-Szia Jasmin! Na, hogy aludtál? – kérdezte tőlem kíváncsisággal Carlisle

-*Ásítás* Öhm..köszi remekül és azt hiszem ez volt a legjobb álmom amit el tudtam képzelni magamnak!-mondtam egy kicsit kómásan 
 
Felültem az ágyra. 
 
- Ez az általam fejlesztett „Szép álmokkal 5 napig” altatónak köszönhető, ezt tulajdonképpen neked fejlesztettem ki. Gondoltam ,hogy kicsit össze  fogsz roppanni a sok tehertől amit a válladon kell hordoznod. 5 napra elegendő altatót adtunk be neked mert ennyi idő alatt tudja a szervezet, az agy feldolgozni a lelki,testi sérelmeket és ennyi idő alatt tud regenerálódni is. És hogy ne unatkozz, Alice ,Jasper éas én még készítettünk egy oldatot amitől nagy-nagyon szép álmaid lesznek. Ezt adtam be neked.-mondta tudományos arccal Carlisle 
- Oh, ez remek, köszi Carlisle –mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára 
-Öhm,felkelhetek? 
- Hát persze. Ja elfelejtettem mondani, hogy  Alice, Jasper és Brian elvitték Bellát a Denali-klánhoz gyakorolni ezt az életmódot. Hogy hozzá tudjon szokni az emberekhez és az állatvérhez. Jó pár hónapig nem biztos hogy hazajönnek majd. Amúgy nagyon sajnálom ami veled történt. De légy szíves értsd meg anyádat is és ne haragudj rá mert újszülött és kiszámíthatatlan. 
- Oh, értem… és kár hogy ilyen sokáig maradnak. És még átgondolom ezeket a dolgokat. A szobámban leszek, kell egy kis magány.-mondtam kicsit sorvadtan 
 
Huh…ezek elmentek? Pár hónap és viszontláthatom őket…bár anyutól most kicsit félek azért azthiszem megtudok bocsájtani neki mert én húztam fel. 
 
- Figyelj Jasmin ha bármi bajod,gondod van mi itt vagyunk neked. Szólj bátran. 
- Oké, de most már megyek. Amúgy minden rendbe van már rajtam? És akkor most már vámpírként üzemelek? 
- Igen..és ha fáj a fejed akkor szólj adok rá gyógyszert. Hát tulajdonképpen most vámpír vagy de ha akarsz farkassá is változhatsz és emberi kajákat is ehetsz de közben az állatok vérét is szívhatod. Mivel már előtte farkas voltál ezért nem vagy vámpírként újszülött szóval, vegetáriánus vámpír vagy. 
-Oh, ez érdekes..kösz az infót.-  

Huh mennyi minden vagyok..: farkas,vámpír,ember..mi jöhet még? 
Elindultam a szobám felé. De Rosalie ott állt az ajtómban. 
 
-Szia Rose. Te hogy aludtál?-kérdeztem 
- Szia. Biztosan jól vagy?-kérdezte egy mosollyal az arcán. 
- Upsz. Ez ciki volt. Bocs- húh ez baromi ciki…egy vámpírtól megkérdezni hogy aludt..még szerencse hogy egy jófej állt az utamba 
- Semmibaj..na gyere..! Amúgy tényleg,bemehetek veled a szobádba vagy egyedül szeretnél lenni? 
- Azt hiszem egy barát jól jöhet. Segítessz kiválasztani a ruhám? Amúgy merre kószál Edward? 
- Hát persze hogy segítek. Egy jó barátért mindent. Ühm..Öhm.azt hiszem vadászni ment- közölte elfojtva 
- Értem. Már nagyon hiányzik. 
 
 
A ruhák között kutattam. 

És azon elmélkedtem hogy olyan furcsán beszél Edwardról Rose meg amúgy is olyan furcsa.

Megtaláltam a tökéletes ruhát. A nap hangulatát tükröző fekete,sárga koktélruha. 
-Azt hiszem ez jó lesz. Neked hogy tetszik?-mondtam magam elé tartva a ruhát. 
- Ez teljesen jó. Megcsinálhatom a hajad? Jó lesz kisimítva? 
- Aha…olyan rendes vagy…te leszel a legjobb barátnőm!Wáá dejóó..ilyen barátnőre vágytam mindig is!- úgy megöleltem hogy ezt még ő is érezte. 
 
Ahogy öleltem akaratlanul is megakadt a szemem két borítékon. Az asztalomon volt mindekettő. Az egyik a bal, a másik a jobb oldalon. 
 
Elengedtem Rose szorító ölelését, mire ő is hátranézett hogy min bambulok. 
Rosera néztem. 
- Én nem akarok mondani semmit. Nem akarlak megbántani. De hogyha baráti támogatásra van szükséged akkor hívj. Azt hiszem most magadra hagylak. Szia- mondta majd becsukta az ajtót. 
 
Először a jobboldali borítékra néztem.  
 
„Egyetlenegy legkedvesebb lányomnak Jasminnek 
Drága Jas, én nagyon sajnálom azt amit tettem veled…és nem direkt csináltam. Még most is azon tűnődöm, hogy jó anya vagyok-e ha ilyeneket művelek a lányommal. Én nagyon sajnálom. Ne hibáztasd magad! Most a Denali-klánnál vagyok és megtanulom hogy kell türtőztetni magam..hogy ne történjen többé ilyen, se veled se mással!