Karácsony a Cullenéknél, az-az, zűrös egy ünnep. 
 

Még csak december 3.-a volt a naptár szerint, de én már a karácsonyon agyaltam. Mindig visszajöttünk Forksba karácsonyozni, de csak erre a pár napra, így senki nem tudott rólunk, csak a farkasok, és meghitten ünnepelhettük ezt az eseményt. Nem értettem, minek megajándékozni egymást, amikor Alice látja, hogy ki mit kap, így Edward is, és sohasem tudom meglepni. És persze a nővérem nem mindig tudja befogni a száját, és tavaly is megtudtam, mit kapok Esmétől. Nagygyűlés az ebédlőben, gondoltam magamban.

- Mindenki ide! –szóltam, de nem emeltem fel a hangom.

Sorban jöttek be, és kíváncsian néztek rám, Esmén az aggódást is észre lehetett venni.

- Nyugi. Nincsen semmi, csak karácsony. –csiripelte Alice. –Az ajándékok megfelelőek lesznek, köszönöm szépen. Azt hiszem mindenki örülni fog, főleg..

- Shh. Alice! Attól, hogy neked nem meglepetés, jó lenne, ha másnak még az lenne! –mondtam durcásan, mert már megint majdnem kikotyogott valamit.

- Bocsi, bocsi. –hajtotta le a fejét. –De Esme sikongatni fog örömében Rose!

- Aliceeeeee! –hallatszott az egyhangú morgás mindenki szájából.

-  Szóval ki mit szeretne karácsonyra? És nem téged szeretnélek hallani! –mutattam Alice-re, aki kinyújtotta rám a nyelvét.

- Én tudod, hogy örülök  mindennek. –mosolyodott el Esme.

- Ahogy én is. –mondta Carlisle.

- Én, pedig ruhát fogok kapni, mint minden évben, ahogy kérem. –szólt Rosalie.

- Nekem egy óriásméretű  barnamedve kell. –nevetett Emmett, és ezzel adott egy jó ötletet.

- Mindennek örülök, tudod te is. –mondta Jasper, amikor ránéztem.

- Kettőtöket nem kérdezlek, mert úgyis tudjátok, mit kaptok, teljesen felesleges. –fintorodtam el Alice-re, majd Edwardra nézve, aki csak mosolygott. –Én megyek is vásárolni. Sziasztok.

Nem azért jöttem el onnan, mert égető szükségem van az ajándékokra, hanem mert felidegesített Alice. Szeretem, sőt a lehető legjobb testvér a világon, de néha idegesítő, főleg, amikor azt hiszi, jó dolog, ha elmondja a jövőt, de mi nem minden esetben örülünk neki. Bementem a plázába, de a seattle-i túl kicsi volt számomra, így New York-ig meg sem álltam. Megálltam egy szállodánál, és foglaltam magamnak egy szobát, mert úgy döntöttem, ha nagybevásárlást tervezek, maradok egy darabig. Amikor felértem a szobába, az első dolgom az volt, hogy telefonálok Edwardnak.

- Szia. Csak szólni akartam, hogy New Yorkban vagyok, és itt is maradok egy darabig vásárolni. Sietek haza, szeretlek. –mondtam az üzenetrögzítőjére, gondolom vadászni, vannak.

Felvettem egy meleg bundát, két okból is, ha már New York adjunk az öltözködésre, és furán néznék ki szakadó hóban, egy dzsekiben. Kesztyűt, és sapkát is vettem fel, így már el tudtam vegyülni a tömegben. A város legnagyobb, és valószínűleg legdrágább áruházában készültem vásárolni. A karácsony volt, na meg a születésnapok, amikor költhettük a pénzt, és így legalább fogyott is, bár nagyon nem izgatott senkit. Nem terveztem egy nap alatt bevásárolni, így először csak szétnéztem, és rögzítettem a fejemben azokat a boltokat, amelyekben megakadt valamin a szemem. Az egyetlen, amit vettem, egy könyv volt, hogy ne unatkozzak éjjel. De ez sem kötötte le a figyelmem, mert csak viccből is vámpírkönyvet vettem, és nevetséges dolgokat írtak le benne.

