Kar�csony van. N�zem a h�es�st �s pr�b�lom kiz�rni a gondolatokat a fejemb�l. A kar�csony a szeretet �s a b�kess�g �nnepe, semmi sz�ks�g, hogy elrontsam ostobas�gokkal.

Csend van, �gy k�ptelen vagyok nem t�n�dni.

-Doktor �r! �j beteg a h�rmasban. – nyit be egy n�v�r az orvosi szob�ba.

Halkan fels�hajtok. Nem szeretek ilyenkor orvos lenni. Az embereknek kar�csonykor otthon a hely�k, nem a k�rh�zban. �ppen ez�rt, akit lehetett hazaengedtem, hadd t�lts�k otthon, szeretteikkel az �nnepet.

Mik�zben ell�tom a beteget, aki elcs�szott a j�gen �s elt�rte a l�b�t, tov�bb gondolkodom.

Esme nem lesz boldog, s�t, kifejezetten m�rges lesz r�m. Nem mondtam nekik, hogy itt t�lt�m a szentest�t. �s nem is terveztem, hiszen, akkor Alice r�gt�n r�j�tt volna �s riad�ztatn� az eg�sz csal�dot. Tavaly is megtette velem. Nem voltam el�g �vatos.

De id�n m�s a helyzet. Hivatalosan nem is �n lettem volna �gyeletben, de Doktor Hunttal d�lel�tt megbesz�ltem, hogy �n maradok, � pedig menjen csak haza. Ez az els� kar�csonyuk egy�tt, a csal�ddal. A feles�ge, az ikrek �s �. Mennyire boldog volt, amikor �tvettem t�le az �gyeletet.

Amikor feleszm�ltem gondolataimb�l, �jra az orvosi szob�ban voltam.

Tulajdonk�ppen nem szeretem a kar�csonyt. M�r nem. R�gen, nagyon r�gen m�g szerettem. Egy �nnep, ami a szeretetr�l sz�l.

Szeretet, k�l�n�s sz� ez egy v�mp�r �let�ben. Hiszen kit szerethet egy v�mp�r? �n tudtam, kit, kiket szeretek, de nem lehetettem biztos benne, �k is ugyan�gy �reznek ir�ntam. Hiszen ki tudn� szeretni azt a szem�lyt, aki �tv�ltoztatta egy sz�rnny�.

Edwardot a fiamk�nt szeretem. Viszont miattam az, ami. Ha ezen elgondolkodom, mindig felmer�l bennem a k�rd�s, vajon jogosan tettem-e? Jogom volt-e ahhoz, hogy �tv�ltoztassak egy �rtatlan embert?

Embereket.

Esme. A szerelmem. De � �r�l-e, hogy �gy kell �lnie? Igen, els� l�t�sra beleszerettem, de � hogyan �rezhet ilyenkor? Kar�csonykor nem csak �nnepel�nk, hanem eml�kez�nk is. Azokra, akiket elvesztett�nk, akik nem lehetnek vel�nk a szeretet �nnep�n. �s ilyenkor Esme is eml�kezik. A gyerek�re, akit elvesztett �s soha nem kaphat vissza. Hi�ba pr�b�ltam p�tolni a meghalt gyermeket, a mi fiaink �s l�nyaink sosem fogj�k p�tolni azt az �jsz�l�ttet.

Rosalie. Tal�n vele k�vettem el a legnagyobb hib�t. Neki tal�n t�nyleg nem kellett volna tov�bb �lnie. Persze, akkor m�g nem tudhattam mi t�rt�nt vele, de milyen jogon avatkozom �n bele m�sok �let�be? Rosalie t�nyleg nem �rdemelte meg ezt az �letet.

Emmett. Elmosolyodtam. Igen, tal�n Emmett val� k�z�l�nk legink�bb v�mp�rnak. � fogadta el a legk�nnyebben �s a leggyorsabban azt, hogy ilyen m�don menek�lt meg a hal�l el�l. � a tipikus v�mp�r, amilyenb�l sokat l�ttam v�mp�rl�tem sor�n. Er�s, gyors, olyan, mintha erre az �letre teremtetett volna.

Alice �s Jasper. N�lunk nem kellene, hogy b�ntudatot �rezzek, de l�tom Jaspernek mennyire nehezen megy a veget�ri�nus �let. Nem kellene k�nyszer�tenem, de azt nem engedhetem, hogy embereket �lj�n. Azt nem b�rn�m v�gign�zni. Szerencs�re Alice komoly hat�ssal van r� �s Jaspernek ez a l�ny a legfontosabb. Alice-�rt mindent megtenne.

Megcs�rrent a mobilom. H�t persze, hogy Esme az. Nem veszem fel, �gysem tudn�m kimagyar�zni magam. �s nem is akarom kimagyar�zni magam. �gyhogy ink�bb hagytam, hadd cs�r�gj�n.

N�h�ny perc m�lva �jb�l kopogtak az ajt�mon. M�r v�rtam, hogy �jra megjelenjen a n�v�r feje, �s �jabb beteghez h�vjon, de csalatkoznom kellett.

Az ajt� hirtelen t�rult ki �s nagyon gyorsan megtelt a kicsi orvosi szoba.

-Komolyan azt hitted, ler�zhatsz minket? – k�rdezte hangosan Alice.

-Id�n kar�csonykor egy�tt lesz a csal�d. – nevetett Rose, mik�zben egy halom aj�nd�kot rakott le az asztalra.

Esme nem sz�lt semmit, csak odal�pett hozz�m �s egy cs�kot nyomott az ajkamra. Homlokomat r�ncolva n�ztem k�r�l.

-Hol vannak a fi�k?

A h�rom n� egyszerre kuncogott fel.

-Hozz�k a kar�csonyf�t. – Alice szinte ugr�lt �r�m�ben.

A szememet forgatva l�ptek ki a szob�b�l. Emmett, Edward �s Jasper addigra m�r fel�ll�tott�k a feld�sz�tett feny�f�t az eddig �res el�csarnokba.

-Ezt ugye nem gondolj�tok komolyan?

-M�r itt vagyunk, nem? – kacsintott r�m Emmett.

-�s ha m�r a fa is itt van… - vonta meg a v�ll�t Jasper.

Edwardra n�ztem. Tudtam, hogy ha volt valaki, aki nem akart j�nni, az � volt. � tudta, hogy egyed�l akarok lenni, de m�gis itt volt, ez pedig csak egyet jelentett: �n is ugyanolyan fontos vagyok sz�m�ra, mint amilyen fontos � nekem.

Edward csak b�lintott, tudta mire gondolok.

Ha egy v�mp�r tudna s�rni, akkor most val�sz�n�leg k�nnyek sz�ktek volna a szemebe a meghatotts�gt�l.

V�gign�ztem a d�szes t�rsas�gon �s elmosolyodtam. �k t�nyleg az �n csal�dom �s legal�bb annyira szeretnek engem, mint amennyire �n �ket.

Odal�ptem feles�gem mell� �s csak annyit mondtam:

-K�sz�n�m.

Mindannyian elnevett�k magunkat, majd mindenki egyszerre sz�lalt meg:

-Boldog kar�csonyt!