Els� fejezet

A pomp�s hint�, amit, hat csod�latos m�n h�zott, gyorsan �s egyenletesen haladt el�re a kietlen �s j�ggel bor�tott Szib�ria  ter�lt�n, utat t�rve mag�nak a tundra  gy�r n�v�nyzet� t�jain.

A bakon, egy hossz� szak�ll�, barna haj�, alakilag harminc�ves f�rfi �lt.

Bundakab�tja lomh�n hullott a v�ll�ra, a f�rfit egy�ltal�n nem zavarta a m�nusz h�sz fok.

Elv�gre v�mp�r volt.

A hint�ban utaz� szem�lyek szint�n v�mp�rok voltak.

Aro, hossz�, feketehaj� d�lceg f�rfi volt, harminc �ves lehetett amikor �tv�ltoztatt�k.

Mellette, a h�ga, Larissa, der�kig �r�, g�nd�r, fekete hajjal szorosan b�jt a  fiv�r�hez.

Vel�k szemben Eleazar �s Renata, a k�t test�r  foglalt helyet.

- Biztos vagy benne, hogy errefel� fogjuk megtal�lni? – k�rdezte kim�rt st�lus�ban Aro, �s bar�tja, Eleazar fel� fordult.

- Term�szetesen. – b�lintott a f�rfi.  – T�vedtem m�r ilyesfajta dolgokban?

- Nem. – v�gta r� Aro.

- Hidd el nekem, hogy � lesz az egyik legtehets�gesebb az �sszes test�r�d k�z�l.

- Amit mes�lt�l r�la, nagyon �g�retesen hangzik. Nyomk�vet�. B�rkit megtal�l a vil�gon. Pomp�s. – d�rzs�lte el�gedetten a tenyer�t a f�rfi.

- Majd megl�tod. Demetri, �r�kk� h� szolg�d lesz. – kontr�zta Eleazar.

- Rem�lem is. Most, hogy a rom�nok, egyszer�en elt�ntek a szem�nk el�l, sz�ks�g�nk lesz erre a tehets�ges fiatalemberre. Musz�j megtal�lnunk a b�v�hely�ket, miel�tt �k rontan�nak r�nk!

Larissa megborzongott.

� sosem szerette a harcokat.

Eddig egyetlen �tk�zetben sem vett r�szt, pedig a fiv�rei szinte t�rden �llva k�ny�r�gtek neki.

A k�pess�ge olyan kiv�teless� tette, hogy  ha akarta volna, ak�r egyed�l legy�zheti a rom�n – kl�nt.

- Valami baj van, kedvesem? – k�rdezte gy�ng�den a h�g�t�l Aro.

- Csak arra gondoltam, hogy ti m�r megint �ld�kl�sre k�sz�lt�k. Tal�n rossz szemsz�gb�l k�zel�titek meg a dolgokat.

- Mire gondolsz? – k�rdezte Aro �s a szem�ld�k�t r�ncolta.

- Mi lenne ha alkut �s b�k�t aj�nlan�tok a rom�noknak? Ellens�gb�l, bar�tokat �s sz�vets�geseket csin�ln�tok. A csal�dunk is nagyobb lehetne �s sokkal k�nnyebben tudn�nk k�z�s nevez�re jutni.

A h�rom m�sik v�mp�r a fej�t r�zta.

- Olyan butuska �s naiv vagy. R�j�hett�l m�r volna, hogy a b�ke semmire sem vezet. Le kell �ket gy�zn�nk! Csak �gy teremthet�nk rendet ebben a k�oszban!

- Legal�bb megpr�b�lhatn�tok! – ellenkezett a l�ny.

- Err�l nem is akarok t�bbet hallani! Tudod nem fair, hogy te ilyen dolgokat k�rsz t�lem, de amikor �n k�ny�rg�m, hogy csat�zz vel�nk, meg sem fontolod, hanem azonnal elutas�tasz.

