/Edward/

Az �letem eddig teljesen s�t�t volt. Bella t�lt�tte meg l�gy t�k�letess�g�vel, napsugar�val. Az �letem a sz�zadok alatt megfakult, de most Bella �jrasz�nezte. Kit�lt�tte a foltokat, tapasztalatot adott. Felt�lt�tt er�vel, hogy szembe tudjak sz�llni a probl�m�kkal, ne t�rjek ki el�l�k. Eddig �tsiklottam az �leten. Nem sz�moltam a napokat, nem volt r� semmi okom. Volt, amikor m�g azt sem tudtam melyik �vben j�runk.

Ezt a sikl�st megsz�ntette a Bella ir�nti mindent els�pr� szerelmem. Val�s�gos kl�n voltam, �nmagam kl�nja. De, amikor meg�rkezett ez a kedves l�ny, kiford�totta �nmag�b�l ezt a kl�nt. J�, �s rossz �rtelemben is. El�hozta bel�lem a legvadabb „�lmaim”. J�, �s rossz �rtelemben is. Rossz, mert a sz�rnyeteg ism�t utat tal�lt a felsz�nre. �vek �ta s�ket vagyok, a k�rlel�seire. Elz�rtam magamt�l, bet�mtem a f�lem, �s nem foglalkoztam vele. Mag�nyba tasz�tottam, �s m�lyen el�stam magamban. Annyira igyekeztem az elt�ntet�s�ben, hogy �szre se vettem a v�ltoz�st. A t�vols�gtart�st. Annyira pr�b�ltam �vni a vil�got, a bennem lakoz� sz�rnyetegt�l, hogy kiestem az �letb�l. Kering a F�ld a Nap k�r�l, de �n kisz�lltam a forg�sb�l, �s most rohanhatok a bolyg� ut�n. L�p�sh�tr�nyba ker�ltem, �s elvesztem. „Elvesztem!” Egy apr�cska hang sz�lalt meg bennem. Egy kisfi� b�gyadt hangja, miut�n kis�rta a szem�t. Reszel�sen sz�lalt meg. „Elvesztem!” Ez a sz� v�zhangzott bennem. Ismer�s volt, mert �t�ltem m�r egyszer ezt az �rz�st. Sz�zadokkal ezel�tt egy kisfi� ugyanezt a mondatot ism�telte k�ts�gbeesetten forogva. �n voltam az a kisfi�. A fejem sz�d�lt, de forogtam, kerestem egy kapaszkod�t, egy pontot, ami alapj�n elindulhatok. De az utca vett k�r�l. Piros l�mpa, aut�k, f�k, aszfalt, emberek. A saj�t fajt�m, de m�gis ezer m�rf�ld messze �reztem magam t�l�k. Idegenek, s�rget� l�ptekkel haladtak el mellettem. Egy asszony r�m mosolygott, �s � is tovat�nt. Azt�n m�r csak lesajn�l� pillant�sok vettek k�r�l.

A hang elveszett, �s a k�p elt�nt az id� hom�ly�ban. Csak villan�sokra eml�kszem emberi �letemb�l. N�ha, h�v�szavak, helyzetek miatt eszembe jut az �letem apr� mozzanatai.

A v�ltoz�s, amit Bella hozott j�  is. Felt�masztott �s kir�zott a kl�n-vil�gomb�l. Akkor minden olyan �les lett, hogy azt hittem elvak�t a f�ny. Kihozta bel�lem a gondoskod�st is. A gondoskod�st, amit �n elutas�tottam. �desany�m pr�b�lt �vni, vigy�zni r�m, gondoskodni r�lam. De �n eltasz�tottam magamt�l ezt az aj�nd�kot. Feleslegesnek �reztem, mert az �let �gy v�ltem nem err�l sz�l. Boldogan �lltam be a seregbe, mert azt hittem �gy a vil�got, a haz�t szolg�lom. Ett�l t�bb lettem, �s nagyobb az emberek szem�ben. De amikor visszat�rtem otthonomba az elt�vkor, az utc�n sajn�lkoz�, �s gy�l�lk�d� pillant�sok keresztt�z�ben tal�ltam magam. „�, te szerencs�tlen! Azt gondoltad j�t szolg�lsz?” A n�ma arcok egyetlen k�rd�st v�zhangoztak: Mi�rt? Mi�rt nem maradt�l otthon? Mi�rt nem �lsz rendes �letet? Mi�rt akart�l katona lenni? Mi�rt �lsz embert? Ez volt a legfontosabb k�rd�s, �s erre az egy k�rd�sre nem tudom a v�laszt.

