Két perc elteltével a pompás nagyterem megtelt a halhatatlanok egy kisebb tömegével.
Ott volt az összes Volturi tag.
Az uralkodói család: Aro, Caius, Marcus és Larissa, valamint Sulpicia, - Aro felesége-, és Athenodora,- Caius jegyese.
Őket pedig a testőrök vették körbe:
Eleazar, Renata, Félix, Caleb és Dominique.
Ötödik fejezet
Két perc elteltével a pompás nagyterem megtelt a halhatatlanok egy kisebb tömegével.
Ott volt az összes Volturi tag.
Az uralkodói család: Aro, Caius, Marcus és Larissa, valamint Sulpicia, - Aro felesége-, és Athenodora,- Caius jegyese.
Őket pedig a testőrök vették körbe:
Eleazar, Renata, Félix, Caleb és Dominique.
Vincent és Demetri még csak kívülállóként szemlélték az eseményeket.
- Családom, drága barátaim és Vincent! – szólalt meg Aro, és mindenki elcsendesedett.
- Azért hívattalak ide titeket, hogy elmondjak pár igen lényeges dolgot. Az első hogy, immár még egy új taggal bűvölt a Volturi. Ő Demetri, képessége pedig az, hogy bárhol, bárkit megtalál a világon.
A feleségek, és Félix elismerően hümmögtek.
- Bizony, bizony. Tudom ám, hogy mire gondolhattok. Most már sokkal nagyobb esélyünk van rá, hogy megtaláljuk a bujkáló románokat és meglepetésszerűen lerohanjuk őket!Amondó vagyok, hogy hamarosan véget érnek ezek a vészterhes idők, és nemsokára mi leszünk a vámpírok egyetlen igaz, királyi családja!
A többiek tapsoltak.
Vincent is így tett, de csak a látszat kedvéért.
Teljesen összezavarodott.
A saját fülével hallotta, hogy mit is terveznek a családja ellen az olaszok, látta a búvóhelyüket és már mindegyiket igen jól kiismerte.
Egyszóval könnyűszerrel megszökhetett volna, és elárulhatta volna őket. De valamiért még sem tette.
A kíváncsisága, és a Larissa iránt táplált gyengéd érzelmek megakadályozták és korlátozták benne.
- Amint láthatjátok van egy vendégünk is. Ő Vincent, aki a románoktól szökött meg!- Aro most a gondolataiba merülő fiúra mutatott.
Vincent zavartan integetett.
– Kérlek fogadjátokbe, és bánjatok vele úgy, mint ha ő is a családunk tagja lenne. Nem tagadom, hogy reménykedem benne, hátha egyszer az is lesz.
Aro most Larissára nézett, majd vissza, Vince-re.
- Végezetül pedig a visszatérésünk, valamint Demeteri ésVincent ittléténekörömére úgy döntöttem, hogy rendezünk egy kis bált. Ennek keretében megünnepeljük a palotánk felépülését, majd Demetrit hivatalos taggá avatjuk!
A taps újra kitört. Még hangosabban és még harsányabban.
- Kezdődjön hát a készülődés!- adta ki a parancsot Aro, majd visszaült a székébe, és elégedetten szemlélte a körülötte nyüzsgő tömeget.
Dominique és Caleb elmentek vadászni, a feleségek pedig visszavonultak a szobáikba.
Larissa odalépett Vincenthez és így szólt:
- Átöltözöm. Utána pedig ha kívánod körbevezetlek.
- Azt megköszönném. -mondta a fiú hálásan.
- Pár perc és készen is leszek. Addig megkérem Eleazart, hogy vezessen téged valamelyik vendégszobába.
- Inkább ne!
Larissa meglepetten nézett a fiúra.
- Valami baj van?
- Nos, azaz igazság, hogy úgy érzem Eleazar nem igazán kedvel engem.– Vince az említett vámpírra mutatott, aki most ott állt Caius mellett és valamit a fülébe suttogott.
Azelmélyülten hallgatta és folyamatosan bólogatott vagy a fejét rázta.
- Ugyan. – legyintett a lány- Ne is törődj vele! Tudod Eleazarnak fontos a családunk, és nem szívesen fogad be senki újat.
- Tényleg? Akkor Demetrivel miért olyan kedves?
Larissa elgondolkodott.
Vincent felnevetett.
- Lám – lám. Igazam van, nemde?
