Jasperrel haza futottunk. A ruh�ink csupa v�rfoltosak voltak. A nappalin csak gyors �trohantam, egyenesen a gardr�bom fel� haladtam. �tk�zben gyors elejtettem egy „sziasztok!” – sz�csk�t. Gyors kivettem egy feh�r cs�nadr�got, �s egy hozz� ill� k�k fels�t. Az el�z� ruh�im a szennyesbe dobtam. Hiszen ha Esme kimossa, ut�na elviszi az �rv�khoz.  
 
- Alice! – hallottam meg Esme hangj�t. 
- A f�rd�ben vagyok! – ki�ltottam vissza. 
- Lej�nn�l egy percre?  
- Persze, m�r is megyek. 
Vajon mi lehet a baj? Esme mi�rt s�padt a kellet�n�l jobban? 
Les�t�ltam az eb�dl�be, �s helyet foglaltam f�rjem mellett. 
- Nos – kezdett bele Carlisle higgadtan. – Edward elment Alaszk�ba.  
- M�g is minek? Pingvineket enni? – kacagott Emmett. 
- Em ez nem vicces – n�ztem r� sz�r�san.  
- Alice, te tudod mi�rt ment el? – n�zett Esme r�m, rem�nnyel teli arca m�g most is szeretetet �rasztott. 
- Tal�n…  
- Alice, k�rlek, mond el – k�rlelt Esme. 
- Azt hiszem, de egy�ltal�n nem biztos, hogy az�rt ment el, mert az �j l�ny Isabella Swam v�re.. khm… cs�b�tja – hadartam gyorsan. 
- Vissza fog j�nni? – k�rdezte Carlisle 
- Nem tudom – hajtottam le a fejem. 
- K�sz�nj�k Alice. 
Majd Carlisle �s Esme fel�llt az asztalt�l, �s a saj�t szob�juk fel� vett�k az ir�nyt. Hirtelen bevillant egy v�zi�. Hupsz. – mosolyogtam magamban. Ez mag�n szf�ra.  
- Na, sz�p, egy ilyen kis emberi l�ny k�pes el�ld�zni a mi h�s oroszl�nunk – forgatta a szemit Rose. 
- Edward er�s, visszaj�n. – jelentette ki Jazz. 
- Fogadunk? – csillant fel Emmett szeme. 
 
- Alice, kicsim, haza j�n Edward? – k�rdezte t�lem Jasper. 
Ujjam a leveg�be emeltem, t�relemre intve a t�bbieket. A j�v�ben kezdtem kutakodni, keresg�ltem, Edward, Edward, Edward, mondogattam magamnak, �s h�rtelen egy �jabb k�p ugrott be b�ty�mr�l.  
 
- Haza j�n – jelentettem ki csilingel�s hangomon. 
- 300 doll�r – mondta Jasper. 
- Tartam – nevetett Emmett 
- 2 t�kfej… - forgatta m�g mindig szemeit Rose. 
- Ha megbocs�totok… - keltem fel az asztalt�l.  

Felrohantam a szob�mba, elter�ltem hatalmas �gyamon.  
Pr�b�ltam kutakodni, keresg�lni a j�v�ben, de semmi. Elegem lett az eg�szb�l. Haszontalan l�tom�sok- d�nny�gtem az orrom alatt.

- Alice, kicsim, mi a baj, mi�rt �rzem azt, hogy mindj�rt felrobbansz? – l�pett a szob�nkba Jasper. 
- Mert semmit nem l�tok – d�nny�gtem  
- Akkor nyisd ki a szemed hugi! – hallottam meg Emmett hangj�t.  
- Ha-ha-ha … hogy te milyen ironikus vagy… f�rfiak – emeletem szemeim a plafonra. 
- Khm- khm – k�sz�r�lte meg tork�t szerelmem. 
- Bocs�ss meg – vetettem r� egy boci szemes pillant�st.  
Jasper h�tat ford�tott nekem az �gyon.  
- Jasper, k�rlek, ne haragudj – kezdtem szerelmem nyak�t cs�kolgatni. 
- Hogy tudn�k r�d haragudni, kis buta! – vigyorgott Jasper.  
- Tess�k? �tvert�l? – eltoltam magamt�l szerelmem, �s az �gy t�ls� v�g�be �ltem.   
- Kicsim, ne haragudj. – b�jt mell�m Jazz 
- De igen, haragszom – mondtam komoran. 
- Alice – Jasper m�z�desen ejtette ki a nevem. Olyan l�gys�ggal, gyeng�ds�ggel, mint m�g soha.  
- Ez �gy fair – nevettem fel. 
- Hogy mondod kedvesem? 
- Visszakaptad – �lt�ttem ki r� nyelvem. 
 
Jazz m�g k�zelebb hajolt hozz�m, b�re s�rolta eny�met. 
- Szeretlek – lehelete simogatta arcom. 
- �n is! 
Majd egy vad, szenved�lyes, elm�ly�lt cs�kban r�szes�tettem szerelmem. Ingj�vel babr�lni kezdtem, �s amikor m�r meguntam, hogy a gombok nem akarnak engedelmeskedni kezeimnek, egyszer�en let�ptem szerelmemr�l fels�j�t.  
Fels� test�t apr�- pici, de forr� cs�kokkal kezdtem elhalmozni. Majd hagytuk, hogy szerelm�nk beteljesedjen. 
 
Reggel a nap els� sugarai „keltettek.” Egy �jabb v�zi� t�rult szemeim el�.  
Lassan, emberi temp�ban k�zen fogva les�t�ltunk nappaliba szerelmemmel. 
- Alice, eg�sz nap s�tni fog a nap? – k�rdezte Carlisle 
- Nem, egy �r�n bel�l elkezd szakadni az es�.  
 
Kin�ztem a h�z ablak�n. �s b�multam az erd�t. A nap nyelvei kezemet nyaldost�k, melyen ezernyi gy�m�ntszer� f�ny jelent meg. Ragyogtam. Kinek mit jelent a ragyog�s. Esme-nek a boldogs�got, � akkor tud igaz�n ragyogni, hogyha l�tja, hogy mi boldogok vagyunk. Rosalie-nak a ragyog�s egy �kszert jelent, ami t�nd�k�l a f�nyben. Emmettnek a ragyog�s nem jelent t�bbet ann�l, mint Rose szem�ben l�tni a csillog�st, hogy mennyire szereti �t kedvese. Carlisle-nak Esme �s a munk�ja a ragyog�s. Hiszen hogy k�v�nhatna t�bbet egy szeret� feles�gn�l, �s ann�l, amikor az emberek szem�be visszacsemp�szi azt a bizonyos „f�nyt.” Jaspernek �n vagyok a ragyog�s, sz�mtalanszor mondta m�r nekem,hogy �n vagyok az � �let�ben a legf�nyesebb csillag. Az a pont, ami sz�t�rasztja sz�v�ben, �s test�ben a boldogs�got, nyugalmat, szerelmet. Nekem a ragyog�s nem jelent t�bbet,mint l�tni a csal�dom boldogan, azt hogy van egy f�rjem akit mindenn�l jobban szeretek. 
�s ott van Edward… vajon neki a ragyog�st ez a titokzatos Bella fogja jelenteni?