F�l �r�ja �rtem haza. Cs�ndben.

Edward az �gyamon �lt, �s semmit sem k�rdezett, amikor bel�ptem a szob�mba. Le�ltem mell�, mire �tkarolta a v�llamat, �s mag�hoz h�zott.

Nagyon sok�ig maradtunk �gy, mozdulatlanul.

J�l esett hozz�b�jnom, �s hagynom, hogy vigasztaljon. R�m f�rt.

Amikor �gy �reztem, mindkett�nknek kezd k�noss� v�lni a cs�nd, s�hajtottam egyet, �s elh�z�dtam t�le.

� is kih�zta mag�t, �s komolyan n�zett r�m. Tudtam, hogy azonnal meg fogja k�rdezni, m�g miel�tt b�rmit is sz�lhatn�k.

- Mit l�tt�l?

Nyeltem egyet.

- Sarah… Sarah igazi sz�lei Lizbeth �s Gus. – ny�gtem ki.

Edward megmerevedett mellettem, majd hitetlenkedve megr�zta a fej�t.

- Az kiz�rt. Biztosan f�lreolvast�l valamit!

D�h�sen fel�lltam. Persze, hogy f�lreolvastam! Edward erk�lcsi j�hiszem�s�ge! Annyira naiv!

- Emma! – Edward hangja tekint�lyt parancsol� volt, mint aki elhat�rozta, hogy nem hagyja, hogy �r�lts�geket besz�ljek – te is l�ttad, hogy hogy b�nnak Scharlott�kkal. Szerinted ilyenek lenn�nek a gyerek�kkel, hogyha k�zben kett�t �rvah�zba dugtak volna?

- Igen, Edward, igen! Mi�rt hiszed, hogy senki sem k�vethet el b�nt?

Fel�llt �s r�tette a kezeit a v�llamra, hogy egy kicsit lenyugtasson.

- Emma, n�zz r�m! Gus az egyik legbefoly�sosabb ember a v�rosban. Mindenki ismeri, �s tiszteli �ket. Nem �ll�thatsz be, mondv�n, hogy tudod, mi a titkuk!

- De ha egyszer ez az igazs�g!

Eln�zett a m�sik ir�nyba, �n meg hirtelen elernyedtem. H�tr�lni kezdtem t�le �s le�ltem egy sz�kre.

- Nem teszel semmit – mondtam ki mereven.

Megr�ztam a fejemet.

- Ezt nem hiszem el! Megb�ztam benned! Azt hittem, seg�tesz! – n�ztem r� megb�ntottan.

Egy k�zzel v�gigsz�ntott az arc�n, majd a k�vetkez� pillanatban nagy h�vvel kiment a szob�mb�l.

F�radtan bem�sztam az �gyamba, �s p�r k�nnycsepp let�rl�se ut�n behunytam a szememet.

Hallottam, ahogy megnyikordul az ajt�m, majd a k�vetkez� pillanatban egy fagyos leheletet �reztem a f�lemn�l.

- Soha t�bb� nem mehetsz el a hivatalba. �s megtiltom, hogy b�rkinek ak�r egy sz�val is besz�lj ezekr�l a dolgokr�l. Meg�rtetted? – a hangj�b�l csak �gy s�t�tt a d�h �s a merevs�g.

Fogalmam sincs mit v�rt t�lem, nem reag�ltam sehogy. B�r er�s k�sztet�st �reztem arra, hogy megforduljak, �s pofon v�gjam.

Ehelyett lenyeltem, amit mondott. Mint mindig.

Ahhoz k�pest, hogy a f�l �jszak�t �bren t�lt�ttem, viszonylag hamar felkeltem. Fel�lt�ztem, majd leballagtam a nappaliba. A pap�m �lt az egyik fotelben.

- J� reggelt, Emma! J�l aludt�l? – k�rdezte �s letette az �js�got, amit olvasott.

- Igen, k�sz�n�m.

- Itt a tea, amit k�rt, Mr.Masen! – csiripelte Margaret. – Ms.Masen, hozhatok mag�nak valamit? – k�rdezte, amikor megl�tott.

- Igen, egy te�t �n is megk�sz�nn�k! – feleltem, majd le�ltem egy m�sik fotelre, ap�val szemben.

- �r�l�k, hogy kezdtek kib�k�lni Edwarddal! – mondta mosolyogva.

B�lintottam egyet.

M�g soha �letemben nem ut�ltam ennyire Edwardot. Tegnap �jjel elszakadt valami, �s biztos voltam benne, hogy soha nem lesz�nk a r�gik. Legal�bbis �n soha nem tudok megbocs�tani az�rt, amit mondott.

A besz�lget�s�nk t�m�ja ap�val hamar kimer�lt �s ink�bb reggelizni ment�nk. Elizabeth mosolyogva k�sz�nt, �n szint�gy. Edwardra r� se n�ztem.

Mikor v�gezt�nk Elizabeth megk�sz�r�lte a tork�t. Mindannyian tudtuk, hogy be fog jelenteni valamit.

- Groven-�k megh�vtak minket egy t�r�z�sra, �s �n igent mondtam. Rem�lem nem baj.

- Elizabeth, ez csod�latos! M�r �pp ideje volt, hogy kimozduljunk! – mondta leny�g�zve apa.

Edward is mosolyogva b�lintott, �n viszont vonakod� arcot v�gtam.

- �gy �rzem, hogy beteg leszek… s�t, m�r kicsit most is rosszul �rzem magamat. F�lek, hogy �n nem tudok menni… - motyogtam b�ntudatosan.

- Emma, nem is mondtad! Minden rendben? Ne h�vjunk orvost? – k�rdezte agg�dva Elizabeth.

- Persze, csak kicsit �melygek. Nem kell orvos! – nyugtattam meg.

B�lintott.

- Nem baj, ha itthon kell maradnod egyed�l? – k�rdezte Elizabeth.

- Nem, dehogyis, semmi baj sem lesz! – mondtam b�logatva.

Felpillantottam Edwardra, de � Elizabeth-et n�zte.

V�g�l mindenki fel�llt �s elment a saj�t dolgait int�zni. �n bementem a szob�mba �s el�vettem egy pap�rt. �rni kezdtem. Amolyan napl�f�les�get.

Abbahagytam az �r�st, majd olvasni kezdtem. Neh�z volt a nyelvezete, szinte semmit sem �rtettem meg bel�le, de nem is b�ntott. Akkor nem az olvas�s volt a fontos, hanem hogy el tudjam terelni a gondolataimat. �s l�nyeg�ben be is j�tt.

Annyira unatkoztam, hogy ink�bb elmentem egyet s�t�lni. Nem tilosba s�ntik�ltam, nem k�zel�tettem meg sem a Hivatalt, sem az �rvah�zat.

De hi�ba pr�b�ltam �lvezni a napf�nyt, a boldog gyerekeket, az �lettel teli kis v�rost, nem siker�lt.

Ami�ta megsz�kt�nk, akkor el�sz�r �reztem, hogy vissza akarok menni Sarah-hoz, Ms.Petter-hez �s Ms.Meckenzee-hez.

Nem akartam a szem�be n�zni a csal�domnak. Mindent ugyan�gy akartam, mint r�gen.

Elegem lett mindenb�l. Kint valahogy t�bb �s nagyobb horderej� volt a gonoszs�g, mint az otthonban. K�s� b�nat, hogy bent nem tudtam �rt�kelni azt, hogy mindent�l elz�rnak. Most m�r itt vagyok. �lesben.

Hazugs�ggal k�r�lv�ve.