Egy h�t. Egy f�jdalmas hete m�r, hogy nem l�ttam �t. Nem j�tt ide, �s �n sem mentem hozz�. Nem h�vtam m�g csak fel sem, pedig a telefont folyamatosan a kezemben szorongattam, de nem volt er�m t�rcs�zni. Jake gy�l�l engem. Legal�bbis �n ezt gondoltam. Ha a hely�ben lenn�k, �n sem lenn�k boldog. A fejemben folyamatosan az a k�p lebeg, amikor Jake a f�ld�n t�rdelve zokog, �s szor�tja a kezem. A sz�vembe minduntalan �rj�t� f�jdalom has�t, ha ez eszembe jut. Bocs�natot kellene k�rnem t�le. Bocs�natot az�rt, mert ilyen h�lye voltam, �s azt hittem, egy kis sz�net j�t tesz a kapcsolatunknak. H�t t�vedtem. Egy h�ttel ezel�tt elk�vettem �letem legnagyobb hib�j�t, �s azon sem csod�lkozn�k, ha Jake nem fogadna vissza, soha t�bb�.
- Nessie, bej�hetek? - n�zett be az ajt�n anya.
Nem fordultam fel�, de a kezemmel intettem, hogy csak nyugodtan.
- Nem akarlak zavarni, csak tudni szerettem volna, hogy hogy vagy... - kezdett bele.
A k�nnyeim el�t�rtek most is, mint minden egyes alkalommal, ha valaki belekezdett ebbe a ,, csak tudni akartam, hogy hogy vagy'' besz�dbe. M�g k�rdezik?! Szerint�k, hogy legyek?!
- Egy idi�ta vagyok... - suttogtam - Semmit nem tudok j�l csin�lni. Elvesztettem �t, lehet, hogy �r�kre.
Anya k�zelebb j�tt hozz�m, s megfogta a kezem.
- M�g semmi sincs veszve. Ez csak egy kis sz�net, nem szak�t�s. Ti m�g mindig menyasszony �s v�leg�ny vagytok - pr�b�lt megnyugtatni, de nem sokra ment vele.
Tudtam, amit tudtam, �s amit tudtam, az az volt, hogy Jake nem akar majd t�bb� l�tni engem. � ezt a sz�netet biztosan �gy fogta fel, mint egy szak�t�st, annak ellen�re, hogy nem az volt.
- N�ha komolyan �gy �rzem, mintha �n is bev�s�dtem volna bel�. Amikor nincs mellettem, a sz�vem apr� darabokban hever, �s alig vagyok k�pes leveg�t venni. Ez mi�rt van? - k�rdeztem, szomor�an pillantottam fel�je.
- Ez a szerelem, kincsem - sim�tott v�gig az arcomon, majd nagyot s�hajtva az ajt� fel� indult. - Ha sz�ks�ged van r�m, csak gyere a szob�mba - fordult vissza, m�g miel�tt kiment volna.
�n b�lintottam. Anya sokat seg�tett m�r nekem �letem sor�n, �s ez�rt mindig is h�l�s leszek. Nagyon szerettem volna megk�sz�nni neki a seg�ts�g�t, de sajnos most nem voltam erre k�pes. Csak b�multam ki a fejemb�l folyamatosan, �s n�ztem ki az ablakon. Nem is fogtam fel, hogy mit l�tok, olyan voltam, mint egy �l� zombi. Jake n�lk�l az �letem darabokban hever. Tudtam, hogy valahol itt van a k�zelben, hogy j�l van, �s tal�n m�r kezd is elfelejteni, de nekem ez nem ment. Nem b�rtam tov�bb. Egy h�t �pp el�g hossz� sz�net. Gondolkod�s n�lk�l felkaptam a mobilom, �s t�rcs�zni kezdtem Jake sz�m�t most el�sz�r. Lassan emeltem a f�lemhez, �s hallottam, a megnyugtat� b�g�st. Ez azt jelenti, hogy a mobilja bekapcsolva van. V�rtam. Kics�ng. Kics�ng. Kics�ng. Jake nem veszi fel. Olyan szomor� lettem, hogy k�ts�gbe es�semben a f�ldh�z v�gtam a telefont. Ekkor hallottam meg, hogy valaki kopog. De nem az ajt�n, hanem az ablakon. Arra fordultam, �s megl�ttam Pault, amint �pp hogy megkapaszkodva l�g az ablakom el�tt. Gyorsan kit�rtam azt, beengedve �t. Meg voltam lep�dve a l�togat�s�t�l, hisz eddig m�g soha nem j�tt el hozz�m egyed�l.
