Karácsony Cullen módra 

Nagyon izgatottan ébredtem. Ma van karácsony. Ez lesz az első közös karácsonyom Edwarddal és a Cullenekkel. Amint kinyitottam a szemeimet Edward a fülembe suttogott:

- Boldog Karácsonyt kicsim!

- Neked is. Mikor megyünk át hozzátok?

- Emberi teendők, reggeli és utána már mehetünk is. Charlie-t riasztották egy betörés miatt, de Alice szerint vacsorára már végez. Az ajándékodat pedig később kapod meg, miután Charlie már elment tőlünk.

- Nem mondod el, hogy mit kapok?

- Természetesen nem! – jelentette ki mosolyogva.

- Akkor te sem tudod meg addig!

- Oké!

Hát ez nem jött be. Pedig reménykedtem benne, de sebaj. Tudok várni. Elvégeztem a szokásos teendőimet: fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem. Majd Edwarddal lementünk a nappaliba. Be akartam kapcsolni a tévét, de egy meglepetés fogadott. Egy szépen feldíszített karácsonyfa állt a nappali közepén. Alatta egy doboz volt becsomagolva a tetején egy levéllel, amit Charlie nekem címzett. 

Bells,

Boldog Karácsonyt! Remélem, tetszik a karácsonyfa és az ajándék is. Érezd jól magad Cullenéknél. Este találkozunk.

Charlie 

Félretettem a levelet és az ajándék kibontására koncentráltam. A doboz egy laptopot rejtett, de nem is akármilyent! A legjobbat. Edward némán figyelte, ahogy meghatottan néztem a gépet. Miután végeztem a csodálkozással visszaraktam az ajándékomat a fa alá, és átmentem a konyhába. Természetesen Edward ide is velem jött. A szerelmem leült a szokásos helyére és kíváncsian figyelte, ahogy reggelit készítek magamnak.

- Megkínálnálak téged is valamivel, de épp kifogytam az ingerlékeny grizzly medvékből. – viccelődtem nevetve.

- Pumád sincs raktáron? – kérdezte ő is nevetve.

- Sajnos most azzal se szolgálhatok, de lehet, hogy akad a közelben egy oroszlán.

- Bocs, de a bárányokat jobban szeretem.

Az emberi szemeknek láthatatlanul felállt és a karjaiba vont majd ajkait az ajkaimra tapasztotta. Pár percig tartott csak a csókunk, de amikor szétváltunk mind a ketten ziháltunk.

- Szeretlek. – suttogtam a mellkasába.

- Én is téged. – válaszolt ő is suttogva.

A reggelim befejeztével elindultunk az ajtóhoz, de mire odaértem Edward már a kabátommal a kezében várt egy féloldalas mosoly kíséretében. Rám segítette a kabátot és kimentünk. A felhajtón hó és a kocsim várt ránk.

- Tehát Rosalie tegnap vásárlás után elhozta, pont úgy ahogy Jasper mondta. – gondolkodtam hangosan.

- Hogyne. De menjünk az én autómmal. Az biztonságosabb.

Megforgattam a szemeimet, de nem vitatkoztam vele. Ma nem. A mai nap nem erről szól. Besegített az autóba, majd megkerülte és már el is indult. Természetesen, mint mindig most is tövig nyomta a gázpedált, nem tudom mikor fogom ezt megszokni. A házuk előtt már Alice várt ránk lelkes csillogással a szemében. Már előre féltem, hogy vajon már megint mit találhatott ki.

- Végre ideértetek!

- Neked is, szia, Alice. – köszönt Edward hűvösen a kedvenc testvérének.

- Szia, Alice!

- Nincs időnk felesleges üdvözlési formákra. Te menj, és keresd meg Carlisle-t és a fiúkat az erdőben. Bella, te pedig velem jössz és segítesz díszíteni.

- Alice, lassíts! Én nem vagyok olyan gyors, mint te vagy a család többi tagja.

A legjobb barátnőm csak a szemeit forgatta a megjegyzésemre. Edward maga felé  fordított és a fülembe suttogott:

- Hamar visszajövök  és megmentelek. Ígérem! De addig ki kell bírnod valahogy..

- Úgy beszéltek erről az egészről mintha valami borzalmas dolog lenne.

Alice megragadta a karomat és ráncigálni kezdett a ház felé.  Edward rögtön útját állta a húgának, de az nem sokat törődött vele, kikerülte.

- Alice! – nyafogtam.

- Bella! Edward itt most elköszön tőled.

- Még hiányolni sem lesz, időd olyan hamar visszajövök.

- Azt kétlem. – feleltem szomorúan.

