�s innen j�n, amit �n �rtam. 
 
 

A temet�sen. Temet�s. Hal�l. Bella hal�la. Az �n hal�lom. A szerelm�nk hal�la.

Nem lehet. Nem halhatott meg! Olyan vil�g nincs, amiben � nem l�tezik.

Csak meredten b�multam magam el�.

V�ge. Meghalt. Hal�l.

M�r tudtam az inform�ci�t, de az agyam m�g nem fogta fel. Nem tudtam elhinni, hogy Bella, az �n Bell�m meghalt. Meg�lte mag�t. Leugrott egy szikl�r�l.

De h�t mi�rt csin�lta? Meg�g�rte, hogy nem fogja! Meg�g�rte, hogy vigy�z mag�ra, �gy ahogy nekem kellett volna. Persze nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a l�nyege.

Hal�l. Mi�rt ilyen ez a sz�? Mintha t�rt d�fn�nek nem dobog� a sz�vembe. Hal�l. Megforgatj�k a t�rt. Bella hal�la. Kit�pik a t�rt, vele egy�tt a sz�vemet, a szerelmemet, a j�zan eszemet.

Nem tudom, mikor ter�ltem el a f�ld�n. Arra eszm�ltem, hogy ott fekszem �rz�ketlen�l a poros padl�son. �n is meghaltam.

A vil�g fokozatosan sz�nt meg k�r�l�ttem. El�sz�r elt�ntek a hangok, majd a sz�nek, az illatok, a f�ny, a s�t�ts�g. Nem maradt semmi.

Hal�l. Mi a hal�l? Az embereknek lehet�s�g egy jobb �letre. Az �r�k boldogs�gra. A hal�l csak egy pillanat, azt�n m�r semmi sem f�j. Egy embernek.

Na de egy v�mp�rnak? Neki mi a hal�l? Nekem mi a hal�l? Megv�lt�s? Kiz�rt. Engem nem lehet megv�ltani. Nincs az a v�r, ami tiszt�ra mosn� az �n b�neimet. K�nszenved�s? Ezt se tudtam elk�pzelni. Enn�l nagyobb gy�tr�d�s nincs.

Fek�dtem, �s b�multam a lyukas tet�t a fejem felett. Nem pislogtam, nem l�legeztem. L�tez�sember el�sz�r igaz�n �resnek �reztem magam. Halottnak.

A por lassan lesz�llt, beter�tve engem is. A szememen egyre vastagabb felh� keletkezett, zavarta a l�t�som. Zavarnia kellett volna. A tet�nek, az �gnek m�g�tte, �s mindennek el kellett volna hom�lyosodnia. De �n azokat m�r r�gen nem l�ttam.

A szemem el�tt csak Bella arca lebegett.