Amikor megtudtam, hogy Bella meghalt, nem csak egyszer�en szomor� voltam. Rengeteg �rz�s kavargott bennem �s nem tudtam hov� tenni �ket. Rettenetes hasad�s szak�totta f�lbe, �gy is v�rz� sz�vemet. D�h�s voltam. A testem megtelt indulattal, mert Bella nem tartotta be a szav�t, de az�rt is, mert ha be is tartotta, egyed�l hagyott ezen a r�t vil�gon. M�rges voltam Rosalie-ra, mert elmondta nekem ezt az inform�ci�t. Ink�bb �lek m�g abban a tudatban, hogy � boldog, �s �l, mintsem �jabb probl�m�kkal kelljen szembe �llnom. Lebegtem volna m�g az �n alternat�v realit�somban. �reztem volna m�g sz�rnyen magam, de tudtam volna, hogy �l. Rose �ltal a vil�g hirtelen megint sz�rke �s fak� lett. Elt�nt a nap, elt�nt az �let, elt�nt a boldogs�g. Az egyik felem persze ok�tott gondolatban. „Ne s�rj, mert v�ge lett! Mosolyogj, mert megt�rt�nt.” �s m�g ezek ut�n mosolyogjak? Az utc�ra nem megyek ki t�bbet, nemhogy m�g mosolyogjak is?! Ugyanakkor, hirtelen ezer �vet �regedtem.

Csak az szerelmes igaz�n, aki k�pes belehalni is ak�r.

�gy v�ltem, Bella kihever, t�ll�p rajtam. Most vil�gosodtam meg igaz�n. Azt mondtam Bell�nak, hogy �n szeretem jobban, mert �n k�pes vagyok elhagyni. Mekkor�t t�vedtem. � volt az, aki mindenn�l jobban szeretett engem. Saj�t szerelmem elvak�tott, megb�n�tott, bolondd� tett. Nem l�ttam t�l a saj�t val�mon, nem �rtettem mit akar mondani, minden egyes �rint�s�vel, mondat�val. Nem �rtettem meg a l�ny�t. Szerettem, szerelmes voltam bel�, de z�rt buksija mindig is akad�lyt adott a tiszt�n l�t�sra.

Annyira emberi voltam.

Most verem a fejem a falba, az �sszes bolonds�gom�rt. Minden �rint�se, minden mondata kifejezte azt, amit �n �szre sem vettem.

A tiszta, �szinte, mindent els�pr�  szerelm�t.

Volt egy kincsem. Egy apr�, barna szem� gy�m�ntom. N�ztem a kincset, v�rtam, hogy szeressen. V�rtam, hogy megsz�laljon. Hallani akartam minden mondat�t. De amikor ez a csiszolatlan gy�m�nt megsz�lalt, bedugtam a f�lemet vatt�val. V�rtam, hogy besz�ljen, v�rtam, hogy �ljen. De amikor megsz�lalt, �n nem figyeltem r�, amikor igaz�n �lt nem voltam mellette. Pr�b�ltam sz�ra b�rni, de ha siker�lt nem hallgattam v�gig. Annyira biztos voltam benne, hogy �n szeretem jobban. Annyira �reztem a szerelmet, minden porcik�mban, ahogy fagyott v�n�imban csordog�l a szeretet. De Bella enn�l sokkal t�bbet �rzett, �s sokkal t�bbet adott, mint amit �n valaha tudn�k neki ny�jtani. Szeretett, nem tasz�tott el maga mell�l. Egy j�ghegyet �lelt, minden �jszaka, de sosem panaszkodott. �n �lveztem a melegs�get, amit finom b�re �rasztott mag�b�l. �lveztem minden percet. Szerettem minden percben. �s mivel viszonoztam ezt a kellemes �rz�st?

�, csak adott, adott, �s m�g enn�l is t�bbet adott. T�lem egyetlen dolgot k�rt. �s azt is megtagadtam.

�szint�n velem akart lenni, �s �n eltasz�tottam magamt�l.

Szeretni akart, de nem engedtem a bizalmamba.

�lni akart, de a jelenl�temmel megnehez�tettem az �let�t.

Amikor meg akart halni, nem engedtem tov�bbl�pni.

Azt akartam, hogy tov�bbl�pjen, �s  � belehalt ebbe a teherbe.