(Bella szemsz�ge)
 
Pakol�s k�zben gyorsan eltelt az egy �ra. �ppen amikor a konyh�ba indultam vacsor�t csin�lni Nessienek �s Bennek, akkor sz�lalt meg a cseng�. Indultam volna, de Edward megel�z�tt. Edward figyelj r�. Hah�, hallasz? Biccentett. Gyorsan csin�lok valamit az ikreknek �s m�r megyek is. Gyorsan csin�ltam nekik n�h�ny szendvicset �s m�r mentem is. Ahogy a nappaliba �rtem m�r mindenki helyett foglalt. Alice, Rosalie, Jasper �s Emmett a kanap�n �ltek. Esme az egyik fotelben �lt, aminek a karf�j�n Carlisle �lt. Esme �l�ben Nessie �lt, Ben pedig Rosalie �l�ben �lt. Edward a m�sik fotelben �lt �n pedig odamentem hozz� �s a karf�ra �ltem.
-         Teh�t – n�ztem Esme-re – mit kell megbesz�lni?
-         Csak azt, hogy reggel mikor indulunk. – j�tt a k�rd�s Esme-t�l
-         Nem tudom. Mondjuk 7 k�r�l? – k�rdezte Edward
-         Rendben �gy j� lesz. Melyik aut�kkal megy�nk? – �rdekl�d�tt Carlisle
-         Rose, gondolom ti Emmettel k�l�n mentek a te aut�ddal? – k�rdeztem
-         Igen. – v�laszolt
-         Alice ti?
-         Erre nem v�laszolok. – j�tszotta a s�rt�d�ttet Alice.
-         Nem is kell. – mondtuk egyszerre Edward-dal
-         �s ti Bella? – k�rdezte t�lem Esme
-         Szerintem Aston Martin �s n�gyen. – felelte Edward.
-         Na, mi most megy�nk, mert van m�g p�r dolog, amit el kell int�zn�nk. – mondta Esme.
Mindenki f�lkelt �s m�r el is mentek.
-         Szerintem a vacsora most kimarad. – �llap�tottam meg. Ugyanis Nessie m�r alig �llt a l�b�n. Ben pedig nem l�tszott f�radtnak.
-         �n megyek aludni. – jelentette be Nessie �s meg is indult f�l. Edward is elindult ut�na.
-         Ben ir�ny az �gy. – mondtam neki
-         Nem vagyok �lmos. – mondta �s le�lt mes�t n�zni.
-         Ben alv�s. – mondtam neki, de mintha a falhoz besz�ltem volna
-         Az alv�s sz� melyik r�sze nem �rthet�? – k�rdeztem.
-         �s a nem vagyok �lmosnak? – feleselt.
-         Benjamin ne feleselj �s indulj meg aludni. – kezdtem m�rges lenni.
-         Nem.
-         Benjamin Cullen. Most azonnal megindulsz a szob�dba �s lefekszel aludni! – emeltem fel a hangom. Nem ord�tottam csak f�lemeltem a hangom. De megint nem reag�lt r�.
-         Benjamin Cullen. Ha kett� percen bel�l nem vagy �gyban, akkor nem lesz j� v�ge. – de ez m�r nem �n voltam. �pp idej�ben �rkezett a „felment� sereg”. �s �gy l�tszik hat�sos volt, ugyanis Ben megindult f�l. Bekapcsoltam a gondolatolvas�st �s levontam a pajzsomat az elm�mr�l. Ilyen nincs. Nekem k�ny�r�gn�m kell. De m�g akkor sem csin�lja meg. Ha felemelem a hangom, akkor sem �rek el vele semmit. Neked meg el�g, ha hat�rozottan r�sz�l, �s m�r csin�lja is. Ezt nem hiszem el. Edward csak mosolygott a gondolataimon. Ezt nevezik apai szigornak. Ezen meg �n mosolyogtam. De most pajzs vissza, gondolatolvas�s ki. Bementem Nessie szob�j�ba. M�r majdnem elaludt. Odal�ptem hozz� �s megigaz�tottam a takar�j�t. Lehajoltam hozz� �s puszit adtam a homlok�ra.
-         J� �jszak�t kicsim. – mondtam neki �s kimentem. �tmentem Ben szob�j�ba is. Kisfiam a szoba k�zep�n �lt t�r�k�l�sben. Valamit �p�tett.
-         Benjamin Cullen. Sokadszorra mondom el. Alv�s. – mondtam neki. Megint nem reag�lt. Hmm. V�ltsunk taktik�t. gondoltam �s le�ltem mell�.
-         Mit csin�lsz? – k�rdeztem t�le tetetett k�v�ncsis�ggal.
-         V�rat �p�tek. Seg�tesz?
-         Ben m�r nagyon k�s� van, �s holnap f�radt leszel. Szerintem jobb lenne, ha aludn�l. – k�rtem.
-         Csak �sszepakolok. – mondta �s elkezdte pakolni a kock�it. Miut�n ezzel elk�sz�lt �th�zta a pizsam�j�t �s befek�dt az �gy�ba. Odal�ptem az �gy�hoz, betakartam. Megpusziltam a homlok�t.
-         J� �jszak�t Ben. – mondtam �s megindultam ki. M�r nyitottam az ajt�t, amikor megsz�lalt.
-         Neked is. Szeretlek.
-         �n is szeretlek.
Lementem a nappaliba. Szerelmem a kanap�n �lt. A tv nem ment. Le�ltem mell�. �tkarolt �s k�zelebb h�zott mag�hoz. M�g mindig fesz�lt voltam. Nem volt kedvem a Denali kl�nhoz menni.
-         Valami baj van? Fesz�lt vagy. – �llap�totta meg szerelmem.
-         Nem nincs. – hazudtam.
-         M�g mindig pocs�k sz�n�szn� vagy. – kuncogott. – Van valami k�ze ahhoz, hogy holnap a Denali kl�nhoz megy�nk? – tapintott r� a l�nyegre.
-         Van. Carmen-nel, Eleazar-ral �s Kate-tel semmi bajom nincs. Irina-val nem vagyunk puszipajt�sok, de j�ban vagyunk. – �s itt elakadt a szavam. -         Tanya-val viszont nem vagytok j�ban. Az � f�lt�kenys�ge m�r beteges. Sejtem mit �rzel. Frusztr�l�. �n nem tudok vele semmit csin�lni. Rengetegszer mondtam m�r neki, hogy t�ged szeretlek. De olyan mintha, a falnak besz�ln�k. Neked kell ezt megoldanod. – mondta.
-         Szerinted �n, h�nyszor pr�b�ltam? – k�rdeztem. – Nekem sem megy.
-         Akkor k�t v�laszt�sod. Vagy nem veszel tudom�st r�la, vagy megk�rsz valakit, hogy besz�ljen Tanya-val. – adta meg a lehet�s�geket.
-         Szerintem el�sz�r megpr�b�lom az els�t. Ha nem megy, akkor besz�lek valakivel.
-         Helyes. – mondta �s ajkai az eny�mre v�ndoroltak. Nyelvein vad t�ncot j�rtak.
Eg�sz �jszaka a nappaliban �lt�nk. Nem besz�lt�nk sokat. Csendben �lvezt�k egym�s k�zels�g�t.