-Tulajdonképpen azzal hogy Bella megharapott és beléd juttatta  a mérgét ezzel egy nem várt reakció lépett közbe mégpedig vámpírrá mutálódás és erre tényleg végképp nem gondoltunk hogy egy farkas képes mutálódni vámpírrá…szóval te vagy az egyetlenegy a fajtádból-mondta Carlisle szinte hadarva a szövegét 
-Öhhm ez igazán nagyszerű… De akkor én mi is vagyok?- keltem ki magamból egyszerre 
- Hát vámpír vagy de emberi étket is fogyaszthatsz és farkassá is változhatsz ,de azt nem tudom hogy van-e képességed..vagy hogy születhet-e utódod…-mondta haláli félelemmel a tekintetében Carlisle 
- Uhm , Öhm ..ez egyre jobb lesz … mi következik még? Ez a készátverés show? Mert ha az ez nem vicces..!- hebegtem Carlisle-nak 

Te jó ég! Mi jöhet még?Lehet ennél   rosszabb? És lehet hogy nem is lehet gyerekem? Pedig úgy elképzeltem magam ahogy az ölemben tartom a kislányomat aki boldogan felnevet! Ez volt minden álmom és az hogy legyen egy tökéletes apa aki betölti a kislányom apukájának és a férjemnek a szerepét! Úristenn én ezt nem tudom felfogni…most mi lesz? Én vagyok az egyetlen a fajtámból! Tulajdonképpen ez nem is olyan rossz…vagy mi a fene… na jó ez egy kész katasztrófa!Most nem tudom hogy mit higgyek! Egyszerűen összeomlottam! SEGÍTSÉÉG!!! Félig vámpír…félig ember…félig farkas…Te jó ég! 
Egyszerre összezuhantam…összevissza kavarog az elmém. 
Valószínűleg Carlisle észrevette összezavartságom…mert beadott valamit…amitől szép álmaim lettek… 
 
 
„Egy erdőben voltam egy szép virágos réten. A réten folydogált egy patak. A fény szépen sütött le a fák lombjai közül előtörve a patakra,az egész rétet megvilágítva. A patakról tükröződött a fény a bőrömre ami mesésen csillogott. Nemtörődve ezzel megláttam egy kis házat ami csodálatosan körbe volt ültetve virágokkal és körbefuttatva sövénnyel. Odasétáltam az ajtajához már-már kopogtatni akartam mikor kinyílt az ajtó. Edward állt ott előttem. 

- Szia édesem! Most éppen alszik a kis angyalkánk…úgyhogy csak halkan! 
 
 
Angyalkánk? Vajon ki ő? Hogy hívják?Meg kell kérdeznem? 
 

-Mégis ki az? 
-Hát az édes kicsi lányunk! Tudod Angie! Közösen választottuk ki a nevét mikor megszületett! Már az első pillanattól látszott rajta hogy csupa tisztaszívű lélek lesz! 
-Ja hát persze..mostmár emlékszem csak kicsit összezavarodtam…-  Óh ez igazán nagyszerű..szóval van egy kislányom…muszáj látnom őt…biztos csodaszép…és Angie ,egy igazi angyalka neve már csak ez lehet…biztosan aranyos 
-De azért bemegyek hozzá megnézni hogy biztosan jól alszik-e-mondtam 
-Oké drágám menj csak …de mint mondtam halkan… 
 
Elindultam a házban és egy csodaszép konyha egy mini ebédlővel tárult elém..de mintha éreztem volna hogy az emeleten van az én kicsikém egyenesen a lépcső felé vettem az irányt…és mikor felértem a középső ajtó felé indultam el. 
 
Mikor benyitottam egy csodaszép rózsaszín szoba tárult elém.
 
Ott feküdt a csodaszép kiságyban egy tnyleg kisangyalnak kinéző baba. Vörös ,hullámos fürtjei lazán omlottak vállára… és mosolygott…mikor megsimítottam a puha arcát halkan felnevetett és a szemembe nézett… 
Nyújtotta a kezét hogy vegyem már fel végre! Hogy magához ölelhessen. Hát ezt nem fontolgattam le hogy megtagadjam tőle azt hogy  megölelhessen. Lazán felvettem ..egy puszit adtam az arcára majd megöleltem. Később bejött Edward és együtt fogtuk a mi kislányunkat a kis angyalkát …Angie-t!” 
 
Ez volt a legutolsó villanás életem eddigi legeslegjobb, és legcsodálatosabb álmából.