- Szia! Nem zavarlak? - k�rdezte kedvesen mosolyogva.
V�rjunk csak? Paul ennyire bar�ts�gosan viselkedik? Ennyire... udvarias? Mindig is a viccekr�l volt h�res. Ez furcsa.
- Szia! Nem, �n �ppen csak... sz�val... semmi �rdekes - v�gtam ink�bb r� gyorsan, nem akartam magyar�zkodni.
Paul felvonta a szem�ld�k�t, de nem tett semmilyen megjegyz�st, szerencs�re. K�rdez�s n�lk�l le�lt az �gyam sz�l�re, �s meg�t�gette maga mellett a helyet. Furcsa volt, hogy � k�r meg arra, hogy �ljek le, mikor az �n szob�mban voltunk, de ez most csak mell�kes volt. Az foglalkoztatott igaz�b�l, hogy mi�rt j�tt. Mit akar? Ugye nincs baj?
- Szeretn�k besz�lni veled valamir�l... - kezdett vele, majd kis sz�netet tartott.
�n ezt kihaszn�lva let�madtam a k�rd�seimmel.
- Ugye nincs semmi baja Jake-nek?! Ugye nincs? J�l van? Mit csin�l? Gondol m�g... gondol m�g r�m...? - ezt az utols� k�rd�st m�r csak nagy nehezen tudtam kiny�gni, mert a s�r�s ker�lgetett, ha arra gondoltam, tal�n m�r el is felejtett.
- H�, h�, egyszerre csak egy k�rd�st! - emelte fel gyorsan a kez�t, de az�rt v�laszolt.
- Pont miatta j�ttem ide - jelentette ki bor�s hangon.
Pont ett�l f�ltem. Mi van, ha balesetet szenvedett? Ha egy idegen v�mp�r meg�lte? Ha �ngyilkos lett? Rengeteg f�jdalmas jelenet jelent meg a szemem el�tt.
- Mi t�rt�nt vele? - suttogtam, lehajtottam a fejem.
�reztem, amint Paul �tkarolja a v�llamat. Nem ellenkeztem, b�re melegs�ge Jake-re eml�keztetett.
- �pp ez az. Nem tudom mi van vele. Az els� h�rom napban teljesen maga alatt volt, �gy j�rt, kelt, mint egy zombi, nem sz�lt senkihez, alig evett. Majd a negyedik nap egyszer csak elrohant, �s az�ta nem j�tt haza - mes�lte szomor�an.
Nagyon s�hajtottam. Akkor tal�n nincsen semmi komoly baja.
- Miattam ment el, ugye? Ezt nagyon elsz�rtam... - motyogtam.
Paul helyesl�en b�lintott.
- A vak is l�tja, hogy mennyire szeretitek egym�st, pont ez�rt lepett meg ez a sz�net dolog. Mi�rt tetted? - vont k�rd�re, �s azt �reztem, hogy egy kicsit engem tart hib�snak Jake miatt.
Nos, igaza is volt.
- Magam sem tudom... - motyogtam. - Nem tudod, hol van most?
Rem�nykedve pillantottam r�, de � megr�zta a fej�t.
- Sajnos nem. Nem mondott nek�nk semmit sem - nagyon szomor� volt � is, hisz a bar�tja szomor�s�g�t kell v�gign�znie.
Csod�lkoztam, hogy nem kiab�l velem.
- Nem akarom elvesz�teni... - zokogtam.
Paul mag�hoz szor�tott, simogatni kezdte a h�tamat. J�l esett a gondoskod�sa.
- Nem fogod. Ha m�g megtal�lod, akkor minden rendben lesz... - nyugtatott.
- De hol keressem?! - k�rdeztem k�ts�gbe esetten.
Paul megvonta a v�ll�t, jelezve, nem tudja, de l�tszott rajta, hogy igaz�n szeretne nekem seg�teni.
- Mondjuk azokon a helyeken, ahol sokat voltatok egy�tt - adott egy tippet, majd fel�llt.
- M�sz is? - k�rdeztem, azt rem�ltem, m�g seg�t nekem egy kicsit.
