2. fejezet: V�rakoz�s 
 
(Edward szemsz�ge) 
 
�pp vad�szni k�sz�ltem, amikor meghallottam egy ember sz�vver�s�t, �s l�pteit. Elgondolkodtam mit kereshet egy ember ilyenkor az erd�ben, november v�g�n, -5 fokban �s szakad� es�ben. De hirtelen rossz el��rzetem t�madt, ami be is igazol�dott, amikor a sz�l fel�m hozta az illat�t. Egy l�ny. Elm�met elbor�totta a v�r�s k�d. Az illata olyan volt, mint a leg�desebb v�r� oroszl�n, csak ann�l sokkal finomabb. De mi a fen�t gondolok. Nem t�madhatom meg! Erre a gondolatra elt�nt a v�r�s k�d �s szaladni kezdtem a l�ny ir�ny�ba. Rossz �rz�sem beigazol�dott megint, mert �ppen le akarta vetni mag�t a szikl�r�l, de miel�tt megtehette volna odaki�ltottam. 
- Ne! – majd odaszaladtam �s elkaptam. �jultan esett a karomba �s egy kicsit remegett is. V�mp�rgyorsas�ggal rohantam haza nevel�ap�mhoz, aki nem mellesleg orvos, ahogy m�g soha �letemben, l�temben nem tettem. Nem tudom mi�rt, de ez a l�ny nagyon felkeltette az �rdekl�d�semet. Mik�zben futottam, n�ha-n�ha lepillantottam az alv� l�nyra. �rdekes. Olyan feh�r b�re van �s gy�ny�r�. Amint be�rtem a h�zba, Alice �s nevel�any�m agg�d� tekintet�vel tal�ltam magam szemben, de p�r m�sodperc m�lva csal�dom �sszes tagja a nappaliban volt. Esme gondolataib�l kivettem, hogy nagyon agg�dik a l�ny�rt. Alice hasonl� m�d gondolkodott, de � m�r inform�ci�t is adott. A l�ny neve Bella. Bella… egy ilyen angyalhoz, mint �, illik ez a n�v. Emmett persze a szok�sos perverz fant�zi�j�val j�tt:  - H�, �csi csak nem ki�hezt�l…? – gondolta, de ink�bb nem hallgattam tov�bb. Rosalie majd’ felrobbant m�rg�ben. Iszony� d�h�s volt. Jasper l�legzetvisszafojtva figyelte �t, de nem t�rt�n semmi… m�g j�. Carlisle pedig gondolatban �zent nekem, hogy Bell�t vigyem fel a dolgoz�szob�j�ba, hogy megvizsg�lja. 
 
F�l �ra m�lva: 
 
M�r f�l �r�ja benn vannak, mi a b�nat tart eddig? Olyan ideges voltam, hogy lassan a C4-es bomb�t is lek�r�ztem volna, ami csak egy kis csillagsz�r�nak hatott volna mellettem, robban�s idej�ben. �reztem, ahogy testemben sz�t�rad a nyugalom. Nyugalom… nyugalom… nyugalom… �llj, m�r mindj�rt elalszok, ami nem kis sz�, mert az Isten�rt az�rt m�gis csak v�mp�r vagyok! Jasper pedig alig b�rt a kit�rni k�sz�l� nevet�s�vel, de amikor megl�tta m�rges arcomat, bocs�natot k�rt gondolatban, �n pedig megk�sz�ntem neki, mire � csak biccentett, hogy �rti. F�ltem bevallani magamnak, nem, hogy m�snak, de valami fur�t �reztem el�sz�r, amikor a karjaimban szuszog� l�nyra pillantottam. Ami viszont a legrosszabb, hogy ezt mind Jasper is �rezte, amikor bel�ptem. B�r ahogy �n szoktam �rezni, tal�n m�r p�r km-re meg�rezte, �s ezt m�g csak elrejteni se tudtam el�le.