Köszönet: Ezt a novellát Nymphi-nek köszönjétek :D A szerepjátékozásunk alkotta meg szinte az egészet.  
Hogy miről is szól? : Nessie 1. együttlétéről Jacobbal.  

Hogy is történt ?! 
 
Tisztán emlékszem arra a napra, amikor Jacobra már más szemmel tekintettem, nem csak úgy, mint egy árva kislány a kedvenc „játékára”. Jacob vonzani kezdett, minden téren. Szeretem őt, szerelmes vagyok belé, rájöttem, hogy nekem csak ő kell, senki másra nincs szükségem. Soha nem fogom elfelejteni azt a bizonyos napot, amikor Jacob elvette az „ártatlanságom.”  
Könnyes, meggyötört arccal rohantam szerelmem szerető otthonába. Aki egyből leolvasta rólam, hogy valami nincs rendben. Elsírtam neki bánatom, miszerint megtudtam, hogy apa nem akarta, hogy én a világra jöjjek. 
Jacob, persze megnyugtatott, azzal az indokkal, „úgy sem tudom, mi történt valójában.” Makacsságom határtalan, azért számtalanszor kérleltem, hogy mesélje el a történetet. Ő persze nem adta be a derekát, csak akkor hallhattam volna, hogyha a szüleim is jelen lehettek volna. Én pedig szóba sem akartam állni anyával se, és apával se. Jake annyira felhúzott, hogy rá morogtam, igen rámorogtam életemben először. Persze szerelmem ezen csak nevetett, és olyan csókban részesített, mint még soha eddigi életemben. Elmélyült volt, szenvedélyes, vad, tüzes, de még is szeretetteljes, és várakozó. Olyan érzés volt ez a csók a számomra, mintha ki szerette volna fejteni azt az időt, amikor rám várt, meg várta, hogy felnőjek, és hogy elérkeztünk eddig a pontig. Az a bizonyos pontig, ahol már testünkkel is szerethetjük a másik embert, nem csak a lelkedben rejlő szépséget kell átadnod neki, hanem mindened, saját magad, úgy ahogy vagy!

- Jake! – nyögtem a csók után. Fejemben nem akart megszűnni a tudat, a bánat, melyet apám keltett bennem. Jacob értetlenkedve nézett rám. 
- Apa.. – suttogtam. 
- Jaj, Nessie ne törődj most velük.. – vágta Jacob, és ahogy kimondta a mondatát éreztem, hogy alsó fertályán „problémái” akadtak. 
- Sajnálom – mondta szerelmem paradicsom vörösen. 
Reakciójától kacagásba törtem.  
- Jake – néztem szerelmemre – Nem kell sajnálnod, hiszen ezt nem te irányítod – mosolyogtam – Attól hogy nekem nincsenek szemmel látható jeleim az érzelmeire, szerinted azok semlegesek? – kérdeztem tőle cinikusan. 
- Szeretlek Renesmee Cullen – csókolt meg újra. 
Vágyaimat nem tudtam tovább elfojtani, már anyáék képe se villogott a fejemben, csak szerelmemre akartam figyelni, vágytam rá, forró érintéseire, csókjaira, MINDENÉRE. Hirtelen mobilom a zsebembe rezegni kezdett. Tudtam ki hív, de nem akartam elrontani ezt a pillanatot, vagy is apám nem fogja elrontani ezt a napot.  
- Nem kéne felvenned? – kérdezte Jacob két csók között. 
- Nem érdekelnek. – rántottam meg a vállam, és a szoba túlsó felébe hajítottam a telefont.  
Újból csókolni, és simogatni kezdtem szerelmem ahol csak értem. Úgy láttam neki is tetszik ez a helyzet. 
- Biztos akarod? – kérdezte ezredére. 
Csak bólintottam, most nem a szavak számítottak, a hangok, a betűk, csak az, hogy mennyire tudod kimutatni testeddel, elfojtott érzelmeidet, vágyaidat.  
Könnyedén Jacob felé gördültem, és ő megtette a következő lépést.  
Csípőnk felvette egymás ütemét. Mire csak mindketten mély sóhajokba kezdtünk. 
 
**** 
 
Pár óra múlva Jacob mellkasán ébredtem, és felidéztem magamban, a gyönyört, azt, amikor csak szárnyalsz a felhők felett, kiélvezed a pillanatot. Még közelebb bújtam szerelmemhez, és élveztem, hogy forró teste kényezteti bőrömet. Majd ajkait a fülem mögé helyezi. 
 
- Szeretlek – suttogta. – köszönöm ezt a csodás napot. – mosolygott édesen 
- Én köszönöm – sóhajtottam  
Majd az álom, elrabolt, és a tulajdonának tekintett. Álmomban is szerelmem képét láttam, és tudtam most már minden téren felnőttem.