2. fejezet
(Bella szemszöge) - Sziasztok! Gyertek be! – mondta Ash és arrébb állt az ajtóból. - Szia Ashley! – köszöntek neki és bejöttek. - Sziasztok. – mentem eléjük. Emily (miután Samanta-t odaadta Sam-nek) puszit nyomott az arcomra, ahogy én is az övére.
(Bella szemszöge) - Sziasztok! Gyertek be! – mondta Ash és arrébb állt az ajtóból. - Szia Ashley! – köszöntek neki és bejöttek. - Sziasztok. – mentem eléjük. Emily (miután Samanta-t odaadta Sam-nek) puszit nyomott az arcomra, ahogy én is az övére. Majd a bátyám következett (aki visszaadta Samanta-t Emily-nek). Ő csak a karjaiba zárt. Közben Jake is előkerült a nappaliból - Helló. Jó titeket látni. – mondta a férjem és egy laza kézszorítással üdvözölte a bátyámat. – Szevasz, David. – mondta és lepacsizott az unokaöccsével. David egy tüneménye 6 éves kisfiú volt. - Sziasztok. – mondta David. - Gyertek be a nappaliba. Ott kényelmesebb. – hívtam beljebb őket. A dohányzó asztalon már ott volt a pogácsa és az üdítők Mindenki helyet foglalt. - Ideadod Samanta-t egy kicsit? – fordultam a mellettem ülő Emily-hez - Persze. – mondta és a kezembe adta a kis Samanta-t. - De rég volt már Ashley ilyen kicsi. – mondtam. - De meséljetek! Milyen volt Everett? – kérdezte Emily. - Pihentető. – adta meg a választ Jake és elnevette magát - Azt gondoltam. – társult be a poénkodásba Sam. - És itthon volt valami? – kérdeztem. - Anya mi fölmegyünk. – mondta Ashley és David-del már el in tűntek. - Itthon? Semmi különös. – mondta a bátyám, de láttam rajta, hogy valamit titkol. - Nem hoztam be ananász levet. – mérgelődtem. – Sam kijönnél velem. Kérlek. Kimentünk a konyhába. Megálltam a konyhapult előtt és nekidőltem. - Engem nem versz át ezzel a semmi különös dumával. Én átlátok rajtad. Na, halljam, mi folyik itt. – mondtam neki és várakozóan ránéztem - Jól van megfogtál. Van egy rossz előérzetem. De ez csak egy megérzés. Ha bejön, akkor úgy is megtudod. De ha nem akkor meg nem akarlak felidegesíteni. - Muszáj titkolózni? – kérdeztem - Csak féltelek. Nekem mindig az én kicsi húgom leszel. – mondta és megölelt. - Köszi. De most mennyünk vissza. – mondtam neki és megindultam. Visszamentünk és leültem Emily mellé, még Sam visszaült a fotelbe. - És hol az ananász lé? – kérdezte Jacob - Nincs itthon. Pedig úgy emlékeztem, hogy van itthon. – mondtam tetetett szomorúsággal. – Reggel el kellene mennem, bevásárolni, mert semmi nincs itthon. Még sok mindenről beszélgettünk, de 8 óra körül Samanta elaludt. Jobbnak látták, ha mennek. - David gyere, mert mentek. – szóltam föl Az unokaöcsém gyorsan lejött és már mentek is. Miközben Jacobbal mosogattunk megszólalt a telefonom. Megtöröltem a kezem és megnéztem, hogy ki az. De csak a kórház számát írta ki. - Dr. Isabella Black. – szóltam bele - Jó estét Dr. Black. Elnézést, ha zavarom, de Dr. Gwire szeretne önnel beszélni. – mondta a recepciós és átadta a telefont Helena-nak. - Szia Isabella! Ugye nem zavarlak? – kérdezte - Szia Helena. Nem, dehogyis. Miért kerestél? - Csak azért, hogy az Amline aktát hova tetted? - Nem mondod, hogy hétvégén dolgozol? – kérdeztem tőle. – amúgy