-Szeretném jobban megismerni  családtagjaidat. Főleg Alice-t Rosalie-t és Esmét, biztos jól ellennénk mi csajok így 4-en.De jobb is ha lemegyünk.
-Oké,felőlem mehetünk. Amúgy Emmettel is biztos jóban leszel. Nagyon röhejes.

Már indultunk is le a lépcsőn miközben láttam és elgondolkoztam azon hogy valójában attól függetlenül hogy vámpírok…ez nem látszik rajtuk teljesen emberiek és az is látszik rajzuk hogy milyen békés,kedves,szerető családról van itt szó. Azt hiszem mindig is ilyen családra vágytam. Ott ültek egymás ölében Alice és Jasper,Rosalie és Emmett , Carlisle és Esme meg összebújva. Brian meg egymagában ült ott az egyik fotelben. Filmet néztek valami romantikus vígjáték lehetett mert néha hallottuk fentről a röhögésüket is. Nagyon szépek voltak. És mostmár kijelenthetem hogy ők az én családom!
Az zökkentett ki gondolataimból hogy egyszercsak elsötétült minden egy „Auú” hang kiséretében. De az volt a legjobb hogy puhára estem.
Mikor kinyitottam a szemem…Edward ölében voltam és a lépcsőn ültünk.
-Elestél és én elkaptalak, de semmi komoly nem történt. És azt hozzáteszem a mai nap volt a legbalesetmentesebb napod.-mondta vicceskedve Edward
-Háháhá…nagyon vicces-tettem hozzá…
-Tudtam én hogy lesz valamilyenféle üdvözlés mikor belépsz,csak nem számítottam rá hogy ilyen későn..csinálhattál volna előtte több ilyen vicces üdvözlést is..tudod ezek nekem nagyon jól esnek-mondta röhögve Emmett a nappaliból
-Én megmondtam-suttogta Edward
- Tudod te is üdvözölhetnél néha …ha gondolod besegítek ha nem megy egyedül-mondtam Emmettnek válaszul

Mindenki a hasát fogta a röhögéstől.
-Tudod még senki nem mert visszaszólni Emmettnek…te vagy az első- mondta Jasper
-Jó,akkor egy meccs az erdőben este 8-kor .Mehet?- kérdezte tőlem
- Mehet…de csak ha kibírod…tudod nem bírnám ki hogyha megsérülnél- mondtam majd kacsintottam

Már mindenki a földön volt.
Örülök hogy ilyen hamar összebarátkoztam Emmettel bár még semmit sem tudok róla érzem jó barátok leszünk. Ezt amit most csináltunk egyikünk se vette komolyan. Ez amúgy olyan játékbeszólás féleség. Láttam az arcán egy kis meglepődöttséget,durcáskodást. De hát nem tudok ellene semmit sem tenni.

-Ezt jól megmondtad- mondta Edward még mindig szakadva a röhögéstől
- Tudom…ez az én specialitásom…de félre ne értsd nem csak ez van
  Amúgy bocs hogy így megzavartalak titeket…milyen filmet néztek?
-A Tökös csajt. Ezen annyit lehet szakadni . Leültök ti is nézni?-kérdezte Alice
- Én szívesen. Edward?-kérdeztem
-Én is…nem hagynám ki.

Leültünk a kanapéra egymás ölébe. Ezt nem bántam meg akkor is ha még csak alig ismerjük egymást. Olyan volt mint a legfinomabb parfüm és olyan mint a legpuhább takaró.
Még beszélgettünk a többiekkel hogy mi a hobbijuk…miket szoktak csinálni. 

Edwardnak adtam egy puszit az arcára mondva: „Köszönöm” . 

És szerintem értette meg olyan hálásan nézett rám. 

Majd végül lassan lecsukódtak a szemhéjaim és mély álomba merültem.