- Csak képzelődsz! Ismerd el, hogy még mindig a románokon gondolkodsz?!
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte a fiú kissé pánikosan.
- Hát úgy, hogy legszívesebben elfelejtenéd őket, de félsz, hogy megtalálnak. Pedig nem kellene! Velünk biztonságban vagy!
Larissa megfogta Vince kezét és szeretetteljesen rámosolygott.
- Én nem félek semmitől és senkitől!- jelentette be a fiú büszkén.
- Ez biztos? Akkor miért remegnek a kezeid valahányszor megérintelek? – kérdezte halvány mosollyal a lány, majd elengedte Vince kezeit és elvonult.
A fiú kábultan nézett utána és ha tudott volna akkor biztosan elpirul.
Ekkor az éppen visszatérő Félix lépett mellé.
Megköszörülte a torkát, és a kezeit szorosan a mellkasa köré fonta.
- Szóval, tetszik neked az úrnőm?
- Semmi közöd hozzá! – mordult rá Vince.
- Már hogyne volna! Figyelmeztetlek!- felemelte a mutatóujját – Ha megbántod, magam végzek veled!
- Hú de félek! – vágott vissza a fiú.
Félix újra felmordult majd megragadta Vincentet.
- Hé! Most meg hova viszel?
- Úrnőm kérésére a szobádba vezetlek!
- Minek nektek szoba? Hiszen mi vámpírok úgy sem alszunk!- méltatlankodott a fiú.
- Az lehet! De attól még mindenkinek kell egy hely ahol egymagában, esetleg kettesben lehet valakivel!
- De ugye nem magadra és rám célzol? – viccelődött Vince miközben követte Félixet lefelé egy márványozott csigalépcsőn.
A férfi felhördült és a fejét rázta.
Végül elértek egy aranykeretes szobaajtót.
- Íme! A lakosztálya! – tárta ki az ajtót a testőr.
- Lekötelezel! Akkor viszlát!
- Ezeket még átadom! – dobott oda durván egy zsákot Vincentnek.
- Mi van benne?
- A bálhoz illő ruha! Úgy nézel ki, mint egy csavargó! Borzalmas!
- Honnan vannak a ruhák? Arról a férfiről akitnemrégvadásztál le?
Félix most nézett a legcsúnyábban.
- Dehogy! Nem vagyok tolvaj! A ruhákat pedigvettem!
- Oh bocsáss meg ha megbántottam a nem létező lelki világodat! Ha tolvajnak neveznek megsértődsz, de az egy cseppet sem zavar, hogy naponta ölsz meg embereket?
- Vámpír vagyok! Mit tehetnék?- kérdezte a férfi, majd becsapta az ajtót és távozott.
- Ostoba! – morogta magában Vince, majd kibontotta a kopott zsákot és kiemelte belőle a vadonatúj ruhát.
- Hah! Ezt tényleg nem lopta! Meglepő, hogy ezek a Volturisok milyen intelligensek! Anyám és apám nem így beszélt róluk! És Vladimir meg Stefan bácsi sem.– gondolkodott hangosan miközben levetette a régi gönceit, megfürdött, majd felvette az új ruhákat.
Elrendezte a haját és készen állva a bálra elindult visszafelé a terembe.
Már távolról hallotta a lágy zenét és koppanó cipőtalpakarra engedtek következtetni, hogy odafent táncolnak.
A tekintete ekkor megakadt Larissán.
A lány egy csodálatosan csillogó, hosszú, simalila tógában várt rá.
A haját aranyszalaggal kötötte fel.
A fáklyák fényeiben még sápadtabbnak hatott, de Vincentet ez egy cseppet sem zavarta.
- Uram! – köszöntötte a lány és a kezét nyújtotta.
- Hölgyem! – bólintott a fiú, majd meghajolt és kezet csókolt. – Igazán bájos.
- Köszönöm. De te is. Félixnek jó az ízlése! – tette még hozzá.
- Pfff.– bosszankodott Vince, és nagyon zavarta, hogy a lány ilyen elragadtatottan beszél arról a behemótról.
Larissa egyszerűen lélegzetellálítóan jóképűnek találta Vincentet.
Úgy gondolta, hogy ha dobognamég a szíve akkor biztosan hevesen verne.
Eddigi életét férfiak között töltötte, de egyik iránt sem érzett ilyen heves és erős vonzódást.
Eszébe jutott az első találkozásuk.
