, Alice pedig lefel� odas�gta, hogy „ De ugye el fogod mondani nekem?”. Hangtalanul b�lintottam a k�rd�s�re. Mikor a napaliba �rt�nk a t�bbiek m�r v�rtak.
• Carlisle! – sz�laltam meg egyb�l. – Seg�tened k�ne.
• Tess�k, fiam. – s�t�lt a nappaliba, majd le�lt a kanap�ra. Megfogtam Bella kez�t, �s mi is le�lt�nk.
• Mit mondjunk Charlie-nak? – k�rdeztem, mire Carlisle gondolkodni kezdett.

Nem olvastam a gondolataiban, ink�bb csak Bell�t n�ztem. A sorsom volt, a v�gzetem, amit�l senki, �s semmi nem foszthat meg.