Az ébresztő nem épp kellemes hangjára ébredtem fel. Mindig is gyűlöltem korán felkelni, ez most sem volt másképp. 

De muszáj, hisz 10 órakor indul a gépem, és azt el kell érnem. Egyedül megyek. Mama nem akar jönni, mert minden ideköti, apa meg már javában dolgozik. És ott fog várni Seattle-ben, vagyis azt ígérte, remélem, hogy nem felejti el. Volt már rá példa, hogy elfelejtette, ezért félek egy kicsit.  

Hiányozni fog minden, a ház, a tengerpart, a vásárlás, a barátok, a nap, de legfőképp a MAMI! 

De ideje készülnöm, nehogy elkéssek. 

A fürdőbe mentem és a szokásos enyhe sminket magamra kentem, a hajamat összefogtam. Miután ezzel végeztem a többi dolgomat is összepakoltam, ami ott volt. Ezek végeztével, kimentem és felöltöztem. 

Tudtam, hogy Forksban nem lesz 30 fok, ezért rétegesen ölöztem. A választásom, egy egyszerű farmerre, topra és a kedvenc bőrdzsekimre esett. A cipőm természetesen a szerencsehozó Converse fehér tornacipőm volt. 

Még utoljára átnéztem, hogy mindent elraktam-e. Ezek végeztével már csak felvettem a táskám, és indultam le a földszintre, hogy megreggelizzek.  

Jézusom, hisz most eszek utoljára itt, a mamival közösen. Na jó, azért nem, mert apa megígérte, hogy a szünetekben meg egy-két napra kivesz a suliból és eljöhetek. Csak ezek miatt mentem bele abba, hogy én is elköltözzek. 

A konyhába belépve megláttam a mamit, amint épp a kedvencemet csinálja! Jaj de rossz lesz nélküle. 

- Szia Mami! Hm, csak nem a kedvencemet csinálod?

- Jaj, édesem, megijesztettél, de igen, palacsintát, eper pudinggal. 

Meglátszott már rajta, hogy 75 éves. A sok szarkaláb a szeme sarkában, az arcán a sok kis csintalan ránc, mikor kérdeztem, hogy azok miért vannak, ő mindig azt mondta, hogy a boldogság jelei. 

Leültünk és csendben fogyasztottuk a reggelit. Nem szóltunk semmit se, de így is tudtuk, hogy mire gondol a másik.

Nagyon szeretem azt a palacsintát, amit ő csinál, másét nem is eszem meg. 

Miután végeztünk, segítettem elpakolni és elmosogatni. Még jó, hogy a nagyi megtanított főzni, mert apának alapból kevés ideje lesz, meg nincs olyan nagy főzőtudománya. 

Megszólalt a csengő, tudtam, hogy itt az idő a búcsúzkodásra. Apa hívott nekem egy sofőrt, aki kivisz a reptérre. Miközben ő vitte le a bőröndjeimet, a mamival a medencéhez mentünk. Láttam a szemében a fájdalmat, a szomorúságot, de egyben a reményt, ahhoz, hogy boldog legyek. 

Megöleltük egymást és csak zokogtunk, szavak nélkül is tudtuk, hogy hiányozni fogunk egymásnak.

Óráknak tűnő percekig csak öleltük egymást és sírtunk.

Ekkor megjelent a sofőr is.

- Öhm, elnézést a zavarásért, de ideje lenne indulnunk, a csomagokat már elintéztem.

- Egy pillanat és megyünk, addig…

- Persze, a kocsiban várom, Kisasszony. - Ott hagyott minket, és mi is elengedtük egymást.

- Édesem, nem akartam, hogy lásd mennyire fog fájni a hiányod, de megígéred, hogy sokat látogatsz, ugye? Vigyázz magadra, szerezz barátokat, légy szerelmes. Ne keveredj bajba és légy nagyon, de nagyon boldog. Néha majd azért hívjál fel drágám.- Könnyeivel küszködve mondta ezeket a szavakat. Istenem, de hiányozni fogsz mami.

- Persze, megpróbálok minél hamarabb hazajönni. Mindig felhívlak majd, ígérem. Te is nagyon fogsz hiányozni. Én és a barátok, na de mami, te is tudod, hogy nem tudok, azokat egykönnyen szerezni.

- De igen, csak add önmagad, és akkor minden rendben lesz.

- Szeretlek! Mami, mindig szeretni foglak! Te is nagyon vigyázz magadra, nehogy történjen veled valami, azt nem élném túl!

- Jaj, ne aggódj miattam, tudok vigyázni magamra. Én is nagyon szeretlek! De menned kell, különben lekésed a gépet. 
 

Együtt elindultunk a kocsi fele, az ajtót kinyitottam, a táskámat beraktam. Mamit még egyszer gyorsan megöleltem, megpusziltam. A házat jó alaposan végignéztem, hogy az emlékeimbe véssem. Egy mély levegőt vettem, a tengerparti levegőből és már szinte sírva beszálltam a kocsiba. Az ablakon kinyúltam és sírva integettem, nagyon fog hiányozni minden, és mindenki. A barátaimtól már elköszöntem, és megkértem őket, hogy ne jöjjenek ki a reptérre, akkor csak még nehezebb lenne. Az út egy órás volt.