Ott a folyóparton.
Már akkor sem bírta levenni róla a szemeit.
Örült, hogy harcolhattak, mert legalább addig is leplezetlenül figyelhette a fiút.
Szerelmes lett bele. Efelől semmi kétsége sem volt.
- Mehetünk? – szakította ki a gondolataiból a fiú bársonyos hangja.
- Persze. – bólintott a lány, majd elfogadta a felé nyújtott kezet, és büszkén karolt bele Vincentbe.
Amikor felértek a terembe, a bál már javában folyt.
Dominique, Caleb és Renata szintén ünnepi ruhába öltöztek, és ők szolgáltatták a zenét.
Marcus, Demetri és Aro társaságában beszélgetett.
Eleazar éppen ekkor kérte fel egy táncra Sulpiciát.
Caius és Athenodora elmélyülten, egymásba karolva pörögtek a parketten.
- Szabad? – kérdezte Vince, és a táncoló párok felé intett.
- Tudsz táncolni?- csipkelődött Larissa.
- Sok mindent tudok! Meglepne, hogy milyen sok mindent! – kacsintott a fiú.
- Lássuk. - incselkedett a lány, majd magával rántotta Vince-t.
- Azt hittem, hogy én vezetek?
- Arra várok éppen! – célozgatott a lány, majd a fiú kezeit a csípőjére tette, sajátját pedig Vince nyaka köré fonta.
Félix az egyik sarokban gubbasztott és szúrós szemekkel figyelte a fiatalokat.
- Nos elárulhatnád végre! Ez a Félix a vőlegényed?
Larissa felnevetett. A kacagása még sokáig visszhangozott a teremben.
- Nem! Honnan veszed?
- Nézz csak rá! Ha tehetné a tekintetével biztosan megölne.
A lány most Félixre nézett, majd odaszólt neki:
- Nyugalom! Minden rendben van!
- Lazíts! – szólt rá Vincent.
Amikor Larissa szólt hozzá, Félix elnevette magát és hátrálni kezdett, de amikor Vince is megszólította a kezei ökölbe szorultak.
- Nyugalom! – mondta újra a lány – Úgy látom, hogy a bátyám beszélni szeretne veled! – intett Caius irányába.
Félix arrafelé fordult és már ment is, mert Caius valóban integetett neki, hogy lépjen közelebb.
Athenodorát lekérte Demetri,- a nő,egy pillanatig habozott, végül mégis elfogadta a kérést – Eleazar pedig átadta Sulpiciát Arónak, és csatlakozott Caius és Félix kettőséhez.
- Végre! Újra kettesben! – szólta el magát a fiú. – De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre!
- Melyikre is?
- Félix a vőlegényed?
- Már mondtam, hogy nem!
- De egy napon az lesz! Ő a kijelölt jövendőbelid! Aro őt akarja melléd az örökkévalóságban?- tippelt a fiú.
- Tévedsz! De miért érdekel annyira, hogy ki lesz az én férjem?
- Nos… - Vincent zavartan elbámult valahová a hátuk mögé - … csupán érdeklődöm! Én már csak ilyen kíváncsi természet vagyok!
- Áhhá. Értem. Világos! – mosolygott a lány – Nos ha annyira tudni szeretnéd, Félix azért ilyen atyáskodó velem, mert ő a személyi testőröm. De én inkább a legjobb barátomnak tekintem.
- Valóban? Csak barát?
- Semmi több! Mióta megmentettem az életét, úgy érzi, hogy tartozik nekem. Amikor csatlakozott hozzánk önként vállalta az őrzésemet!
- Megmentetted? Ezt nem egészen értem?!
- Nos talán jobb lesz ha az elején kezdem. – sóhajtott a lány, majd megtorpant a táncban és elkezdte az ajtó felé húzni a fiút.
- Nem lesz baj, hogy elmegyünk?- kérdezte az óvatosan.
- Egyáltalán nem!Csak ide jövünk a szomszéd terembe! A szökőkúthoz.
- Földalatti palota, földalatti szökőkút! Vanmég valami amiről nem tudok?
- Sok minden! De mindjárt okosabb leszel!- vallotta be a lány, majd kitárta az ajtót, és miután mindketten kiléptek egy szűk folyosóra – ahonnan már hallani lehetett a vízcsobogást – fáklyával a kezükben elindultak az említett szökőkút felé.
Jogok
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!