az asztalomon van. Egy piros mappa. - Tudod ameddig de Everett-ben voltál addig mi dolgoztunk. Meg hétvégén egyedül leszek. Akkor meg már valami hasznosra fordítsam a szabadidőmet. – mondta - Jól van engem nem zavar. - Na, én megyek. Kösz az infót. Szia. – és kinyomta a telefont. Míg én telefonbeszélgetést folytattam a kolleganőmmel addig a férjem befejezte a mosogatás. Odamentem hozzá, átkaroltam és egy szenvedélyes csókban folytunk össze. - Szeretlek. – mondtam neki - Én is. Leültünk a nappaliba és TV-t néztünk. Közben hallottuk, hogy Ashley megnyitja a vizet, hogy megfürödjön. Miközben a vízcsobogást hallgattam, Helena-n gondolkoztam. Ha az ember ránézett nem gondoltam volna, hogy pszichiáter. Tépett szőke haja a lapockáit verdeste. Modelleket meghazudtoló szépségével és legutolsó divatot követő gönceivel nem illett a pszichiátriába. Első ránézésre az ember azt mondaná, hogy egy üresfejű szőkeség, akinek apuci megvette a diplomáját. De ha valaki közelebbről megismerte, akkor egy intelligens, életvidám nőt ismert meg. Aki vastag páncélt vont maga köré. De ha valakinek sikerült áttörnie annak nem a rideg állarcát mutatta, hanem saját arcát. Sokan gondolják róla, hogy egy okos nő csak az a baj vele, hogy túlságosan zárkózott és rideg mindenkivel. Pedig ez nem igaz. Csak nem enged bárkit közel magához. Ezzel azt éri el, hogy senki sem kerül hozzá közel, ezzel megelőzve azt, hogy bárkiben csalódjon vagy elveszítse. Sokan féltik Helena-t. Szerintem erre semmi okuk nincs. Helena egy talpraesett megfontolt felnőtt nő. A gondolkodásomból Ashley rángatott vissza a valóságba. - Anya! Olvasol nekem mesét? – kérdezte. - Igen persze. – mondtam és fölvettem a karjaimba és a lépcső felé indultunk- - Jó éjt apa. – mondta - Neked is. Fölmentünk és leraktam Ash-t az ágyába. Odamentem a könyvespolchoz és kiválasztottam egy mesekönyvet. Visszamentem az ágyához, leültem és olvasni kezdtem. Öt perc mese után Ash elaludt. Bementem a hálónkba és fogtam a pizsamámat és elmentem lezuhanyozni. Mikor végeztem bementem a szobánkba, leültem az ágyra és olvasni kezdtem. Nemsokára Jake is jött. - Min gondolkoztál a nappaliba? – kérdezte miközben mellém ült. - Helena-n. – feleltem. - Értem. – mondta és közelebb húzott magához. - Holnap reggel el kellene mennem, vásárolni. Addig rád bízhatom a lányokat? – kérdeztem. - Persze. – mondta és végigdőlt az ágyán. Én pedig fejemet a mellkasára hajtottam. Így aludtunk el. Reggel mire felkeltem már egyedül feküdtem az ágyban. Magamra kaptam a köntösömet és lementem a konyhába kávét inni. Ahogy leértem a konyhába láttam, hogy már van lefőzve, úgyhogy öntöttem magamnak egy adagot és átmentem a nappaliba. A kanapén kis családom ült. Ash már fel volt öltözve. Ugyanúgy ahogy szerelmem is. - Jó reggelt. – mondtam és leültem az egyik fotelba. - Neked is. – mondták mindketten. Valami mesét néztek. Gyorsan megittam a kávémat. Fölmentem a gardróbomba és kerestem egy farmert, egy pólót meg egy cipzáras fölsőt. Lementem az előszobába és fölhúztam egy sportcipőt. Megkerestem a pénztárcámat és a kocsi kulcsot. - Elmentem vásárolni. – mondtam