Eg�sz �jjel Bella kez�t fogtam, de � egyszer sem mozdult meg. Eml�keztem az �n �tv�ltoztat�somra. Eml�keztem r�, milyen �rz�s volt a m�reg, �s hogy mennyit ord�tottam, �s mozogtam k�zben. Gy�tr� �rz�s volt, hogy tudtam, hogy Bella ugyan azt a k�nt �li �t most. M�sodpercek, percek, �r�k, �s �jabb �r�k teltek. Nem voltam tiszt�ban az id�vel, de egyszer csak Alice t�ncolt be az ajt�n.

• �t perc m�lva fel�bred! M�r tiszt�n l�tom, n�zd csak meg! – �rvendezett a mindig hiperakt�v h�gom. Lassan fel� ford�tottam a tekintetem, �s olvasni kezdtem a gondolataiban. Levet�tette nekem a l�tom�s�t, amiben Bella meg�lel engem.
• K�sz�n�m, Alice – mondtam, majd �jra – mint az eltelt id� alatt t�bbsz�r – Bell�t kezdtem sz�longatni.
• Bella, itt vagy? Hallasz engem? Itt vagyok veled, szerelmem, Ne agg�dj semmi�rt, itt vagyok melletted.
• H�rom…kett�… - sz�molt vissza Alice.
• Egy! – rikkantott, mire Bella szemei kipattantak.
• �desem... – szor�tottam az ajkaim a homlok�ra. Boldog, felh�tlen s�haj hagyta el az ajkaim.
• Edward! – �lelt meg Bella.
• Itt vagyok! – motyogtam a f�l�be. Alice v�gyakoz� gondolatai szinte ord�tottak.
• Gyere, Bella! – sz�lalt meg a h�gom. Bella v�ratlanul �llt fel, �s l�tszott rajta, hogy meglep�d�tt a sebess�g�n.
• Majd megszokod, gyere m�r! – sz�lt r� �jra.
• Alice… - morogtam.
• Ugyan m�r, Edward! Nem csak a ti�d! – sz�lt h�tra, mik�zben Bell�t az ajt� fel� tuszkolta. � seg�lyk�r� pillant�ssal n�zett vissza r�m.
• Alice, fejezd be! - ki�ltottam. Bella a tork�hoz kapta a kez�t.
• K�rlek – suttogta Bella.

A h�gom sz�r�s pillant�ssal n�zet r�m, majd elengedte Bell�t.

• De ut�na az eny�m! – sz�lalt meg Alice, miut�n elengedte.
• Nem vagyok j�t�k baba! – sz�lalt meg Bella sokkal er�teljesebb hangon. M�g most is ilyen makacs – erre a gondolatra musz�j volt elmosolyodnom.
• Bella. Mindenekel�tt elviszlek vad�szni. F�j a torkod, ugye? – k�rdeztem. Tudtam, milyen kellemetlen ez a szomj�s�g. �s azt is, hogy egy ideig minden �jsz�l�tt �let�t ez ir�ny�tja.
• Igen. Ink�bb �g, de gondolom, tudod milyen. – mondta, �s l�tta rajta, hogy m�r nagyon menne.
• Sajn�lom, nem akarok, hogy te is �rezd. – mondtam b�nb�n�an, majd az ablak fel� indultam. Visszan�ztem Bell�ra, �s az arc�n fura kever�ke �lt az ijedts�gnek, �s az �rtetlens�gnek.
• Az ablakon megy�nk – magyar�ztam, mire hevesen r�zni kezdte a fej�t.
• Edward – l�pett hozz�m – ez az �n v�laszt�som volt, ne okold magad miatta. K�rlek – mondta, majd l�gyan a kezei k�z� vette az arcomat. – K�rlek – hajolt k�zel hozz�m, mire felkaptam, �s hevesen megcs�koltam. Mikor elv�ltunk egym�st�l nagy mosolyra h�z�dott az ajka, �s �jra fel�m hajolt, de megel�z�tt, �s most � cs�kolt meg engem.
• Azt hittem szomjas vagy – �muldoztam
• Szomjas is vagyok, de k�v�natosabb vagy mindenn�l, amit el tudok k�pzelni – mosolygott. Gyors puszit nyomtam az ajkaira, majd kiugrottam vele az ablakon.
• Az �n kis p�kmajmom – nevettem el magam, mire kim�szott a karjaim k�z�l.
• Gyere! – kezdtem futni, �s Bella sem v�rt semmire. � is elindult, �s a foly�n�l utol is �rt. Gyorsan �tugrottam, de Bella megtorpant.
• Csak b�zz magadban! – b�tor�tottam, mire nagy lend�letet vett, �s elugrott f�l�ttem is, kid�ntve p�r f�t az erd� sz�l�b�l.
• Sz�p ugr�s! – dics�rtem.
• K�sz�n�m – mondta, majd kaj�nul r�m vigyorgott.
• �gy sem �rsz utol! – nevetett, majd futni kezdett el�ttem. Hagytam, hogy nyerjen, b�r t�ny, hogy nagyon gyors volt. De nem �rtettem, nem a szomj�s�ga volt az els�. �s k�l�nben is fura volt, hogy nem kell r� vigy�znom. Hogy er�sebb, mint �n…