- Most m�r egyed�l kell boldogulnod. Rem�lem sikerrel fogsz j�rni - mosolygott r�m, �n meg vissza.
- K�sz�n�m - suttogtam, mire � b�lintott, �s m�r ki is ugrott az ablakon.
Nem v�rtam sokat, azonnal �tnak indultam. Felkaptam a dzsekim, �s futottam az erd�be. �gy d�nt�ttem, azokat a helyeket keresem fel, ahol a legt�bbet vad�sztunk egy�tt. Lehet, hogy ott lesz. De mit fogok neki mondani, ha megtal�lom? Egy�ltal�n sz�ba fog �llni velem? Mi van, ha elk�ld a fen�be? Akkor mit tegyek? Nem gondolkoztam tov�bb ezen, hisz a fontos csak az volt, hogy megtal�ljam �s bocs�natot k�rjek t�le. Csak ne legyen semmi baja, im�dkoztam.
- Jake! Jake! - ki�ltoztam �ssze-vissza, rem�lve, hogy v�laszol, ha meghall engem.
De csal�dnom kellett. Nem leltem r� Jake-re, pedig eg�sz este az erd�t kutattam. Szomor�an �ltem le a f�ldre, m�g mindig az erd�ben. Nem akartam haza menni, mert mi van, ha este j�r majd �ppen erre. Nem szabad elmennem. Ott aludtam el, a hideg, nyirkos f�ld�n. Id�k�zben az es� is elkezdett esni, de ez sem zavart engem. Mi�rt is zavarna? M�r semmit sem �reztem. Jake mag�val vitte minden �rz�semet.
Reggel arra �bredtem, hogy valaki a nevemen sz�longat. Annyira k�ba voltam, hogy nem voltam k�pes kinyitni a szemem.
- Nessie... Nessie, �bredj fel! - sz�l�tgatott, �reztem, amint ujjaival v�gigsim�tja az arcom.
A szemeim azonnal felpattantak, ahogy hozz�m �rt. � volt az! Jake volt az!
- Istenem, Jake! - ki�ltottam, �s a nyak�ba vetettem magam.
Olyan szorosan �leltem magamhoz, hogy szinte alig kapott leveg�t. � is vissza�lelt, fej�t a v�llamra hajtotta. Megint s�rni kezdtem, de ezent�l az �r�mt�l, hogy megtal�ltam �t.
- Mit keresel te itt? - k�rdezte aggodalmasan.
M�g mindig agg�dna �rtem? Nem �rdemlem meg.
- T�ged kerestelek. Figyelj, �n nagyon sajn�lok mindent, amit mondtam, h�lye voltam �s megb�ntam, ez a sz�net dolog nagy marhas�g volt a r�szemr�l, nem �rtem, mi �t�tt akkor bel�m, csak annyira agg�dtam, hogy valami bajod esett, �s amikor Paul mondta, hogy elment�l, azt hittem meghalok a f�jdalomt�l �s meg akartalak tal�lni, hogy bocs�natot k�rjek t�led... - hadartam el egy szuszra.
Jake d�bbenten figyelt engem, majd lassan elmosolyodott.
- Agg�dt�l �rtem? Ez azt jelenti, hogy... m�g mindig... szeretsz? - k�rdezte rem�nykedve.
- Jaj, h�t persze! Mindig is szerettelek, �s mindig is szeretni foglak, csak att�l f�ltem, hogy te elfelejtesz engem �s nem bocs�tasz meg nekem... - motyogtam.
Jake lassan mag�hoz h�zott, �s apr� cs�kot lehelt ajkaimra.
- Soha nem tudn�lak elfeledni, Nessie - �jra megcs�kolt, de ezent�l sokkal er�teljesebben.
�n is visszacs�koltam neki, szinte hozz� pr�sel�dtem. �rezni akartam, hogy ott van velem, hogy szeret �s hogy �n is szerethetem �t.
- Akkor megbocs�tasz? - k�rdezte agg�dva, mikor v�get �rt a cs�kunk.
Jake hat�rozottan b�lintott.
- Azt hittem, hogy �r�kre el akarsz hagyni... - hajtotta le fej�t szomor�an.
Megsim�tottam a haj�t, �s b�ntudattal a sz�vemben megpusziltam a homlok�t.
