A motoron ültem, miközben magamat dicsértem, hogy milyen ügyes voltam. Nekem is fájdalmasak voltak ezek a képek, de Edward majd megőrülhetett. És az-az arckifejezés. Csak nézze meg mit csinált! Most, hogy visszajött, Bella tényleg jobb színben van, de én is el tudtam volna érni ugyanezt. Már kezdett feljavulni az állapota. De visszajött, és mindent elrontott. Ettől a ténytől elszomorodtam, de tudtam, hogy még van esélyem. Megmondtam Bellának, hogy még visszajöhet és vissza is fog jönni. Útközben megláttam, ahogy Jared egy lányt vonszolt ki az egyik kocsmából. Leálltam az út szélén, és odamentem hozzá.
- Hát te meg mit csináltál? - kérdeztem szemrehányóan.
- Ez a lány teljesen kiütötte magát. Nem hagyhattam a holt részeg férfiak közt - mondta fintorogva, belőlem meg kitört a nevetés. Mintha mi nem lennénk férfiak.
- Rendben Jake, ha ezt te viccesnek találod - mondta, és odanyomta hozzám a lányt. Én automatikusan elkaptam.
- Na én mentem - mondta, és elindult.
- Jared! Nem hagyhatsz itt vele! - mondtam, de ő elment. Dühösen fújtatva gondolkodtam, hogy most mit csináljak vele. Megrázogattam, mire pislogni kezdett.
- Mi van itt? - kérdezte.
- Ki vagy te? - kérdezte holtra váltan.
- Na jó idefigyelj! Te részeg vagy, úgyhogy most eljössz hozzánk, és nem hisztizel! - mondtam neki. Ő lassan bólintott, és a motorra pislantott.
- Tudsz járni? - kérdeztem, mire újból bólintott és odament a motorhoz. Én felszálltam rá, ő pedig mögém. Átkarolta a derekam, rajtam pedig átfutott a vágyakozás, hogy bár Bella lenne az. Gyorsan kiűztem a fejemből a gondolatot, és indítottam. Egészen a házunkig meg sem álltam, ott pedig lehámoztam magamról a lányt. Amikor láttam, hogy mi közeledik, gyorsan hátrálni kezdtem. A lány elhányta magát, de szerencsére a motorra nem jutott.
- Na jó gyerünk be! - mondtam és a átkaroltam, majd bevonszoltam a fürdőbe, ahol megmostam az arcát. Nem voltam vele túl gyöngéd, de mit tehettem volna? Aztán leültettem az ágyamra, és mellé ültem.
- Jól vagy? - kérdeztem, és magamban átkoztam tovább Jared-et. Mit képzel ez magáról?
- Jah - motyogta és láttam, ahogy kezd egy kicsit kijózanodni. Biztos az előbbi víz miatt, amivel lefröcsköltem. De még egyáltalán nem volt magánál. A fejét a vállamra hajtotta, és épp tiltakozni próbáltam, amikor megszólalt.
- Hűű, de meleg vagy! - Jah, mert vérfarkas vagyok. Tettem hozzá magamban. El akartam tolni magamtól, amikor átkarolt, és bennem újra feltört a vágy, hogy bár Bella érintene meg így. Lehunytam a szemem, hogy kiűzzem a gondolatot újra a fejemből, de az erőszakosan belefurakodott az agyamba, és nem láttam mást csak őt. Aztán azt vettem észre, hogy ajkak vannak a számon, és én akaratlanul is visszacsókoltam. Nem gondolkodtam, teljesen elvesztettem önuralmam. Simogattam a lányt, végig húztam gerincén a kezem, és ledöntöttem az ágyra. Bella járt a fejemben, és az, hogy bár ő lenne most velem. Erőszakosan csókoltam, a gondolataimat tükrözték tetteim. Nem volt megállás.
Kicsit alélt voltam, mikor újra tudatomhoz tértem, és csak azt vettem észre, hogy egy lány fekszik mellettem.
- Bella... - suttogtam, és kinyitottam a szemem. Lassan eszembe jutott minden, és én kiugrottam az ágyból.
- A büdös francba! Ááá, én hülye! - Ordítottam, mire a lány kinyitotta szemét.
- Mi van? - kérdezte.
- Azonnal tűnj el innen! - Ordítottam neki, és hozzávágtam a ruháit. A szemébe könnyek gyülekeztek, miközben felöltözött. Szó nélkül elhagyta a házat és nem nagyon érdekelt, hogy-hogy megy haza. Kimentem az erdő felé, és pusztítani kezdtem azt. A bűntudat rettenetes fájdalommal hatolt belém. Egyfolytában magamat és az Istent átkoztam, miközben a fát csak úgy aprítottam. Körülbelül fél óra múlva leültem az egyik kidőlt fatörzsre, és a kezembe temetten arcom. Nem sírtam, de közel jártam hozzá. A bűntudat egyfolytában mardosott és kínzott.
- Szerintem elég tüzifát aprítottál! - kiáltott oda nekem apa, én pedig elsápadva néztem fel rá. Kezében egy melltartót lóbált, én pedig még sápadtabbra váltam.
- Jacob Black! Azt hittem ennél több a felelőség tudatod - mondta megrovón, én pedig védekezni próbáltam, de folytatta.
- Viszont az erdőből és az előbbi ordibálásodból rájöttem, hogy megbántad. Amikor elhallgattál azt hittem, megölted magad vagy valami - mondta és elmosolyodott. Hát ezért szeretem én apám.
- Azt hiszem most megyek - mondtam, és befutottam az erdőbe. Farkas alakban könnyebb volt minden, és a gondolataimmal elűztem a többieket.

A házban ültem az ágyamon megsemmisülten. Rémes hetem volt. El nem mondható mennyire. Kezdtem túl tenni magam a dolgokon, de újra és újra eszembe jutott az egész, még nagyobb önmarcangolásra buzdítva magam. Egy jól ismerős motorzúgást hallottam meg, és elsápadtam. Kimentem az ajtóba, és döbbenten néztem, ahogy Bella megérkezik hozzánk.
- Bella? - kérdeztem hülyén, teljesen le voltam döbbenve.
- Szia, Jake! - köszönt és rájöttem, hogy nem hallucinálok.
- Bella! - Kiáltottam, és odarohantam hozzá. Határtalan örömöm miatt a szám fülig szaladt, és elfelejtettem minden gondom.
- Nem hiszem el! - Kiáltottam, de közben újra visszatértek emlékeim, és nem mutattam, de újra mardosni kezdtem magam. Szó szerint kirángattam a kocsiból, és föl-le ugráltunk örömünkben miközben csak egy valamire tudtam gondolni: Jacob Black, te szánalmas, mocskos áruló!