Jasperrel haza futottunk. A ruháink csupa vérfoltosak voltak. A nappalin csak gyors átrohantam, egyenesen a gardróbom felé haladtam. Útközben gyors elejtettem egy „sziasztok!” – szócskát. Gyors kivettem egy fehér csőnadrágot, és egy hozzá illő kék felsőt. Az előző ruháim a szennyesbe dobtam. Hiszen ha Esme kimossa, utána elviszi az árvákhoz.  
 
- Alice! – hallottam meg Esme hangját. 
- A fürdőben vagyok! – kiáltottam vissza. 
- Lejönnél egy percre?  
- Persze, már is megyek. 
Vajon mi lehet a baj? Esme miért sápadt a kelleténél jobban? 
Lesétáltam az ebédlőbe, és helyet foglaltam férjem mellett. 
- Nos – kezdett bele Carlisle higgadtan. – Edward elment Alaszkába.  
- Még is minek? Pingvineket enni? – kacagott Emmett. 
- Em ez nem vicces – néztem rá szúrósan.  
- Alice, te tudod miért ment el? – nézett Esme rám, reménnyel teli arca még most is szeretetet árasztott. 
- Talán…  
- Alice, kérlek, mond el – kérlelt Esme. 
- Azt hiszem, de egyáltalán nem biztos, hogy azért ment el, mert az új lány Isabella Swam vére.. khm… csábítja – hadartam gyorsan. 
- Vissza fog jönni? – kérdezte Carlisle 
- Nem tudom – hajtottam le a fejem. 
- Köszönjük Alice. 
Majd Carlisle és Esme felállt az asztaltól, és a saját szobájuk felé vették az irányt. Hirtelen bevillant egy vízió. Hupsz. – mosolyogtam magamban. Ez magán szféra.  
- Na, szép, egy ilyen kis emberi lény képes elüldözni a mi hős oroszlánunk – forgatta a szemit Rose. 
- Edward erős, visszajön. – jelentette ki Jazz. 
- Fogadunk? – csillant fel Emmett szeme. 
 
- Alice, kicsim, haza jön Edward? – kérdezte tőlem Jasper. 
Ujjam a levegőbe emeltem, türelemre intve a többieket. A jövőben kezdtem kutakodni, keresgéltem, Edward, Edward, Edward, mondogattam magamnak, és hírtelen egy újabb kép ugrott be bátyámról.  
 
- Haza jön – jelentettem ki csilingelős hangomon. 
- 300 dollár – mondta Jasper. 
- Tartam – nevetett Emmett 
- 2 tökfej… - forgatta még mindig szemeit Rose. 
- Ha megbocsátotok… - keltem fel az asztaltól.  

Felrohantam a szobámba, elterültem hatalmas ágyamon.  
Próbáltam kutakodni, keresgélni a jövőben, de semmi. Elegem lett az egészből. Haszontalan látomások- dünnyögtem az orrom alatt.

- Alice, kicsim, mi a baj, miért érzem azt, hogy mindjárt felrobbansz? – lépett a szobánkba Jasper. 
- Mert semmit nem látok – dünnyögtem  
- Akkor nyisd ki a szemed hugi! – hallottam meg Emmett hangját.  
- Ha-ha-ha … hogy te milyen ironikus vagy… férfiak – emeletem szemeim a plafonra. 
- Khm- khm – köszörülte meg torkát szerelmem. 
- Bocsáss meg – vetettem rá egy boci szemes pillantást.  
Jasper hátat fordított nekem az ágyon.  
- Jasper, kérlek, ne haragudj – kezdtem szerelmem nyakát csókolgatni. 
- Hogy tudnék rád haragudni, kis buta! – vigyorgott Jasper.  
- Tessék? Átvertél? – eltoltam magamtól szerelmem, és az ágy túlsó végébe ültem.   
- Kicsim, ne haragudj. – bújt mellém Jazz 
- De igen, haragszom – mondtam komoran. 
- Alice – Jasper mézédesen ejtette ki a nevem. Olyan lágysággal, gyengédséggel, mint még soha.  
- Ez így fair – nevettem fel. 
- Hogy mondod kedvesem? 
- Visszakaptad – öltöttem ki rá nyelvem. 
 
Jazz még közelebb hajolt hozzám, bőre súrolta enyémet. 
- Szeretlek – lehelete simogatta arcom. 
- Én is! 
Majd egy vad, szenvedélyes, elmélyült csókban részesítettem szerelmem. Ingjével babrálni kezdtem, és amikor már meguntam, hogy a gombok nem akarnak engedelmeskedni kezeimnek, egyszerűen letéptem szerelmemről felsőjét.  
Felső testét apró- pici, de forró csókokkal kezdtem elhalmozni. Majd hagytuk, hogy szerelmünk beteljesedjen. 
 
Reggel a nap első sugarai „keltettek.” Egy újabb vízió tárult szemeim elé.  
Lassan, emberi tempóban kézen fogva lesétáltunk nappaliba szerelmemmel. 
- Alice, egész nap sütni fog a nap? – kérdezte Carlisle 
- Nem, egy órán belül elkezd szakadni az eső.  
 
Kinéztem a ház ablakán. És bámultam az erdőt. A nap nyelvei kezemet nyaldosták, melyen ezernyi gyémántszerű fény jelent meg. Ragyogtam. Kinek mit jelent a ragyogás. Esme-nek a boldogságot, ő akkor tud igazán ragyogni, hogyha látja, hogy mi boldogok vagyunk. Rosalie-nak a ragyogás egy ékszert jelent, ami tündököl a fényben. Emmettnek a ragyogás nem jelent többet annál, mint Rose szemében látni a csillogást, hogy mennyire szereti őt kedvese. Carlisle-nak Esme és a munkája a ragyogás. Hiszen hogy kívánhatna többet egy szerető feleségnél, és annál, amikor az emberek szemébe visszacsempészi azt a bizonyos „fényt.” Jaspernek én vagyok a ragyogás, számtalanszor mondta már nekem,hogy én vagyok az ő életében a legfényesebb csillag. Az a pont, ami szétárasztja szívében, és testében a boldogságot, nyugalmat, szerelmet. Nekem a ragyogás nem jelent többet,mint látni a családom boldogan, azt hogy van egy férjem akit mindennél jobban szeretek. 
És ott van Edward… vajon neki a ragyogást ez a titokzatos Bella fogja jelenteni?