- Annyira sajn�lom, hogy f�jdalmat okoztam neked. Ha emiatt nem akarn�l elvenni, akkor �n meg�rtem... - motyogtam szomor�an.
Jake hangosan elnevette mag�t.
- Te kis butus, m�r mi�rt ne akarn�lak elvenni? Ez a legnagyobb v�gyam! - bizony�t�s k�pen �jra megcs�kolt.
Sok�ig cs�kol�ztunk ott a f�ld�n, �lvezt�k a m�sik k�zels�g�t. Annyira �r�ltem, hogy minden rendez�d�tt. Hogy �jra egy�tt vagyunk �s �r�kre egy�tt is lesz�nk. Ez mindenn�l jobb volt.
- Szeretlek... - suttogta, nyakamat cs�kolva.
- �n is szeretlek - v�laszoltam mosolyogva.
Mindig melegs�ggel t�lt�tte el a sz�vemet, ha ezt az egyetlen sz�t kimondta. Minden m�s sz�n�l t�bbet jelentett nekem.
- Haza kellene menn�nk - �lltam fel.
Jake kelletlen�l k�vette a p�ld�mat, �s �tkarolta a derekam. �gy indultunk el hazafel�. Nem siett�nk, lassan s�t�ltunk az erd�ben, csendesen �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t.
- Nem akarom, hogy sz�ba hozzuk ezt a dolgot, ok�? - mondtam f�lve.
Nem lett volna j� err�l a dologr�l besz�lni.
- H�t persze! - �g�rte meg, �s elmosolyodott.
M�r r�g�ta �ton lehett�nk, mikor meghallottam, hogy valaki m�g�tt�nk l�pked. Gyorsan megfordultam, de nem l�ttam semmit sem. Jake idegesen n�zett r�m, majd h�tra, v�g�l �jra r�m.
- Baj van? - k�rdezte, �s megfogta a kezem.
- Olyan volt, mintha hallottam volna valamit... - mondtam bizonytalanul - Lehet, hogy csak k�pzel�dtem.
Jake tekintete k�rbej�rt gyorsan a k�rny�ken, majd m�g k�zelebb h�zott mag�hoz, �s �jra elindultunk. A l�pteket ism�t hallani v�ltem. F�ltem. M�g �gy is, hogy Jake itt volt mellettem. R�n�ztem, �s �szrevettem, hogy mennyire fesz�lt. Biztosan � is hallja.
- Nessie, vigy�zz! - ki�ltotta, �s oldalra l�k�tt.
Leestem a f�ldre, �s l�ttam, amint valaki r�tamad az id�k�zben farkass� v�ltozott Jake-re. A tekintetem ide-oda cik�zott Jake �s a v�mp�r k�z�tt. Majd olyan hirtelen nyilalt bel�m a felismer�s, hogy szinte sz�hoz sem jutottam. Fel�lltam a f�ldr�l, �s k�zelebb mentem a v�mp�rhoz.
- Nahuel... - suttogtam elk�pedve.
- Hello, Nessie! Jake! H�t �gy kell k�sz�nteni egy r�gi bar�tot? - k�rdezte vigyorogva.
Jake ugyanolyan d�bbenten figyelt mint �n. Egyik�nk sem �rtette a helyzetet, �s ezt Nahuel is �szrevette.
- Na mi van? Elvitte a cica a nyelvetek? T�n szellemet l�ttok, vagy mi? - viccel�d�tt.
Seg�ts�get rem�lve n�ztem Jake-re, de � is csak bamb�n b�mult ki a fej�b�l.
- Nahuel, te meghalt�l... - ny�sz�r�gtem elk�pedve.
Nahuel hangosan felnevetett, majd v�rv�r�s szemei r�m villantak.
- Eg�sz j� vagyok a tervek ki�tl�s�ben. J�l �tvertelek titeket... - gonoszan nevetni kezdett, nevet�se v�z hangzott az eg�sz erd�ben.
�n teljesen elk�pedtem, de egy dologban teljesen biztos voltam. Nahuel az oka mindennek. Nem Helena a b�n�s, hanem �. Hirtelen hatalmas d�h�t �reztem. Meg akartam �lni �t, v�get vetni ennek. Meg is tettem volna ezt, de Jake gyorsabb volt. D�h�sen vetette r� mag�t Nahuel-re.