én kimentem a garázsba. Bent állt a Mercedes-m és Jacob BMW-je. Kinyitottam a Mercedes ajtaját, beültem a kormány mögé. És lassan elindultam miközben kinyitottam a távirányítóval. Kimentem és elfordultam jobbra majd a bolt felé vettem az irányt. Gyorsan odaértem. Kiszálltam, bezártam a kocsit és elindultam a bolt felé. Bementem elvettem egy kosarat és elindultam vásárolni. - Jó reggelt. – mondtam - Jó reggelt Isabella. – mondta Bridget. – Egész héten nem láttalak. - Nem voltunk itthon. – mondtam miközben gyümölcsöket válogattam. - Merre voltatok? - Átugrottunk Everett-be egy kicsit pihenni. – mondtam, majd kifliket kezdtem pakolni egy zacskóba. Mikor ezzel végeztem rágcsálni valók után néztem. Összeszedtem, néhányat. - Mit csináljak ebédre? – gondolkoztam hangosam. Ekkor eszembe jutott, hogy mi legyen az ebéd. Lekaptam a polcról egy zacskó tésztát és mentem fizetni. - Gondolom kipihentétek magatokat? - Igen. Jól esett kicsit elszabadulni innen és nem foglalkozni semmivel. – ismertem be. Odaadtam a kártyámat, lehúzta és beütöttem a PIN - kódot. - Köszönöm Bridget! Szia. – mondtam és már mentem is. Kimentem, fölnyitottam a csomagtartót és bedobáltam mindent. Beültem az autómba és hazamentem. Beálltam a garázsba és kivettem a szatyrokat. Bent ledobtam mindent a konyhaasztalra és onnan pakoltam ki mindent. - Szia, anya. Kapunk inni? – kérdezte. - Kapunk? – kérdeztem - Szia Isabella. – jött be Sophie is a konyhába. - Szia Sophie. Mit kértek? - Narancs lé. – mondták egyszerre. Erre nevetésbe törtek ki. - Oké. – fogtam egy doboz narancslevet az asztalról kivettem két poharat a szekrényből. - Tessék csajok. - Köszi. Van valami chips-szerűség itthon. – kérdezte Ash Nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam egy zacskó chipset. El is tűntek. Én nekiálltam az ebédkészítésnek. Fölraktam a tésztát főni, a szósz kivettem a hűtőből, hogy ne legyen olyan hideg. Kimentem megnézni, hogy jött-e újság. De nem. Szerelmem a nappaliban ült és meccset nézett. Fölmentem a dolgozószobába és lehoztam néhány aktát, hogy átnézzem őket. Közben elkészült a tészta. Gyorsan megterítettem. - Ebéd! – mondtam. Mire leértek én már mindenkinek szedtem. Csendben ettük a sphagetit. - Köszi, anya finom volt. – mondta és már el is tűnt. Ebéd után elmosogattam, fölmentem a dolgozóba. Összeszedtem a bolt papírjait és rendeztem, majd megcsináltam a papírmunkát, és a költségvetést. Miután ezzel végeztem összepakoltam a betegeim aktáit és beraktam az aktatáskaként használt strandtáskámba. Ezzel eltelt három óra. Lementem a nappali laptoppal a kezemben. Leültem a fotelbe és bekapcsoltam. Átnéztem az e-mail-eimet, de nem volt semmi fontos. - Volt valami legutóbb a boltban? – kérdeztem. - Nem. A pénteki összesítést odaadtam? – kérdezte - Igen. Már összesítettem a hetit. – mondtam és kikapcsoltam a laptopot. Leraktam a dohányzóasztalra. Leültem Jake mellé és hozzá bújtam, ő pedig átkarolt. Néztük a tv-t közben pedig élveztük egymás közelségét. Egy óra múlva a lányok trappolása zavart meg minket. Kimentek a konyhába. Nem sokkal később megszólalt a telefonom. - Ash, hozd