A Legfényesebb Csillag 
 
 
„- Kicsi vagyok, székre állok, onnan pedig nagyot kiáltooook!!! Wááááá – ugrottam anyukám ölébe. 
- Kicsim, még a végén megütöd magad!- nézett rám anya, szúrós szemekkel. 
- Bocsánat! – szipogtam. 
- Inkább futás a nappaliba! – mosolygott szeretett teljesen anya. 
Berohantam a nappaliba, és a szemembe könnyek gyűltek. 
- Ez csodálatos. – böktem ki. 
- Boldog Karácsonyt Kicsim! – suttogta anyukám a fülembe.” 
 
- Bella, hahó! Piros dísz mellé kérlek, ne tegyél piros díszt! – jegyezte meg húgom. 
- Bocsi Alice, elbambultam.  
- Nessie? – kérdezte egy lágy, megnyugvást keltő hang. 
- Bella és Edward úgy gondolta, hogy lepjük meg őt, és Jacobot! – csiripelte Alice. 
- Remek ötlet! – mosolygott szélesen a lágy hang tulajdonosa. 
- Esme? – néztem kérdőn fogadott anyámra. 
- Mondjad kedvesem! – kérlelt lágyan. 
- Miért van ennyi teríték, hiszen mi nem is eszünk… 
- Mi nem – mondta Alice nevetve. – de Renesmee és Jacob viszont igen.  
- oh. – csak ennyit bírtam mondani. 
- És most kivel van Nessie? – kérdezte Rosalie, aki a TV előtt bámbult valami bugyuta hálaadási filmet nézve. 
- Jasperrel! – válaszoltam. 
Alice a semmibe meredt, tudtam mi történik, látomása van. 
- Renesmee lassan hiányolni fog Bella! – nézett rám mosolyogva. 
- Kell még valamiben segíteni? - kérdeztem 
- Nem, menj csak!  
- Köszi, Alice! Angyal vagy! 
Majd sarkon fordultam, és már rohantam is az otthonomba. Nessie kötödése mindig is erősebb volt felém, mint bárki máshoz. Így, a tudattal hogy a lányom hiányol, új erőre kaptam és még gyorsabban futottam az erdőn keresztül. 
Benyitottam a kicsi ház ajtaján, és meghallottam Jazz hangját. 
- Na, és azt tudod kicsi Nessie, hogy a Jézuskának ki ad karácsonyra ajándékot? 
- A Jézuskának? – kérdezte lányom, szájával egy nagy O betűt formálva. 
- Igen.  
- De hát, neki ott van a hatalmas piros puttonya, és abból bármit kivehet!  
- Nem úgy van az Renesmee. – sóhajtott Jasper. 
- A Jézuskának nem ad senki ajándékot. – Sétáltam be a nappaliba. 
- Anyaaa!!! – ugrott Nessie egyből a nyakamba. 
Leültem a kanapéra, és Renesmee-t az ölembe ültettem. 
- Mi a Jézuska címe? – kérdezte lányom. 
- A Jézuska az ablakodból viszi el a leveleket. – mosolygott Jasper. 
- Én szeretnék adni neki valamit karácsonyra. – mondta kipirulva Nessie. 
- A Jézuskának annyi is elég, ha minden este lefekvéskor az égre nézel, és az ő legfényesebb csillagára kacsintasz. – tanácsoltam. 
- Rendben. – sóhajtott. – Hol vannak a többiek? – kérdezte Renesmee. 
- Nem sokára átmegyünk hozzájuk. – simogattam Nessie arcát. 
Jasper zsebében megcsörrent a mobilja. Felvette, és már le is rakta. 
- Mehetünk is. – mondta kuncogva. 
Fejemmel biccentettem egyet. Renesmee-t az ölemben vittem át a Cullen villához.  
- Huh – lehelte Nessie, amikor letettem a hóba. 
Jazz besétált a házba, mi pedig kint maradtunk Nessie-vel. 
- Sziasztok. – éreztem egy hűvös leheletet a nyakamon. 
Egyből felismertem illatáról.  
- Apa. – bújt szerelmemhez lányom. 
Edward megpuszilta Nessie homlokát, majd engem is magukhoz szorítottak. 
- It’s Time Time Time!!! ( Idő van, idő van!! )- Táncolt felénk Alice. 
Edward csak a szemeit forgatta. 
- Szia, Alice! – mondta csilingelő hangon lányom. 
- Gyertek már. – fogta meg Nessie csuklóját, és a házba kezdte húzni.  
Mikor beléptünk, egy betű se mászott a szánkra, csak furcsa O betűt formált. Ámultunk – és bámultunk! 
- Hé, hahó. Ég a villany? – kopogtatott Emmett a fejemen.  
Mikor teljesen rá emeltem a tekintetem, csak akkor vettem észre, hogy Mikulás sapkát visel. 
- Emmett, jézusom mi ez rajtad? – nevettem. 
- Csak addig nevess, míg meglátod, Alice mit akar rátok adni. – gúnyolódott. 
- Bella! Nessie! – vegyétek ezt fel. Nyomott a kezünkbe egy – egy angyalszárnyat húgom. 
- Alice, ne! – kérleltük egyszerre. 
- Kérlek, kérlek! – nézett ránk könyörgő szemekkel. 
Végül belementünk Alice játékába és angyal szárnyakba körül „öleltük” a hatalmas karácsonyfát.  
- Hahóóó gyerekek!! – rontott be Jacob. 
- Már csak a bűzbomba hiányzott. – nyafogott Rosalie. 
Jake, és Nessie megvacsoráztak, majd megtörtént az ajándékozás. 
Mindenki odáig volt a saját „szerzeményétől”, vagy is az ő ajándékától. 
Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megkaptam ajándékom :  
 
- Tessék ez pedig a tiéd. - Adott át Edward  egy kisebb ékszeres dobozkát. 
Mikor kinyitottam elmondani se tudom mit éreztem. Szeretetet, örömöt, büszkeséget.  
A dobozkában egy ezüst karlánc állt, és utolsó szeme a Cullen család címere volt.  A szemem viszketett, ha tudtam volna sírni, most biztos könnyeztem volna. 
- Most már kézen foghatóan is a mi családunk tagja vagy. – mondta szerelmem. 
- Köszönöm. – böktem ki. 
- Mi köszönjük Bella. – válaszolta Esme. 
 
Nessie Rose ölében aludt el. Halkan Rosalie mellé osontam, ő pedig átcsúsztatta kislányom a karjaimba. 
Otthon szerelmemmel ágyikójába fektettük lányunkat, és egy- egy puszit nyomtunk homlokára.  
- Anya, apa! – fogta meg kezünket. 
- Igen? 
Majd az ablakán át, az égre nézett, és a legfényesebb csillagra kacsintott. 
- Köszönöm Jézuska. – mosolygott Renesmee. – Jó éjt! 
- Jó éjt! – mondtuk Edwarddal egyszerre. 
Majd átsétáltunk a saját szobánkba, és kényelmesen eldőltünk ágyunkon. Szerelmem testéhez szorítottam az enyémet. Ő pedig fülembe suttogta: 
- Szeretlek. 
- Boldog Karácsonyt Szerelmem – válaszoltam. 
 
Majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk a szentestétől.