Alice lezártnak tekintette a témát ezért a karjaiba kapott és berohant velem a házba. Már egyikünk se ellenkezett, mert tudtuk, hogy nincs értelme. Bent kellemes meleg volt és remek illatok terjengtek. Esme a konyhában sürgölődött, Rosalie pedig a nappaliban rakta fel a karácsonyi dekorációt.

- Sziasztok. – köszöntem miután Alice a két lábamra állított.

- Szia, drágám! Jó hogy jössz. Valakinek meg kellene kóstolnia az ételeket. Én sajnos nem tudom, hogy jók e.

- Oké. De biztos, hogy minden finom lett, mert remek illatok terjengnek.

Egész délelőtt vagy a vacsorára szánt ételeket kóstolgattam vagy Alice-szel díszítettem valamelyik helyiséget. Nem mondom, hogy nem élveztem, de attól még hiányzott Edward. Délután egy óra is elmúlt mire visszajöttek a fiúk. Emmett egy hatalmas fenyőfát hozott be az ajtón. Alig öt perc alatt tökéletesen felállították a fát a nappali közepére.

- Bella, rád bízom a díszítést, na meg persze rátok is fiúk! Mi most elmegyünk az árvaházba. Mire visszaérünk, remélem egy feldíszített fa fogad minket.

- Igenis, kapitány! – szalutáltak a fiúk egyszerre.

Mindannyian elnevettük magunkat. Miután kinevették magukat Alice-ék, elmentek. A fiúkkal még ez az egyszerű fadíszítés is vicces volt. Amíg feldíszítettük a fát, ami mellesleg gyönyörű lett, többet nevettem, mint egész eddig bármikor. Mire visszaértek a többiek mi már tévét néztünk.

- Nem csalódtam bennetek! Gratulálok! Most pedig mindenki irány öltözködni. Alig egy órán belül ideér Charlie, és nem lenne szép, ha pont a házigazdák nem lennének készen a vendég érkezésére.

Mindannyian szót fogadtunk Alice-nek, mert tudtuk, hogy ha nem önként és dalolva megyünk, akkor majd ő gyengéd erőszakkal fog minket felvinni. Én természetesen Alice fürdőszobájában öltöztem át és végeztem el a szükséges teendőimet. Hálát adtam, hogy a barátnőm most nem akar belőlem Barbie babát varázsolni. De gyanítom ebben Edward keze is bent volt. A nappaliban gyűltünk össze, ott vártuk apám érkezését, aki illendően késett.

- Hé, srácok! Tegyük  érdekesebbé a kajálást! Aki kiköpi, a kaját vagy nem bírja megenni rezzenéstelen arccal az egy hónapig a suliban ebédelni fog.

A többiek – Carlisle és Esme kivételével - beleegyeztek Emmett vámpírkínzó ötletébe.

- Megjött Charlie! – kiáltott fel izgatottan Alice. – Mindenki nyugodjon meg!

- Kicsim, itt csak egyedül te vagy izgatott. – jegyezte meg nevetve Jasper.

Halk kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Esme emberi tempóban közelítette meg a bejárati ajtót, majd kinyitotta. Apám mindenkit üdvözölt majd Esmének egy csokor virágot, Carlisle-nak pedig egy üveg vörösbort nyújtott át, majd boldog karácsonyt kívánt.

- Akár vacsorázhatnánk is nem? – kérdezte tanácstalanul Esme.

Bólintottunk, aztán  átsétáltunk a szépen megterített étkezőbe. Miután mindenki elfoglalta a helyét, Carlisle tósztot mondott. Ezek után elkezdtünk enni. Elég  érdekes volt, mert a fiúk szinte minden falat után dicsérték Esme főztjét. Mivel egyik Cullen testvér sem óhajtott menza koszton „élni” egy hónapig, ezért rezzenéstelenül megették az ételt. Hálás voltam nekik, hogy ekkora áldozatot vállaltak értem. A vacsora befejeztével átmentünk a nappaliba, ahol hangulatos karácsonyi zenét hallgatunk. Edward és én a karácsonyfa mellett álldogáltunk és néztük, ahogy a többiek beszélgetnek. Mindenki annyira boldog volt, apámról nem is beszélve, hisz régóta ez volt az első karácsonyunk közösen. Kicsit sajnáltam, hogy Renée és Phil nem tudtak eljönni, pedig úgy még szebb lenne ez az amúgy is tökéletes karácsony. De az ő hiányukat kárpótolja Edward jelenléte.

- Ugye tudod, hogy ez életem legszebb karácsonya? Örülök, hogy mindenki ilyen felhőtlenül boldog.

- Nekem is ez a legszebb karácsonyom. Bearanyoztad az egyhangú, unalmas életem. Szeretlek.