Larissa elgondolkodott.

- Igazad van, b�ty�m. Bocs�ss meg.

- Nem t�rt�nt semmi.  – Aro v�gigsim�tott a l�ny h�feh�r, k�kem�ny arc�n, majd tekintete meg�llapodott annak rubintv�r�s szemein.

- �lland�an agg�dsz! Nem kell! Eleazar tudja a dolg�t. Meg persze �n is.

- Ne haszn�ld ellenem a k�pess�ged! Ne olvass a gondolataimban! – mondta a l�ny, �s elh�z�dott a f�rfit�l.

Renata �s Eleazar n�m�n n�zt�k v�gig a k�t testv�r vit�j�t.

Egyik�k sem mert belesz�lni a csal�di konfliktusba.

Az � dolguk a v�delem �s a szolg�lat volt.

M�r r�gen elk�telezt�k magukat a Volturinak, �s nagyon h�l�sak voltak Ar�nak �s a t�bbieknek, hogy egykoron befogadt�k �ket.

Az �t tov�bbi r�sze a fesz�lts�gt�l �s az izgatotts�gt�l vibr�l� n�mas�gban telt.

A hint� v�g�l vett egy �les kanyart,  majd meg�llt.

- Itt vagyunk. – hangoztatta  a bakon �l� f�rfi, majd egy szempillant�s alatt lesz�llt, megker�lte a kocsit �s kinyitotta az ajt�t.

- Uram, �rn�m. – sz�lt, �s meghajolt, majd a kez�t ny�jtotta seg�ts�g�l.

Aro nem fogadta el, de Larissa igen.

- K�sz�nj�k Dominique.  – mondta udvariasan a l�ny.

Miut�n mindannyian kisz�lltak a konflisb�l tekintet�ket az apr�, feny�erd� k�z�tt megb�v� telep�l�sre emelt�k.

- Merre? – k�rdezte Aro.

Eleazar beleszimatolt a leveg�be, majd egy n�ddal �s gy�k�nnyel bevont tetej� h�z fel� mutatott.

- Renata! A pajzsodat! A biztons�g kedv��rt. – parancsolta Aro.

Renata b�lintott, majd er�sen koncentr�lni kezdett. Ekkor a leveg� megremegett �s a Renata elmepajzsa egy pillanat erej�ig l�that�v� v�lt, majd elveszett a szib�riai hideg k�dben.

- Mehet�nk! – jelentette be Eleazar.

Az �t v�mp�r sz�lsebesen elindult a falu kietlen utc�j�n.

Amikor el�rt�k az Eleazar �ltal mutatott h�zat, �k is meg�rezt�k az idegen v�mp�r illat�t.

- Egyed�l van. Ez remek. – mondta Aro, majd kopogtatott az ajt�n.

Az d�ngve kit�rult �s kid�lt a zsan�rj�b�l.

Renata �s Dominique mentek el�re.

�ket k�vette Aro �s Larissa, v�g�l pedig Eleazar.

- Hol lehet? – k�rdezte Larissa.

- Demetri! Gyere el�! Seg�teni akarunk! – hangoztatta Aro, �s legbeh�zelg�bb modor�t vette el�.

- Seg�teni?! – k�rdezte egy �les hang, ami a h�tuk m�g�l j�tt.

Mindannyian egyszerre p�rd�ltek meg, �s szembetal�lt�k magukat az �jsz�l�tt v�mp�rral.

Az v�rv�r�s szemekkel �s remeg� kezekkel rontott r�juk.

Nem akarta meghallgatni �ket.

Felh�rd�lt, �s vicsorogva ugrott Larissa fel�.

�m Renata pajzsa most is v�delmet biztos�tott.

Demetri lepattant a l�thatatlan elmeketrecr�l, �s nekiv�g�dott a h�z fal�nak.

