(Bella szemszöge) 
 
Mi ez a sötétség? Talán meghaltam? Nem… biztos nem, mert még emlékszem arra a hangra. Elmém kezdett kitisztulni én pedig felébredtem. Akkor láttam meg egy embert, aki épp egy kis jegyzetet nézegetett, amikor meglátta, hogy felkeltem pedig megszólalt. 
- Végre! Már azt hittük nem ébredsz fel többet. – mondta nyugodt, bár egy nagyon kicsit kivehető aggodalmat a hangjából. 
- A nevem Dr. Carlisle Cullen, de szólíts csak Carlisle-nak. Nagyon ráijesztettél a fiamra. Mit kerestél az erdőben a szikláknál? Azt mondta, hogy le akartál ugrani. – nézett rám aggódva. Lehet, hogy most azt hiszi, hogy elmebeteg vagyok. 
- Én… Izé… Vagyis… Oh… - ez szánalmas volt még egy értelmes mondatot se tudok kinyögni! 
- A nevem… a nevem… a nevem… - hangom egyre halkabb lett. 
- Nem tudom, hogy hívnak. Várjon a nevem Bella. Elnézést, de azt hiszem nem emlékszem már rá. 
- Rendben semmi gond. Bella, ha nem emlékszel arra, mi történt akkor a szüleidet sem tudod hol laknak? – kérdezte tőlem és hirtelen eszembe jutott minden. 
- A szüleim meghaltak tegnap állattámadásban. Engem árvaházba, majd nevelőszülőkhöz akartak adni. Ezért voltam a szikláknál, mert le… akartam… ugrani. Még a halál is jobb, minthogy ott kössek ki! 
- Bella mi lenne, ha… várnál egy kicsit, kérlek? Addig ne csinálj semmi meggondolatlanságot. 
 
(Carlisle szemszöge) 
 
Kiléptem a szobából és a családom körém is gyűlt, hogy megtudjanak mindent. 
- Nos, Bella jól van. Viszont a szülei meghaltak… vámpírtámadásban, de ő úgy tudja, állattámadás miatt. Bella vagy árvaházba kerül vagy hozzánk. Én nekem csak egy kérdésem van: Maradjon Bella, vagy ne? – reméltem most az egyszer meggondolják a dolgot és igent mondanak. 
- Igen. – Esme. Tőle mást nem is vártam. 
- Igen. – Alice. 
-Nem. Az Istenért ez egy ember. Szerintem menjen árvaházba! – Rosalietól se vártam mást. 
- Igen. – Mondta Emmett. 
- Igen. – Jasper. 
-Nem is tudom…szerintem mindegy mit mondok már úgy is marad… de… igen én is szeretném ha maradna. – mondta Edward kicsit bizonytalanul. 
- Rendben, akkor megyek és beszélek vel, hogy ő, hogy gondolja. 
Bementem a szobába és elkezdtem. 
- Bella, mit szeretnél? Árvaházba menni, vagy pedig itt maradni. Mi szívesen látunk a házban, ha úgy érzed. 
- Ez most komoly?  Tényleg? Ti komolyan örökbefogadnátok? Én… szeretnék maradni. – Bella nagyon meglepődött, de ez várható volt. 
- Nos, Bella, akkor bemutatlak a testvéreidnek és a feleségemnek. Gyere.