Az osztállyal elutaztunk pár napra egy régi kisvárosba „tanulmányi céllal”, félnapi busz útra van Forkstól. Semmi kedvem nem volt hozzá, mert az oké hogy egy napig eltudom rejteni mindenki elől az érzéseimet, és éjszaka kiadom magamból, a következő napra, de itt nem lesz rá alkalmam.Már öt napja hogy megírtam azt a levelet a „családomnak”.   Nem tudom miért, de egész úton ez járt a fejemben, de legalább addig se aludtam és így nem volt rémálmom se. Már mindenki ébredezik a buszban, vagyis közel járhatunk. Persze ki ül mellettem?  Az én hűséges pulikutyám Mike, tudom csúnya dolog tőlem, hogy így hívom, mikor ő még mindig mellettem van azok után is, hogy már hónapok óta senkivel se beszélek úgy igazán.

Tanár úr szólt, hogy amiért ilyen későn érkeztünk a szállásra aznap már nem lesz program így csak a következő nap kezdjük a város felfedezését. Egész éjszaka forgolódtam féltem aludni, nem mintha az segítene, de nem akartam Angelát és Jessicát felébreszteni.

Reggeli után elmentünk szétnézni a városba.  A kirakatokat nézegettük a szobatársaimmal.   Olyan furcsa érzés kerített hatalmába amilyet ezelőtt csak akkor éreztem amikor Jasper a közelemben volt.

Mikor este visszaértünk a szállásra már nagyon fáradtak voltunk és könnyedén álomtalan alvásba merültem, ami szokatlan volt, mert szakításunk után most először! Végig úgy éreztem egy angyal vigyáz rám.

Lehet, hogy a hegyi levegő tette, ezért is örültem mikor tanár úr közölte velünk reggeli közben, hogy ezt a napot az erdőben töltjük.   Az igaz az én két bal lábaimnak lehet, hogy majd nem tesz jót az egyenetlen talaj, de már megszoktam az ügyetlenségeimet.

Már négy órája sétáltunk és csodáltuk a természetet, mikor egy óriási tisztásra értűnk a sűrű erdő után, és mondta tanár úr, hogy 3 óra szabad idő. Én nem voltam éhes, így nem ültem le a többiekkel ebédelni, hanem inkább elmentem sétálni a sűrű erdőbe valamiért olyan hívogató volt.

Már legalább 20 perce csatangoltam mikor kicsit ritkulni kezdet az erdő és látszódott a szép napsütötte égbolt. Nem mondanám azt a helyet rétnek, de elhagyatott gaz nőtte erdőnek se, miközben hatalmába kerített a csoda szép napsütés, előttem egy kidőlt fán megpillantottam egy meztelenül csillogó felsőtestet! Nem is tűnt fel először, hogy nem volt rajta póló, mert meleg idő volt.