Sziasztok!  Lili Masen vagyok, 17 éves gimnazista lány. Olaszország egyik kisebb tengerparti városában lakom, vagyis laktam, eddig. 

De ne siessünk ennyire előre.

Na jó, lehet, hogy annyira nem kicsi városban lakom. Mond nektek valamit Salerno? Na mindegy. 17 éven keresztül itt éltem, a családdal, barátokkal. Imádom ezt, hiszen tengerpart, napsütés, bulik… 

Hosszú, sötétbarna hajam, és barna szemem van. A testalkatom: hát nem vagyok egy anorexiás, de nem is vagyok kövér. Szerintem, ahol kell domborodom, de nem úgy, mint egy kurva. Meg vagyok elégedve magammal. A szememet édesanyámtól örököltem. 

De ő sajnos meghalt a születésemkor. Mindig is azt hittem, hogy az én hibám volt, többször akartam megölni magam ezek miatt, de a nagymamám mindig próbálta elhitetni velem, hogy az orvos hibája volt. 14 éves koromra már elhittem. Imádom a mamit, hisz ő minden apró kis részletet tud rólam, egyszerűen imádom! Hozzá kötődöm a legjobban. Olyan nekem, mint a legjobb barátom, csak kicsit idősebb kiadásban. 

Apropó barátok. Nem vagyok barátkozós típus, de akik megismertek és megkedveltem őket, a barátaim lettek. Nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy három ilyen ember van. Nagyon kötődöm hozzájuk. 
 

Kate: gyermekkorom óta ismerjük egymást, egy nap, egy évben, és a legdurvább, hogy egy órában születtünk. Mindig ikernek szólítjuk egymást. Mindenben támogatjuk egymást. Ha ő nem lenne, lehet, hogy elkövettem volna már néhány hülyeséget. 
 

Taylor: Vele a gimiben lettem jóban, de miután mindkettőnknek ugyanaz a pasi jött be, megromlott a viszonyunk. Végül aztán egy harmadik lányt választott kettőnk közül, nem mondom, hogy utáljuk egymást, de nem szoktunk találkozgatni meg semmi.  
 

Peter: Vele a szüleink „hoztak össze”, mivel munkatársak meg minden, ezért úgy gondolták, hogy legyünk jóban. Ez sikerült is, nélküle sosem mennék el vásárolni, meg úgy alapból sehova. Olyan, mint a másik felem. Nem tudok nélküle létezni. Na ez kicsit nyálas volt. Volt, hogy ő és én is többet éreztünk puszta barátságnál, mivel nagyon jól néz ki.. De nekem fontosabb a barátsága, ezért sosem engedtem a kísértésnek. 

Ha már a pasiknál tartunk, nincs sok közölni valóm róluk. Volt két pasim, de most nem fecsérelem rájuk az időmet. Nem érik meg. 
 

Apa: Nem keres rosszul, de nem kényeztet el. De amit szeretnék, azért kikönyörgöm, nem tud ellenállni a bociszemeimnek! Jól kijövök vele, csak a munkája miatt keveset találkozunk. 
 

Ez lett az én átkom. Munka. 

Emiatt kell elköltöznünk, egy olyan helyre, ahol nincs nap, csak eső, nincs meleg, csak hideg. Nem Olaszország, hanem USA. Nem Salerno, hanem… Forks. 

Neten utánanéztem. Egész évben csak eső, eső, eső és még több eső.

Gyűlölöm az esőt. Nem tudom, hogy fogom kibírni, de muszáj és én ez ellen nem tehetek semmit sem.  

De szerintem ennyi elég is rólam.