A nappali közepén áll a hatalmas karácsonyfa amit Rosalie és Emmett még mindig buzgón díszített. Sütemény illat száll be a konyhából ahol Esme és Carlisle süt, főz a nemes alkalomra amit egyébként nem tennének, ha én nem lennék. Alice a CD-között keresgél, majd mikor megtalálta a legmegfelelőbbet beteszi a lejátszóba. A dal épp alkalomhoz illő. Jasper feláll

a kanapéról, ahol eddig megmeredve ült ,majd Alice mellé megy. A kezét felé nyújtja, amit ő egy mosoly kíséretében el is fogad.

Ringatóznak a zenére. Jasper valamit a fülébe suttog, amit rajtam kívül biztos, hogy mindenki megértett.

 Körbenézek a szobában, és a szemembe könny gyűlik. Hogy lehet?...Hogy lehet, hogy én itt vagyok és ők itt vannak?

És, hogy lehet az a valaki az enyém, aki épp belép az ajtón? Akinek szépsége mindig elkápráztat, akit miatt nem fér el bennem több érzelem, mert a szerelem amit iránta érzek mindent betölt bennem.

Óvatosan megérti jéghideg kezével az arcom, majd hűvös ajkait enyémre teszi.

- Minden rendben? - kérdezi gyengéden.

- Teljesen. Ez.. ez tökéletes. A legtökéletesebb karácsony. - nézek még egyszer körbe a szobában majd felé fordulok.  Rám mosolyog a kedvenc mosolyommal majd ajkát enyémre teszi nagyon gyengéden.

- Köszönöm, hogy megengedted, hogy én is adjak valami kis apróságot. - húzott ölébe.

- Most az egyszer kivételt tehetek, azt hiszem. Amúgy se költöttél egy fityinget se, igaz? - nézek fel rá.

- Hát... Nem. Bár annyi mindent akarnék még adni neked.

- Ennél többet már nem adhatnál. Csak legyél velem és mindenem meg lesz. - bújok hozzá közelebb. Hideg ujjaival felemeli állam majd megcsókol. Minden eltűnik. Már azt se tudom, hogy hol vagyok csak Ő és Én vagyunk abban a percben. 

- Khm...- köszörüli meg a torkát Rosalie. Én persze egyből fülig pirulok zavaromban. - Nyithatjuk az ajándékokat?

- Ááá, igen. Gyerünk. Bella várd meg még mindenki megkapja az ajándékát majd csak utána támadd le Edwardot. - nevet saját viccén Emmett. Ha lehetne fokozni a pirulásom már azt hiszem tűzoltó készülékre lenne szükség.

- Azt hittem legalább ma felhagysz ezzel Emmett. - szól rá Alice majd a fa mellé táncol és felvesz egy ezüst színű becsomagolt dobozt.

- Csak hozom a formám. - teszi fel védekezően kezét. - Na ki nyitja ki először? ...Na jó ne jelentkezzetek ennyien. Akkor majd én. - Esme egy tál nagyon illatos süteményt tesz az asztalra.

- Na de Emmett. - förmed rá Emse.

- Oké...oké. Akkor Rosalie ez a tiéd. - felé nyújt egy fehér borítékot. 

- Egy repülőjegy? - néz fel rá a szempillái alól. - Nem is számítottam másra tőled. - majd a nyakába ugrik és egy nem éppen visszafogott csókot váltanak.

- Bella,... Emmett, Rosalie, Carlisle, Jasper, és én egy tv-t adunk ajándékba. Tudom, hogy nem szereted, ha költenek rád, de most az egyszer remélem meg bocsátod nekünk. Amúgy is Charlie nagyon örült neki.

Ma már azon nézi a meccset. - odajön hozzám majd megölel és megpuszil.

- Boldog Karácsonyt!- mondja mindenki kórusban.

- Ohh hát én nem is tudom, mit mondjak! Köszönöm. És köszönöm ezt az estét is. Tudom, hogy ha nem lennék nem is ünnepelnétek...

- Mindenkinek tetszik. - szól közbe Carlisle.

