Ahogy elaludtak a szobatársaim izgatottan kiosontam a szobánkból és elindultam a folyosón amikor belém hasított, hogy nem tudom melyik szobában van de tudtam hogy bárhol van meghalja így – Jasper? Jasper? – szólongattam és nem telt el fél másodperc már az ölében voltam és vitt a szobája felé. Még mindig szokatlan volt tőle ez a közvetlenség, nagyon jól eset és meg is tudnám szokni, csak tőle nem vártam.

Mikor kinyitottam a szemem nem az én szobámban voltam és rájöttem, hogy nem álmodtam a tegnap estét, jó sokáig beszélgettünk és így kicsit kábán ébredtem, Jasper egy kerek asztalnál ült és a vele szembe lévő részen meg volt terítve!

Még nyújtóztam párat, aztán odaültem hozzá!

- Hány óra van?

- Nyugalom még van 2 óra míg a tanárod által kiszabott ébresztésig! – vigyorgott – Hogy aludtál, lehet, hogy hallgatnod kellet volna rám és hamarabb elaludni - csóválta a fejét.

- Ennyire borzalmas? – ő csak a tűkör felé mutatott ahol megpillantottam magam és úgy néztem ki mint a ki 5napja nem aludt.

- Jasper kérdezhetek valamit?

 – Egész éjszaka ezt csináltad. - mosolyodott el.

- Tudom. – nevettem el magam én is. – Ez tényleg lehetséges, hogy...??? 

-Te most itt vagy és hogy a bátyád mindig is szeretett, és ez az egész a levelem miatt van? – értetlenkedtem, bólintott, de látszott rajta hogy átlát rajtam.

- Úgy-e nem ezt akartad kérdezni?! – inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek.

- Bella nyugodtan felteheted a kérdésed!

- Oké. Hogy lehetséges az, hogy most már ilyen könnyedén el tudod viselni az emberek közelségét? Pláne ennyire!? – értetlenkedtem, szégyenlősen.

Csak mosolygott továbbra is , de egyszer csak elkomolyodott és szomorú lett, ha tudott volna sírni most biztos sírt volna, próbálta elrejteni, de nem sikerült neki. Késztetést éreztem, hogy felálljak és átöleljem, de nem tudtam, hogy …………… hogy fog reagálni, nem akartam, hogy még nehezebb legyen neki. Olyan furcsa, régen ugyan ezt éreztem Edwardnál is. Mikor észrevette mit szeretnék:

- Nyugodtan- felvontam szemöldököm, de megöleltem!

- Bells lehet, hogy én nem vagyok gondolatolvasó, de érzem az érzéseid - óriási vigyor terült el az arcán.

- Na most már egyél! – parancsolt rám lágyan.

- Mindjárt jövök - szólalt meg pár perc múlva, mire meg akartam kérdezni hova megy, már ott se volt.

Míg távol volt addig azon gondolkodtam, ami ezen az éjszakán szóba jött. És ki is találtuk, vagyis inkább Jasper, hogy a kirándulás után haza megyünk Forksba és apától valahova elkérezkedek és így megyek majd el Cullenékhez.

- Mi vonta így el a figyelmed vagy ki? - Kérdezte vigyorogva és átnyújtott egy farmert és egy pólót egy pulcsival ami az enyém volt, észre se vettem, hogy vissza jött.

- Hogy……………… ???

- Nyugodj meg nem vettek észre még mélyen alszanak. - és nagy röhögésben tört ki! Én csak értetlenül álltam, míg észre nem vettem, hogy milyen pulcsit hozott át nekem. Az igaz ez volt az egyetlen, amelyiket magammal hoztam.

- Hát ez még nekem is furcsa - mondta két vihogás között

- Tudod ez az egyetlen emlékem. – szontyolodtam el

- De hogy hogy? Azt mondta nem hagy neked semmi fájó pontot!

- Tudod én is elég rafinált tudok lenni. – felhúzta a szemöldökét.

- Tudod Bells elég sok „embert”  ismerek, de Edward mindenkit ver ezen a téren.

 - Aznap amikor elmentetek, akkor suliba beadtam, hogy fázok, az igaz az év legmelegebb napja volt. Valahogy éreztem, hogy valami kézzel fogható kell tőle, talán úgy elhiszem, hogy ez az angyal az enyém és úgy-e mind is merjük, ahogy kiejtettem a számon hogy fázok már adta is rám a pulcsiját, ami addig a kezén feküdt, és az erdőben mikor elköszönt már tényleg hideg volt így szerintem fel se tűnt neki. Azóta ha tehetem, ezt a pulóvert hordom, tudom szánalmas. – mondtam könnyektől áztatott szemekkel.

- Bella, Bella nyugodj meg minden rendbe lesz, szorított magához.

- Most menned kéne lassan ébresztő.

Felöltözve, kiléptem a szobából és mentem a miénk felé mikor bele ütköztem a tanár úrba. Hupsz na most ebből, hogy fogok kikeveredni?

- Ms. Swan? Mit keres ilyen korán a szobáján kívül?

- Tudja tanár úr hamarabb felébredtem és nem szeretem volna mást is felébreszteni így kijöttem a folyosóra sétálgatni.