A rozoga �p�let beleremegett az �tk�z�sbe, majd beomlott, r�, egyenesen a v�mp�rra.

- Demetri! Fegyelmezd magad! Mi is olyanok vagyunk ak�rcsak Te! – hangoztatta Larissa b�k�t�en.

- Mint �n? Hah. – nevetett  a f�rfi, cseppet sem sz�vb�l, �s kit�rt a t�rmel�k al�l.  – M�g azt sem tudom, hogy �n mi is vagyok? Akkor, hogyan b�zhatn�k bennetek?

- Ha befejezn�d a t�mad�ssorozatot �s meghallgatn�l minket, akkor mindent megtudhatn�l. K�rlek! Adj nek�nk egy es�lyt!

Demetri a sz�ps�ges l�nyra n�zett �s lassan b�lintott.

- Rendben. De akkor le ezzel a furcsa pajzssal! – mondta, �s Renata fel� b�k�tt.

A n� Ar�ra n�zett �s utas�t�st v�rt.

A f�rfi elgondolkodott, majd b�lintott.

- Biztos vagy benne, Mester?  - k�rdezte k�tked�en.

- B�zom a j�vend�beli test�r�mben! Gyer�nk! – intett t�relmetlen�l.

Renata b�lintott majd becsukta a szemeit.

A pajzs �jra felvillant  �s v�gleg megsz�nt.

- Sz�val ki vele? Mi vagyok? Mi�rt v�gyom a v�rt? Meg�ltem �ket! Meg�ltem �ket a v�r�k�rt! – ki�ltotta a f�rfi, �s egy v�r�sen p�tty�z�tt leped�vel letakart kupacra mutatott.

- A csal�dod? – k�rdezte Larissa.

- A h�gom �s az any�m.

A l�ny elborzadva fordult el, �m a t�bbiek csak b�lintottak.

�k m�r r�gen belet�r�dtek, hogy l�t�kkel egy�tt j�r az ember�ldozat.

K�ny�rtelens�g�k egy�tt j�tt az �j l�t�kkel.

- V�mp�r lett�l!  - jelentette be dr�maian Aro.

- Hogy mi?

- V�riv�. Hideg. V�rsz�v�. Soroljam m�g?

- De �gy tudtam, hogy azok csak legend�k. Вампир. – mondta.

- Tess�k? – k�rdezte Larissa.

- Az a v�mp�r csak oroszul. – ford�tott Eleazar.

- �rtem.

- �s ha m�r v�mp�r lettem mit akartok t�lem? Gondolom v�gezni velem.

- Sz� nincs r�la. Azt szeretn�nk, hogy ha csatlakozn�l a csal�dunkhoz.   – mutatott k�rbe Aro.

- Csal�d? Ezt nem eg�szen �rtem.

- Mi mind egy v�mp�r csal�d, a Volturi tagjai vagyunk. � itt p�ld�ul a v�rszerinti, h�gom, Larissa.

A l�ny biccentett.

- A t�bbiek pedig a test�reink.

- Szolg�k?

Renata felh�rd�lt.

- Term�szetesen nem! Egyenrang�k�nt – Aro elgondolkodott – ,majdnem egyenrang�k�nt kezelj�k �ket. Teljes�tik a parancsainkat, de vel�nk �lnek az �ppen f�ld alatt �p�l� kast�lyunkban.

- Ti kast�lyban �ltek?

- Persze. Egy�ltal�n nem musz�j �gy �lned. Ha vel�nk j�ssz, akkor �r�kk� tart� �leted �ri�si fordulatot fog venni. J� ir�nyba.

- Azt akarod, hogy �n is a szolg�d legyek?

- Test�r! – v�gott a szav�ba Renata t�relmetlen�l.

- Akkor test�r. Egyre megy!  - legyintett Demetri.

- �r�ln�k neki. F�leg, hogy Eleazar bar�tom szerint te m�g a t�bbi v�mp�rn�l is k�l�nlegesebb vagy! – csillantak moh�n Aro szemei.

