Hazafelé az úton csak azon a szempáron járt az eszem. Az istenért Lili, semmi esélyed az olyanoknál, mint ő.  
 

Mikor hazaértem, gondoltam meglepem apát egy finom vacsorával. Egy kis halas tésztát kezdtem el kotyvasztani. Közben a kedvenc sorozatomat hallgattam a tv-ben. Teljesen belemerültem a főzésbe, mikor ajtócsapkodásra lettem figyelmes.

Már majdnem kész voltam, épp hogy gyorsan elmosogattam és megterítettem. 
 

- Szia kincsem! Na, milyen volt a suli? - Nem mondhatom el neki, hogy rossz. Igen, ez az, megvan. Azt mondom, hogy mindenki szeret és imádnak a tanárok. Á, ez nem jó, mert apa tudja, mikor hazudok, és mikor nem. Na jó, akkor jöjjön a kegyes hazugság.

- Hát igazából furcsa, egy-két ember odajött hozzám. De semmi különös nem volt. Olyan volt, mintha egy szürke kisegér kicsit kitűnne a többiek közül. Furán bámultak rám egész nap. De gondolom, holnap úgy kezelnek majd, mint a többieket, akik odajárnak. Nem foglalkoznak velem. Na de kész a vacsora, gyere együnk.

- Kicsim, nyugodj meg. Biztos sok barátod lesz, minden új diákkal így foglalkoznak eleinte. Minden rendben lesz. De igen, együnk.  
 

Ezzel a témát lezártam, tudom, régen teljesen kitárulkoztam apa előtt, de ez valahogy ma nem ment igazán. Gyorsan ettem pár falatot, azt a keveset is úgy kellet betömni a számba, hogy apu ne izguljon. Ezután elmosogattam és felmentem a szobámba.

Kimentem a teraszra, hogy kiszellőztessem a fejem. Jól bebugyoláltam magam és leültem az egyik székre. Gondolkodtam. Hiányoznak az otthoniak… nem, ez már nem igaz, mert ez az otthonom. Tehát, hiányoznak az ottaniak.

Á, nem bírom ki, ha nem láthatom őket hamarosan. Nem ismerek itt senkit, és sose lesz senki, akivel jóban lennék, vagy együtt lennék.

Na jó, csak optimistán. Még kicsit kint maradtam, aztán bementem, mert kezdtem fázni.

Egy jó forró zuhanyt vettem, ami teljesen ellazított. Egy óra múlva már teljesen holdkórosan dőltem be az ágyba. 

Álmom kicsit furcsa volt. Egy természetfeletti nőt láttam. Gyönyörű tűzvörös vállig érő haja volt, karcsú teste, de a legfurcsább, hogy vörös szeme volt. Ilyet sem látni minden nap… Jött felém, egyre közelebb volt már, majd rám mosolygott, a két metszőfoga nagyobb lett és mikor már a nyakamnál volt… 

Á, ez a fránya ébresztő.  

Tettem a reggeli teendőimet, de az álmomban szereplő nő nem hagyott nyugodni. Olyan volt, mintha, meg történt volna, vagy megtörténne valamikor. Na jó, inkább hagyjuk ezt a gyerekes gondolkodást, egy álom nem jelent semmit.

Megittam a szokásos kávémat, megmosakodtam és felöltöztem. Mivel nem tűnt annyira hidegnek, ezért a választásom egy egybe ruhára esett, hozzá illő cicanadrággal és szoknyával.

Felvettem a táskámat és elindultam a kocsival. Most szerencsére már nem tévedtem el. Mikor találtam egy parkolót, beálltam és elindultam a szekrényem felé. Ahhoz képest, hogy már második napja itt vagyok, eléggé furán néznek még mindig rám. 
 

Első órám, matek, jaj miért ver a sors ezzel? Egyszerűen gyűlölőm a matekot. Megindultam a terembe. Mikor megérkeztem lecsüccsentem leghátulra, mert ott még senki nem ült. Azt vettem észre, hogy két lány közeledik felém, talán ismerkedni szeretnének… Á, kizárt.  
 

- Szia kislány, mivel látod, jó napom van, ezért nem hívom a fiúkat, hogy segítsenek elvinni innen, tehát húzzál el. - Nem tudta befejezni, mert valaki elráncigálta onnan, szó szerint.

- Idefigyelj Vanessa, látom, megint többet ittál a kelleténél, menjél haza, míg meg nem látnak a tanárok, mert most már tényleg ki fognak rúgni. Hagyd azokat a lányokat, akik normális életet szeretnének. Menj innen. - Azzal a Vanessa nevezetű lány a többi vele tartózkodó csajjal elment.

Ezután meg akartam köszönni a fiúnak, hogy segített nekem, de mikor felnéztem nem láttam senkit sehol. Valaki megérintette a vállam, erre hátraestem. Ez az, Lili, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, mint te?

De valaki megfogott így nem törtem el semmim.

