6. fejezet
(Bella szemszöge)
Bementem kisfiam szobája. Láttam, hogy már elkezdett kipakolni.
- Még nem vagyok kész! – mondta
- Nem baj majd segítek. – válaszoltam és föltettem a bőröndöt az ágyára. – Na, nézzük mit tettél ki! – elkezdtem bepakolni a ruhákat. - Kicsim ez egyel kevesebb nadrág, mint kellene – mondtam neki.
(Bella szemszöge)
Bementem kisfiam szobája. Láttam, hogy már elkezdett kipakolni.
- Még nem vagyok kész! – mondta
- Nem baj majd segítek. – válaszoltam és föltettem a bőröndöt az ágyára. – Na, nézzük mit tettél ki! – elkezdtem bepakolni a ruhákat. - Kicsim ez egyel kevesebb nadrág, mint kellene – mondtam neki.
- De nincs több a szekrénybe! – mondta és tényleg üres volt
- Akkor nézd meg a szárítót a hátsó teraszon.
- Oké- mondta Ben és már el is indult.
Addig én pakoltam tovább a holmijait. Benjamin gyorsan visszaért, kezében egy nadrággal.
- Tessék anya. – mondta és a kezembe nyomta a ruhát.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá, beraktam a bőröndbe és becipzáraztam. – Ezt vidd le légy szíves a nappaliba és tedd az enyém mellé.
- Oksi. Utána nézhetek mesét a nappaliban? – kérdezte
Biccentettem és már ment is le én pedig Nessie szobája felé a bőrönddel a kezemben. Ahogy bementem hozzá láttam, hogy már kész van. Éppen egy hátizsákba pakolta be a játékait. Láttam, hogy felnéz rám, de tovább pakolt. Én pedig gyorsan bepakoltam a bőröndbe a ruháit.
- Van még valami, amit el szeretnél még vinni? – kérdeztem
- Nincs. – rázta meg a fejét
- Akkor menj le Benhez és szedjétek össze az ő játékait is. – mondtam neki és leindultunk a nappaliba. Leraktam a bőröndöt, a másik három mellé. Az ikrek már föl mentek Ben szobájába pakolni. Én pedig fölmentem a fürdőbe és egy másik táskába összeszedtem a samponokat, tusfürdőket, fürdősókat, amikor hallottam, hogy Edward megjött. Szerintem kicsit meglepődött, mert félreérhető volt a helyzet. Hallottam, ahogy föl jön az emeletre és benyitott az fürdőbe.
- Szia. Elmondanád, hogy mit csinálsz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel
- Szia. Minek látszik? – kérdeztem
- Hát semmi jónak. Nem beszélhetnénk ezt meg?
(Edward szemszöge)
Amint hazaért és megláttam a nappaliban lévő bőröndöket megijedtem. Remélem nem az, amire gondolok. Bella illatát a fürdőből éreztem, tehát a fürdőszobába igyekeztem. Amikor benyitottam kedvesem a fürdőszereit pakolta egy táskába.
- Szia. Elmondanád, hogy mit csinálsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel
- Szia. Minek látszik? – kérdeztet vissza
- Hát semmi jónak. Nem beszélhetnénk ezt meg? –kértem.
- Ezen nincs mit megbeszélni. Holnap indulunk.
- De hát miért? Megbántottalak? Vagy micsoda? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Mire gondolsz? – nézett rám értetlenül
- Mondjuk arra, hogy a nappali tele van bőröndökkel és te is pakolsz.
- Gondolom ezekre szükségem lesz a Denali klánnál. – mondta
Várjunk csak mit mondott? Szüksége lesz a ezekre a Denali klánnál. Ez azt jelenti…
- Várj! Azt mondtad, hogy Denali klán?
- Igen. Holnap reggel indulunk. – mondta
- Tehát nem költöztök el? – kérdeztem megkönnyebbülve.
Bella erre nevetésbe tört ki. A nevetésétől zengett az egész ház.
- Te azt hitted, hogy elköltözünk, és téged itt hagyunk? – kérdezte még mindig nevetve.
- Háát a bőröndökkel nagyon megijesztettél.
- Ezt te sem gondolhattad komolyan. Nélküled nem tudok élni. – mondta.
- Honnan kellett volna, tudom, hogy holnap a Denali klánhoz megyünk? – mondtam
Két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot és átöleltem szerelmemet és lágyan megcsókoltam.
- Amúgy mikor akartad elmondani, hogy elutazunk? – kérdeztem
- Amikor hazaértél. Csak te kicsit elértelmezted ezt az egész szitut.
- Tehát holnap reggel irány Alaszka?
- Igen úgy néz ki. – válaszolta és hozzám bújt
Ekkor megszólalt a nappaliban a telefon. Mire odaértünk volna felvenni Nessie már fölvette.
- Halló? – szólt bele
- Szia, kicsim. Esme vagyok. Anyának oda tudod adni a telefont? – kérdezte Esme
- Persze nagyi! – mondta és már jött is felénk telefonnal a kezébe. Bella elvette kezéből a telefont.
- Mondjad Esme.
- Szia, Bella. Csak azt szerettem volna megbeszélni veled, hogy hogy legyen holnap. Átjöttök megbeszélni? – hallottam anyám hangját a telefonba.
- Mi lenne, ha ti jönnétek át hozzánk. Itt is meg tudjuk beszélni a dolgokat.
- Rendben. Ha egy óra múlva átmegyünk nektek jó?
- Persze. Gyertek nyugodtan. – felelte kedvesem
|