- K�l�nleges? Gyors �s hihetetlen�l er�s lettem. Erre gondolsz?

A t�bbiek nevettek.

- Most meg mi van? – k�rdezte Demetri kiss� s�rt�d�tten.

Larissa fogott egy �t m�teres deszk�t, majd a t�rd�vel  felr�gta azt leveg�be, azut�n a bok�j�r�l visszapattanva m�g eggyet r�gott bele. V�g�l pedig �k�lbe szor�totta a kez�t, �s teljes erej�b�l  beleboxolt abba.

A deszka ripity�ra t�rt.

Demetri t�tott sz�jjal b�multa a t�rt�nteket.

- Nos amint l�tod, a gyorsas�g �s az er� benne van a pakliban. – sz�lt egyszer�en Aro, �s csod�lattal n�zett a h�g�ra.

- Akkor m�gis? Mi�rt lenn�k �n oly m�s, mint ti?

A nevet�s �jra kit�rt.

- Mi mindannyian �tlag felettiek vagyunk. �gy tal�ltunk meg t�ged is. Elazarnak, az az ereje, hogy  k�pes megmondani egy emberr�l, hogy milyen k�pess�ge lenne vagy lesz, hogyha hidegg� v�ltoztatj�k.

Az eml�tett feltette a kez�t.

- Dominique – nak, pedig l�tom�sai vannak az eml�tett szem�ly lakhely�r�l. L�tja, hogy hol �l. De csak egyetlen percig, azut�n m�r csak az �ti c�lt tudja megmondani.

Dominique is biccentett.

- �s neked mi az er�d? – k�rdezte Demetri Ar�t�l.

- �rint�ssel olvasok �leted eddigi minden gondolat�ban.

- Hm. �s a l�ny?  - n�zett Lariss�ra.

- Hagyjuk most ezeket a dolgokat!  - t�rt ki a v�laszad�s el�l Aro. – Nem vagy r� k�v�ncsi hogy mi lehet a te k�pess�ged?

- Igazad van. Mi az?

- Nyomk�vet� vagy. A vil�gon, b�rhol, b�rkit megtal�lsz. Hasonl� Dominique-hoz, csak sokkal jobb!

Demetri b�szk�n kih�zta mag�t.

- �s ez biztos?

- Az�rt j�tt�nk, hogy megbizonyosodjunk r�la.

- Sz�val ha m�gsem v�lok be, m�r nem is kellek?  - k�rdezte a f�rfi cs�p�sen.

- Dehogynem. Mindenf�lek�ppen magunkkal visz�nk. Csak j� lenne tudni, hogy Eleazar nem t�vedett.  – mondta mosolyogva Aro.

- Legyen. De mik�nt tudjuk meg?

- Egyszer�en. Larissa most elt�nik, �s te a nyom�ba eredsz. Ha holnapig megtal�lod akkor megtudjuk az igazs�got.

A l�ny meglepetten n�zett a fiv�r�re, de v�g�l csak b�lintott, majd elindult kifel� a h�zb�l.

- Akkor, viszl�t. – k�sz�nt el, �s m�r ott sem volt.

Demetri a fej�t kapkodta, de el�tte a leveg�be szimatolt �s j�l az esz�be v�ste a l�ny �mely�t� illat�t.

- Kelet fel� indult. A foly�hoz. – cs�szott ki a sz�j�n akaratlanul is.

Aro el�gedetten n�zett r�.

- Nos, ez m�r f�l siker. Eredj ut�na!

A fi� engedelmeskedett, de miel�tt elindult volna Larissa ut�n k�rd�n n�zett a t�bbi n�gyre.

- �s addig ti hol lesztek?

- Vad�szunk.  – v�laszolta  k�nnyed�n Aro, majd kacsintott, �s Renata fel� intett, hogy induljon el�re.