Egy hétig vásárolgattam, és a végére mindent beszereztem, amit szerettem volna. Karácsonyig már nem volt sok idő, így Esme, Rose és Alice elhurcoltak ruhát venni, és egész délután úgy éreztem magam, mint egy kirakatbábu, akire minden vackot ráaggatnak, de nem szóltam, mert azzal csak vérig sértettem volna őket. Hazafelé még vettünk egy fenyőfát, és díszeket is. Végre kezdett igazi karácsonyi hangulatom lenni, és a kocsiban csak még egy adag jókedv telepedett rám.

- Miért nem látom, Edward ajándékát? –igazította az arcomra a visszapillantó tükröt Alice.

- Mert még nem tudom mi lesz. –mosolyodtam el, ezzel le is zárva a beszélgetést. Spontán ajándék lesz, hátha meg tudom lepni.

-A farkasok ott vannak nálunk. –mondta Alice sziszegve, amikor ráfordultunk a földútra.

- Mit keresnek itt? Jacob az még elviselhető, de mindenki? –morogta Rosalie.

- Rose! Maradj már! Várd meg, hogy miért jöttek! –csitította Esme.

És valóban ott volt mindenki a ház előtt, amikor odaértünk. Beparkoltunk a garázsba, és kíváncsian álltunk meg előttük.

- Sziasztok! –köszönt Jacob, majd a többi farkas is sorban.

- Sziasztok! Minek köszönhetjük a látogatást? –kérdeztem.

- Renesmee meghívott mindenkit karácsonyozni csütörtökre. Csak meg szerettük volna köszönni a meghívást, és öö egy kérdés. Ti tudtok erről ugye? –kérdezte Jacob, mert látta a ledöbbent fejünket.

- Hát, a kislányom elfelejtett erről az apróságról szólni, de szívesen látunk benneteket, azt hiszem. –néztem a többiekre kérlelően.

- Persze! Csütörtökön délre jöhettek, aki szeretne természetesen! Szeretettel várunk benneteket! –segített ki Esme, bár még mindig le volt döbbenve.

Megköszönték a meghívást, és elmentek, mi pedig kábultan battyogtunk be a nappaliba, de többiek nem voltak otthon. Emmett, Jasper és Carlisle vásárolni mentek, Edward és Nessie vadászni mentek. Haragudtam Renesmee-re, hogy a megkérdezésünk nélkül hívta meg a falkát, de örültem, hogy együtt lehet mindkét családom karácsonykor.

Már alkonyodott, amikor Edward és Nessie nevetve léptek be a nappaliba, ahol mi még mindig csak ültünk, vagy álltunk, Esme pedig olvasott.

- Anya, képzeld leterítettem egy akkora szarvast! –ült le mellém Nessie nagyra tárt karokkal, ahogy a méretet mutatta.

- Miért nem szóltál, hogy meg szeretnéd hívni Jacobékat karácsonyozni hozzánk? –kérdeztem lágyan, nem szerettem volna megsérteni.

- Sajnálom. De gondoltam, ha elmondom, biztos nem egyeztek bele.. –hajtotta le a fejét.

- Kicsim, nekünk mindent elmondhatsz, hányszor ismételjem még el neked? –emeltem fel a fejét.

- Akkor eljöhetnek? Vagy már beszéltetek is? –kérdezte izgatottan. Nagyon szerette a farkasokat, bár mi kevésbé szerettük ezt.

- Csütörtökön itt ebédelnek, és ajándékokat is bontunk, ha minden igaz. –mosolyodtam el az izgatott arca láttán.

- Erről jut eszembe. Vennem kell nekik valami apróságot, amiről eszükbe jutok. Szerinted, mi lenne a legmegfelelőbb? –kérdezte Nessie.

- Készíts nekik valamit saját kezűleg, annak örülnének a legjobban! –ült le mellénk Edward. -Mit szólnál, ha faragnál nekik egy-egy kis farkast?

- Papa ez jó ötlet, gyere fát, kell szereznünk. –és már ott sem voltak.

A hét gyorsan eltelt, az egész szinte a díszítéssel, és Alice csicsergésével. Szerencsére, ebben az évben senki nem tudta meg, hogy mit kap, és ezt külön megköszöntük neki.

- Mi lesz a kaja? –kérdezte Jacob, aki már reggel ott volt.

- Ide nem teheted be a lábad! –sziszegte neki Rosalie, aki eléállt, amikor Jake be akart menni a konyhába.

- Rendben! Elnézést hölgyem. –fintorodott el Jacob és leült a nappaliban Nessie mellé.