M�r az erd� k�zep�n j�rtunk, amikor gyors�tottam, �s �vatosan, de Bella fel� ugrottam. Siker�lt r�esnem, �s egyb�l megijedtem.

• Bella, j�l vagy? – k�rdeztem ijedten.
• Edward, v�mp�r, eml�kszel? – nevetett, majd �tford�tott mindkett�nket, �gy a hasamra �lt.
• Na, hol vannak azok a vadak? – k�rdezte sz�rakozottan.
• Gyere ut�nam! – mondtam, �s fel�lltam. Beleszagoltam a leveg�be, �s �reztem, hogy nem messze innen vannak az �ldozataink. �zek voltak, n�gy darab.
• Ok�, Bella. Most, szagolj a leveg�be, �s mondd el mit �rzel.
• Valami �des illat. Nagyon j� illat – kapta a tork�hoz a kez�t – �gy egy kilom�terre, keletre. – mondta
• Nagyon �gyes! – mondtam elismer�sen. Nekem sosem ment �gy a vad�szat.
• Ok�, most csak hagyatkozz az �szt�neidre. Menni fog, nem kell f�lni! – adtam ki az utas�t�st. Bella m�sodperceken bel�l vad�szguggol�sba g�rnyedt, majd �jra bele szagolt a leveg�be. Ebben a pillanatban futni kezdett, �s meg sem �llt az �llatokig. Szinte egyb�l leter�tette az egyiket, �s a fogait a h�sba m�lyesztette. �n leter�tettem a m�sikat, �s gyorsan kisz�vtam a v�r�t. Bella pont ekkor v�gzett. A haja csom�kban �llt, �s a ruh�ja is s�ros lett, de mint mindig, most is gy�ny�r� volt.
• Gy�ny�r� vagy – suhantam oda hozz�, gyors cs�kot lehelve az ajkaira.
• Szomjas vagy m�g, ugye? – k�rdeztem a v�r�s szemeibe n�zve.
• Igen, �rzek is valamit. De ennek jobb az illata. – mosolygott, majd futni kezdett. �n is �reztem, oroszl�n volt. M�ghozz� nem is egy. Mekkora szerencse! – gondoltam, majd futni kezdtem a szerelmem ut�n.
• �gyes volt�l! – dics�rtem, miut�n kisz�vta az oroszl�n v�r�t. Futni kezdtem az eny�m ut�n, mikor elkaptam, szinte azonnal a nyak�ba haraptam. A f�lig kisz�radt holttest kics�szott a kezeim k�z�l, mikor meg�reztem azt az orrfacsar� b�zt.
• Fen�be… - morogtam.
• Bella, gyere, menn�nk kell! – mondtam, �s r� n�ztem. Az orr�t r�ncolta.
• Mi ez a b�z? – k�rdezte
• Farkasok… - mondtam, majd h�zni kezdetem.
• Mi? Ez a falka? – k�rdezte meglep�d�tten, �s l�ttam a szem�ben a v�gy�d�st.
• De h�t nem l�phetik �t a hat�rt… - kezdte volna.
• A szerz�d�sben meg van �llap�tva egy ter�let, ahova mind ketten bel�phet�nk. Nem vettem �szre, hogy itt vagyunk, ne haragudj. De menj�nk – mondtam, majd karon ragadtam Bell�t. R�m n�zett, �s nem kellet kimondania mit akar, ahhoz, hogy tudjam: �jra tal�lkozni akar a legjobb bar�tj�val, Jacob Blackkel…