ide légyszi. – kértem meg rá. Gyorsan odahozta nekem. Megnéztem, hogy ki keres. Helena. - Igen? – szóltam bele. - Szia Isabella. Zavarok? – kérdezte - Nem. Mondjad. - Itt vagyok az irodában. Már áttúrtam az egész irodát, de a Krashine aktát nem találom. Nem tudod esetleg, hogy Antony hova tette? – kérdezte. Mit keres ez szombaton bent. Ma nem is ügyeletes. A héten Adam az ügyeletes. - Hazavitte. Csajos hétvége van náluk a hétvégén, és gondolom kellett valami, amivel elfoglalta magát. - mondtam. - Értem. Otthon vagy? – kérdezte. Ez Helena-nál annyit jelent: Nem mehetnék át hozzád? - Igen. Nem szeretnél átjönni? – kérdeztem. - Átmehetek. Fél óra és ott vagyok. Most leteszem. Szia. Én pedig kimentem a konyhába, és előszedtem pár csomag ropit. Helena mindig azt eszik. Kerestem egy üveg szénsavas citromot és kiraktam az asztalra, és még két poharat. Ezután pedig fölmentem átöltözni. Kerestem egy másik fölsőt és mentem is le. Ashley és Sophie akkor jöttek ki. - Mész valahova? Vagy jön hozzánk valaki? – kérdezte a lányom - Igen Helena jön hozzánk. És ti hova indultatok? - Hallottuk, hogy itt vagy és gondoltuk megnézzük, hogy mit csinálsz. - kaptam meg a választ Sophie-tól. Biccentettem és lementem. Ahogy leértem csöngettek. Mentem, hogy kinyissam. - Szia. Gyors voltál. Gyere be. – engedtem be Helena-t. - Siettem. – mondta és megindult a konyhába. Leült az egyik székre én pedig vele szemben. - Miért kerested te a Krashine aktát? – kérdeztem miközben kivettem egy ropit és kettétörtem. – Nem is a tied. - Ja, csak eszembe jutott valami, de nem tudtam pontosan a részleteket és hát akkor gondoltam megnézem, de mivel Antony hazavitte ezért fuccsba ment a tervem. - Képzelem milyen lehet egy ilyen csajos hétvége náluk. – mondtam és megettem a ropimat. - Igen. Főleg ahogy Katherine és Lily vásárlási szokásait ismerem. – nevetett. - Te mennyit tudsz Lily-ről? – kérdeztem - Lily egy határozott, de érzékeny tizennégy éves kamaszlány, akit a szülei válása után az apja nevelt. A szülei válásakor ért fájdalmával a tanulásba és a sportba temetkezet. Ez tizennyolc hónapja volt. Lily még mindig nem tudta teljesen feldolgozni, hogy a szülei elváltak. Antony-val tökéletes apa-lány kapcsolatuk van. Lily, mivel még mindig a tanulásba és a sportba temetkezik, osztályelső és a pom-pom lányok legjobbja. - Értem. Nem lehet neki könnyű. Még vagy két órán keresztül beszélgettünk. Hat óra körül csengettek. Mentem, hogy kinyissam. Clare volt az. - Szia. Gyere be. – mondtam neki. - Szia. – fogta magát és bement. - Sophie gyere, itt van anya! – mondtam és bementem a konyhába. Clare jött utánam. - Clare ő itt a kolleganőm Dr. Helena Gwire. - Clare McKenzy. – mutatkozott be. Közben Sophie megjelent az ajtóban. - Akkor mi megyünk is. – mondta Clare. - Köszönöm a vendéglátást. – mondta Sophie. - Szívesen, gyere máskor is. – mondtam és már be is ültek a kocsiba. - Én is megyek. Holnap ügyeletes vagyok. Szia. – és Helena is elment. Vacsorára megettük a maradék spagettit, gyorsan elmosogattam. Ash ment fürdeni, utána én is. Majd Jake, Korán elaludtunk. Vasárnap semmi nem történt.
|