Mikor odaértünk, a sofőr, mint később megtudtam Karlos, segített a bőröndeimet leadni a megfelelő helyen. Ezek végeztével, ő is elköszönt és átnyújtott egy borítékot. Már megvolt a vámellenőrzés, a várakozóban voltam és kinyitottam. Pénz volt benne. Apától.  

Kicsim,  

Itt van egy kis pénz, bármire költheted, alig várom, hogy ideérj, a házunk egyszerűen fantasztikus, és még lesz neked egy meglepetés is.

Pusy,

Apa

Mivel magamat ismerve tudtam, hogy éhes leszek, ezért elmentem venni magamnak egy kis ételt, meg innivalót, meg persze a kihagyhatatlan csokit. 

Ezek végeztével bemondták a repülőmet, ezért elindultam a megfelelő helyre, egy kis segítség után meg is találtam, és már a kocsin ültem, ami elvitt a repülőhöz.

Az elsőosztályon kaptam helyet, apának köszönhetően.  

Repültem már, hisz nagyon sok helyre utaztunk már. Ilyen például Kína, Görögország, Monaco, Malajzia, Anglia meg sok más kicsi ország. 

Mikor a gép már elérte a megfelelő állapotot, bekapcsoltam az I-Podomat, és ellazultam, csak a zenére koncentráltam.

Az út 18 órát vett igénybe, közben ettem, ittam és persze aludtam. Mikor New-Yorkba megérkezett a gépem, ott még csak reggel volt. Furcsa lesz majd átállni. De menni fog, angolul anyanyelvi szinten beszélek, tehát ez nem fog gondot okozni, de azon kívül még németül, olaszul és persze spanyolul is tudok. Nagyon erős, és szigorú iskolába jártam.  

Szerencsére elértem a seattle-i gépet is. Az út 2 órás volt, a várakozó teremben ott várt rám apa, annyira örültem, hogy nem mást küldött maga helyett. Megöleltem és megpusziltam. Nem igazán beszéltünk sokat, mert valami tárgyalást folytatott a titkárával telefonon, hát igen, gondolom most még több munkája lesz, mint eddig, mert most nagyon magas pozícióban van. Azt nem tudom miben, mert arra nem figyeltem. 

Az út háromnegyed órát vett igénybe, ami azért volt durva, mert apunak egy baromi gyors új BMW-je volt. Otthon egy Audi-val szokott járni, de volt még neki Ferrari, meg Lamborghini is. 

Mikor megláttam a Forks feliratú  táblát, a szívem, majd kiugrott a helyéről. Nem egy nagy község, pont ez a baj. Mindenki ismer mindenkit, és újakat nem fogadnak be. Láttam a középsulit, hát az én sulinak a negyede volt csak. A fontosabbakat figyeltem, hol van bolt, étterem, kozmetikus, fodrász, ruhabolt. Na, abból elég kevés volt, ezért majd seattle-i plázába fogok menni vásárolni. 

Mikor a kocsi megállt a házunk melletti feljárón, eltátottam a számat. Egyszerűen gyönyörű volt. Hatalmas volt, egy nagy erkéllyel karöltve.

A bejáratnál egy kis terasz volt, rajta egy nagyon kényelmesnek tűnő hintaszékkel és hintával. Belépésem után még jobban leesett az állam. Egy hatalmas tér fogadott engem. Jobb oldalt volt a fehér és fekete színekkel tarkított nappali, egybe vele egy pultos nagy konyha fogadott. Egy széles lépcső vezetett felfele. De mögötte volt apa dolgozószobája, és egy teljesen üres szoba, ahol sok doboz volt. Mint, megtudtam ez lesz a vendégszoba. A lépcsőn felérve 4 ajtó fogadott. 
 

A szemköztibe benyitva a ruháimmal találkoztam szembe. Hát, nem volt kevés, az biztos, de innen nyílt egy ajtó, és itt megláttam a szobámat. Hatalmas, kovácsoltvas franciaágy volt egy kis emelvényen a szobám közepén. Én kaptam meg az erkélyes szobát. Jaj, apa imádlak! Két éjjeliszekrény volt az ágyamnál, egy kényelmes kagyló alakú fotel volt, a nagy örömömre, mivel imádom az ilyen bútorokat. Egy asztal volt a sarokban. Rajta a gépemmel és egy-két dobozzal. Ez azért volt, mert mikor apa jött, nagyon sok cuccomat is elhozta magával. Volt még a szobában egy-két kisebb szekrény, rajta a hifimmel, többek közt. A nagy üvegajtó elé léptem és kinyitottam. A látvány egyszerűen fantasztikus volt. Az erdő mellett volt a házunk, mellettünk nem igazán volt senki, de engem nem zavart, kifejezetten örültem neki. Olyan szép mohazöld és barna színek kavarodtak, egyszerűen nem bírtam levenni róla a szememet. 
 

Apa kiabálására magamhoz tértem, és lerohantam a földszintre. Ott elég vicces látvány fogadott, ahogy egyensúlyozott a bőröndökkel.

Miután mindent bepakoltunk, elkezdtem pakolni, több-kevesebb sikerrel.

Apa mondta, hogy a hűtőben van egy kis kínai, ha szeretnék egyek, neki el kell mennie dolgozni. Ettem egy keveset, és utána elaludtam az ágyamon, kimerített az utazás.

Már csak egy hangos sziára ébredtem fel…