- Szia, bocsi, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos. Egyébként én Sam Michael vagyok, és a te személyedben kit tisztelhetek meg? - Mikor ránéztem azt hittem, hogy elolvadok. Gyönyörű kék szempárral találtam szembe magamat. Fekete haja volt, ami belelógott a szemébe, gyorsan hátra is tűrte. Az arca szinte tökéletesnek nézett ki, íves ajkai voltak, amik kicsit szétnyíltak. Uram isten, milyen béna vagyok, úgy ülök, mint aki soha nem látott embert. Na, szedjük össze magunkat, és próbáljunk meg normálisan viselkedni.

- Szia Én Lili Masen vagyok, köszönöm, hogy megmentettél azoktól a lányoktól. De elültem volna innen…

- Nem, nekik nem az volt a bajuk, hogy a helyükre ültél, mert ez nem is az ő helyük. Tudod, Vanessának a szülei elváltak, és az óta így viselkedik, drogozik, piál, és nem érdekli az sem, hogy mit tesz az életével.

- Látom, jól ismered őt.

- Igen, mert régen a barátnőm volt, de amikor ilyen lett, szakítottam vele. Kedves lány lenne, de a szülei nagyon elrontották szegényt. Te vagy az olasz lány, nem? Miért költöztetek a legcsapadékosabb városba? - De édesen tud mosolyogni, istenem.

- Hát tudod, apum itt kapott egy sokkal jobb állást, ezért muszáj volt vele jönnöm.

- Biztos nehéz volt otthagyni az anyukádat, meg mindenedet.

- Nem, ő meghalt, mikor megszülettem.

- Oh, kérlek, ne haragudj, nem tudtam. Részvétem. - Láttam rajta, hogy bántja a dolog, de mikor mondani akartam volna, hogy semmi baj, bejött a tanár. 

Egész óra dögunalom volt, ezt már tavaly vettük. Tudom, hogy egy elit iskolába jártam, de ha itt azokat veszik, akkor egy évig nem kell tanulnom. Közben a padtársamat néztem, nem rossz pasi, az biztos. De gondolom, minden lányt megkap, akit csak akar.  

A csöngő után siettem a következő órámra.

- Ne haragudj nem akartalak megbántani. - Jött futva utánam Sam. Minden lány irigykedve nézett rám.

- Semmi baj.

- Milyen órád lesz a következő?

- Öö, fizika, a 45. tanteremben.

- Nekem is az lesz, akkor elkísérem kisasszony, ha nem baj. - Közben pedig meghajolt. Na jó menjünk bele a játékba.

- Rendben van fiatalember, de vigyázzon a szoknyámra.

Nevetve léptünk be a terembe. Rég éreztem magam ilyen jól. Bent a teremben észrevettem a tegnap látott gyönyörű férfit, és a koboldszerű lányt. Mindketten egyszerre fordultak felénk. Elindultam hátra, mert Sam mondta, hogy ő egyedül ül, és mellé ültem. Éreztem a hátamon a tekintetüket, de biztos csak képzelődtem. 

- Cullenéket nézed? - Tehát így hívják őket, már csak ki kell derítenem, hogy kik ők, még akkor is, ha nem érdekelnek. Na jó, de, csak teljesen elfelejtettem őket.

- Kik azok a Cullenek?

- Akkor most dőlj hátra mert mesélni fogok. Carlisle Cullen és Esme Cullen örökbe fogadott gyerekei ők. Bár anyám szerint nagyon fiatalok mindketten, de mivel állítólag nem lehet gyerekük, ezért örökbe fogadtak ötöt. Akit itt látsz ő Emmett Cullen, a mellette lévő Alice Cullen és az ő párja, aki mindig fájdalmas fejet vág az Jasper Cullen. A harmadik fiú Eward Cullen és a párja a vörös hajú lány Bella Cullen. Pár éve költöztek ide, nem igazán barátkoznak senkivel, csak egymással foglalkoznak. Persze minden srác a lányokért, és minden csaj a fiúkért van oda. Habár csak egyvalaki van egyedül, mégpedig Emmett. - Mikor kimondta ezt a szót a szívem kihagyott egy ütemet. Tehát nincs barátnője, juhé. Bár nekem nála semmi esélyem.

- Mi az, hogy egymással járnak, hisz az vérfertőzés. - Ekkor meghallottam a számomra legszebb nevetést.

- Nem, hisz csak fogadott testvérek, de az tény, hogy elég furcsa a helyzet. De hát nem tudunk mit csinálni.

Nem beszéltünk többet, és észrevettem, hogy Emmett Cullen néz engem. Mikor végre erőt gyűjtöttem és ránéztem, azt hittem, hogy elolvadok. Éreztem, ahogy fülig pirulok. Olyan gyönyörű szemei voltak, szinte rabul ejtettek, egyszerűen nem tudtam elvenni róla a tekintetével. De elég Lili, ne fájdítsd a szíved feleslegesen. Mikor kicsengettek, én szép lassan pakoltam össze. Azt hittem már mindenki kiment a teremből. Mikor megfordultam egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam szembe magamat…