Mindig lesz valami az életemben, mely mágnesként vonzza magához a bajt. Soha nem lehet napos- és felhőtlen. Valami mindig beárnyékolja majd azt. Úgy látszik, én soha nem lehetek boldog majd. 
 
- Bella- szólt egy édes hang a hátam mögül. – Bella én sajnálom, ami történt, de ezen is túl leszünk, mint már minden máson. Együtt. Így- vagy úgy, de mi mindig egymáshoz fogunk tartozni.  
- De most nem – szűrtem ki szavaim. 
 
Az élet egy óceán, hatalmas, önálló, vad. Az én életem inkább egy tengerhez hasonlított. Ő is vad, hatalmas, de nem önálló. Ő csak egy kisebb jelenség. A tenger életét az óceán szabályozza. Az én életem Edward jelentette. Nekem Edward volt az óceánom, a létem lényege, csak mellette lehettem önmagam.  
 
- Bella kérlek! 
- Nem Edward, most meg kell tennem. 
- Bella- Edward a kezét a számra tapasztotta- szerelmem, erre nincs semmi szükség. Megoldjuk! 
Majd a mellkasára szorította testem. 
Körbenéztem a szobámban, és rájöttem, hogy a Cullen házban vagyok.

- Hogy kerültem haza? –kérdeztem 
- Az hosszú történet- rontott be a szobába Nessie - Hogy mehettél el? Anya, én nem élném túl, ha elveszítenélek! – mondta lányom. 
- Kicsim- szegeztem a tekintetem Renessme-re – Ha engem elveszítenél, azt túlélnéd, beletörődnél, az elején nehéz lenne, de túl lennél rajtam. – szegeztem le. 
- Anya- fojtotta belém a szót lányom- Ha téged elveszítenélek, kitépnének belőlem egy darabot! 
- De ha Jacob-ot veszítenéd el, akkor pedig az egész életed elveszne!- mondtam megértően.  
- Egyikőtök nélkül se tudok élni! – zárta le Nessie. 
Edward mindvégig csöndben hallgatta „vitánkat”. 
- Kérlek, ne tegyél többet ilyet! – kérlelt Nessie. 
- Nincs más lehetőség. – sütöttem le szemeim. 
- Bella, kérlek, már hogyne lenne más lehetőség! – bővült egyel a szoba létszáma. 
Edward megforgatta a szemeit. 
- Bella! - szólt rám mind a három személy. 
Edward egy hatalmas nyögést ejtett. 
- Bella, drágám, még mindig erősebb vagy nálam- pillantott a karjára. 
- Bocsáss meg!- néztem szerelmemre könyörgően. 
- Megbocsátok, egy feltétellel. – Edward arcán ott bujkált a kedvenc féloldalas mosolyom.  
- Kompromisszum – mondtam. 
- Így van – helyeselte szerelmem. 
- Had halljam – adtam meg magam. 
- Ha te nem tervezel magán akciókat – én megbocsátok. 
- De Edward! Én csak megszorítottalak, amit szánok- bánok, de ez nem ugyan az! – könyörögtem. 
- Hát persze, nem ugyan az, Bella te nem vagy képes még felfogni, se hogy mennyit jelentesz nekem! 
- Akkor megbocsátanál! 
Edward erre eltolt magától, és kiviharzott a szobából. 
- Ezt jól elszúrtam- roskadtam az ágyra. 
Nessie leülte mellém az ágyra, melyet Alice is követett. 
- Mi mind nagyon szeretünk! Bella értsd, meg hogy van más lehetőség is!- kérlelt Alice. 
Én csak megráztam a fejem. 
- Legalább egy tulajdonságod eltűnhetett volna a vámpírráválásoddal. – Alice mindig is nyíltan kimondta a családunk körében, hogy mik is vagyunk valójában. 
- Még is mi?- kérdeztem 
- A makacsságod – forgatta a szemeit Alice. 
Mélylevegőt vettem. 
- Apa? – kérdezte Nessie. 
- Bellára lenne szüksége, és arra hogy egy kicsit képzelje magát az ő helyzetébe, és értse meg miről is beszél ő valójában!- mondta nyersen Alice. 
De értettem miről beszélt húgom. Hiszen ha én lennék Edward szerepében és ő lenne ilyen, mint én, én se viselkednék különb módon, mint ő. 
- Megkeresem Edwardot- jelentettem ki.  
- Remek – mosolygott Alice. 
- Anya! 
- Igen Nessie? 
- Kérlek, ne csinálj semmilyen magánakciót!

- Rendben- bólintottam rá. 
Majd szerelmem után siettem az erdőbe. A szél enyhén cirógatta arcomat. A lábaim lassúnak bizonyosodtak.  
 
Edward szerető- ölelő karjaiba akartam zárni magam. Mellette lenni, eltörölni az időt, a gondokat, és csak engedni akartam az érzésnek, hogy a szeretet, a szerelem szétáradjon ereimbe, hogy lángoljanak ott, és Edward hűvös teste csillapítsa a tüzet testemben, hogy kiegészítsük egymást, hogy boldogak legyünk. 
Vajon ez az érzés még befog, teljesedni valaha? 
Nem tudom a jövőt befolyásolni, csak a saját életünk kovácsai vagyunk. Én kovácsoltam magamnak egy életet, egy boldog életet. Szeretetteljes családot, és az a család darabokra hullhat miattam. Minden átkozott dolognak én és csak egyedül én vagyok a hibája. Jacob- a legjobb barátom is miattam szenved. Több okból is. Nessie hiányába majd beleőrül. Vannak a bevésődésnek jó – és rossz oldalai is. Hiszen a szerelmes- lenyomatod nélkül alig bírsz ki két teljes napot. 
 
- Bella szerelmem. – hallottam meg Edward hangját egy hatalmas fa mögül. 
 
A fának égig nyúló ágai voltak. Számtalan gally helyezkedett el rajta. Ahány gally annyi választási lehetőség. Mint az életben. Számtalan utat választhatsz, hogy te kivé- mivé akarsz válni. Én választottam. És méghozzá az én sorsom az igaz szerelem lett. 
 
- Sajnálom, hogy csak úgy eljöttem!- lépett elő a fa mögül Edward. 
- Én sajnálom.  
- Még is mit sajnálsz te? – kérdezte szerelmem. 
- Én, nem gondolkoztam, fordított esetben már rég kitekertem volna a nyakad. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. 
- Én szeretem a nyakam így is. – mosolygott Edward. 
De a szemei nem mosolyogtak, hanem szomorúak voltak- bánatosak. Furdalt a lelkiismeret, hogy ennyire mélyen megbántottam szerelmem.