- Sok a beszéd kevesebb a tett. - Szökdécsel középre Alice. - Te - mutat Edwardra. - vidd fel és add oda az ajándékod. - És Bella az én ajándékom később. Amit pedig te szántál nekünk mindenkinek tetszeni fog. - kacsint rám, majd a lépcső felé tol minket.

Edwarddal kéz a kézben megyünk a szobája felé.

- Ez az ajándék olyan, amit szerintem, soha nem gondoltad, hogy adnék neked. Engem is meglepett. - magyaráz nevetve miközben leültet az ágyára.

- Hűű...kíváncsivá tettél. - és ez volt az igazság. Izgultam, hogy mit adhat.  Az ágya alól előhúzott egy dobozt. Nem láttam mi volt benne ezért előrehajoltam és....2 szempárral találkoztam.

- Egy kiskutya? - hangom tele volt meglepődöttséggel, izgalommal. Kivette és felém nyújtotta.  Óvatosan elvettem és az ölembe tettem.

Sötét barna szőre selymes volt. Apró feje két hatalmas barna szemmel társítva.

- Mit gondolsz? - kérdezi Edward mellettem térdelve a kutya fülével játszva. Szeme csillogott. Olyan volt, mint egy kisfiú.

- Ez ez annyira nem te vagy. De mégis. Imádom. Köszönöm.

- Szóval akkor örülsz neki? - mellém ült és mellkasára vont. A kutyus épp köztünk volt és kezemmel játszott.

- Persze. Hogy ne örülnék? A miénk. - nézek fel rá. Ő egy édes csókot lehel számra. Mikor többet akarok, persze leállít. De nem bánom. Túl tökéletes ez a pillanat. - Van már neve?

- Nem hiszem. Adj te neki. - simítja hátra a hajam.

- Óó..óó a vámpírok ugye nem szeretik a kutyavért? Ha esetleg valamelyikőtök megéhezne...- hangos nevetésben tör ki.

- Azt hiszem, mindenki kibírja, hogy ne egye meg. - hangosan kifújtam a levegőt megkönnyebbülten. Ezen megint kacarászni kezdett.

- Akkor...mit szólsz a Soni-hoz? Mondd, ha nem jó hisz a tiéd is.

- Nem. A Soni tökéletes. - simogatja meg a fülénél.

- Egyáltalán lány? - megemelem hátha látok valamit. Edward letolja a kezem és megint nevet.

- Bella ma az a célod, hogy nevetésben akarsz megölni? - csókolja meg a nyakam.

- Nem igazán. Úgy se menne.

- Igazad van.  - felül az ágyon majd felállít. - Mi lenne, ha kimennénk egy kicsit?

- De hisz esik a hó és hideg van. - Nem mintha neki a hideg akadályt jelentene.

- Kabát?

Alice olyan kabátot adott, amelynek a belseje egy bunda volt. Esély se volt rá, hogy fázzak.  Edward a hátára kapott majd futni kezdett velem. Már nem igazán zavart a sebesség, de a nyakába fúrtam az arcom mivel a hó egyenesen az arcomba repült.

- Mit csinálsz? - kérdeztem meglepetten mikor egy hatalmas fára készült felmászni velem a hátán.

- Ne félj, nem esel le. Csak kapaszkodj. - Úgy láttam ő jól mulat. Akkora volt a fa, hogy inkább becsuktam a szemem és nem nyitottam ki, amíg fel nem értünk. Leültünk egy hatalmas faágra és mikor körbenéztem...

Havas hegyek melyeken kivilágítva ez áll: Örökké. Nem bírtam megszólalni. Éreztem Edward tekintetét magamon. De nem néztem rá.

- Ez meg hogy és...?- de ujját rátette a számra.

- Sshh...Szeretlek. És hát ez Alice ajándéka. - vonta meg vállát. - Neki gondolhatod, hogy nem volt nagy dolog.

- De ez...és te...- letörölt egy lecsorduló könnycseppet. - Szeretlek. - hűvös ajkát még egyszer enyémre emelte.

- Örökké.