Bementem segíteni a konyhába, és mire megterítettem épp csengettek. Négy farkas szívdobogását lehetett hallani a verandán. Edward és Jacob ment ajtót nyitni, sorban jöttek be, mintha valami kivégzésen lennénk. Sam, Paul, Embry, Quil. Gondoltuk, hogy Leah nem fog soha bejönni ebbe a házba, egyszer járt itt, és az óta soha nem láttuk.

- Sziasztok! Köszönjük a vendéglátást! Nagyon kedves dolog volt tőletek! –nyújtotta ki Sam a kezét Edward felé, aki viszonozta.

- Üdvözlünk benneteket! Gyertek beljebb, már meg van terítve!

Az ebéd síri csöndben telt, szinte csak a villa és a kés hangját lehetett hallani, meg persze Nessie és Jacob társalgását.

- Bontsuk ki az ajándékokat! –kiáltotta Renesmee, amikor mindenki végzett az ebéddel.

- Köszönjük az ebédet, nagyon finom volt! –mondta Quil.

- Nagyon szívesen! –köszönte meg Esme.

Az ajándékozás tényleg nagyon jó ötlet volt, hirtelen mindenki olyan lett, mint egy kisgyerek, főleg Emmett, aki majdnem felborította a fenyőfát, amikor meglátta a becsomagolt meglepetéseket a nevével feliratozva.

- Mi ez a nagy? Akkora, mint egy medve! –emelte ki a fa mellől a csomagomat.

- Boldog karácsonyt Emmett. –mondtam neki nevetve, mert nagyon meglepődött, amikor kinyitotta.

- Te mondtad, hogy medvét kérsz, hát most már tiéd egész életnagyságban. –mosolyodtam el, és mindenki nevetésben tört ki a szobában.

- Köszi Hugi, ez igazán találó  volt, Rose mostantól keress magadnak másik szobát, új kedvencem van.

- Adok én neked olyat, ha odateszed az ágyba ezt a szőrmókot...

- Bella köszönöm szépen a kristálygömböt. Nagyon találó, bár a nélkül is látom a jövőt. –szólt Alice, amikor a kezébe vette az ajándékot, de nagyot nézett, mert nem azt találta benne, amit várt.

- Ezt meg hogy csináltad? –kérdezte döbbenve, mert gömb helyett, egy gyűrű volt benne, Jasper és az ő képével.

- Nehéz volt a kristálygömbre koncentrálni, de azt hiszem sikerült meglepnem téged is.

- Köszönöm. –szó  szerint a nyakamba ugrott az örömtől.

- Mi nem készítettünk nektek külön ajándékot, mindenkinek egybe adjuk oda. –szólt Sam, miközben a többiek egy hatalmas képet hoztak be, amin az egész család képmása volt belevésve egy fenyőfa törzsébe.

- Ez gyönyörű, köszönjük szépen. –mondtuk ámulattal, szinte egyszerre.

Egész délután ajándékoztunk, mindenki meglepődött, kivéve Alice-t, mert a többiek meglepetéseiről tudott. Ennél szebb karácsonyom még nem volt, ott volt mindenki, akit szerettem, kivéve aput, mert ő most anyuéknál volt Floridában. Este visszamentünk a mi házunkba, Nessie már aludt, a kezén ott fityegett a Jacobtól kapott R+J medál.

- Nem mintha haragudnék, de Alice nem látta az ajándékot, azért mert én nem kapok semmit? –kérdezte Edward, amikor lefektettük Renesmee-t.

- De kapsz, csak eddig megpróbáltam nem eldönteni a dolgot, hogy összezavarjam Alice-t. Amit te kapsz, már régóta szerettem volna neked ajándékozni, de soha nem tudtam. -Odasétáltam a szekrényhez, és kivettem belőle az apró dobozt, amelyben az ajándék lapult. –Boldog Karácsonyt! –csókoltam meg, miközben elvette tőlem a dobozt.

A dobozban egy repülőjegy és egy kulcs volt.

- Mik ezek? Miért akarok én az Amazonas mellé repülni? –kérdezte ledöbbenve.

- Mert ott van a mi házunk. Úgy gondoltam egy héten belül költözhetnénk. –mondtam neki mosolyogva.

- Köszönöm. –csókolt meg, és ezen a karácsonyon kaptam egy még nagyobb ajándékot, amely már amúgy is az enyém volt, de ezen az éjszakán többet kaptam belőle. Ez Edward volt, és az ő határtalan szeretete.

 Boldog Karácsonyt Mindenkinek! =)