Az agyam valamif�le elfeledett r�sze �rz�kelte, ahogy valaki �vatosan lefektet egy �gyra, �s betakar. J��z�en aludtam tov�bb, �s pr�b�ltam elnyomni az �melyg�st, meg a h�nyingert, amit tudtam, hogy azonnal visszat�r, ha felkelek.

Sok�ig aludtam, egyr�szt f�ltem felkelni, m�sr�szt a kimer�t� �jszaka ut�n nagyon j�t tett. Egy kicsit gondolkoztam Edwardon, Elizabethen, Archibaldon �s Margareten.

�rj�t�en j� �rz�s volt, hogy olyat csin�ltam, ami Edward szerint rossz �s felesleges. A t�rt�ntek ut�n ez nagy el�gt�tel.

Mikor m�r sehogy sem b�rtam visszasiklani az �ntudatlans�gba, r�sz�ntam magamat, hogy kinyissam a szememet. Vettem egy nagy leveg�t �s fel�ltem. Ekkor �sszer�ndult a gyomrom, �s �klendezni kezdtem. Beszaladtam a f�rd�be �s hagytam, hogy a gyomrom ki�r�lj�n a nyel�cs�vemen kereszt�l.

Miut�n jobban lettem, lementem a f�ldszintre, �s egy sz� n�lk�l az asztalra hajtottam a fejemet. P�r pillanat m�lva hallottam Margaret cip�j�nek a kopog�s�t.

Amikor feln�ztem r�, l�ttam, hogy megpr�b�lja elfojtani a mosoly�t. Semmi k�ts�g – l�tta, hogy este milyen �llapotban voltam.

- Csak egy te�t k�rek – mondtam a lehet� legm�lt�s�gteljesebben.

- �s valami p�k�rut is – eg�sz�tett ki egy hang m�g�ttem.

H�trafordultam, �s megl�ttam Archie-t, amint fel�m tart. Le�lt velem szemben egy sz�kre, �s r�m mosolygott.

- Tiszt�zzuk, most nem szeretsz, ami�rt bevittelek? – k�rdezte komolyan.

A homlokomra tettem a kezemet, �s �gy t�maszkodtam meg az asztalon.

- Nem – mosolyogtam fel r� – �gy �rtem nem baj. M�r v�gytam egy ilyen… kalandra.

- Sejtettem – forgatta vigyorogva a szem�t – �s hogy vagy?

- Sz�delgek… �s f�j a fejem… h�nytam reggel egy kiad�sat… �gyhogy nem t�l j�l.

Archie b�lcsen b�logatott, majd kiss� b�nb�n�an fel�m hajolt.

- Emma, megtenn�d, hogy nem mondod el ezt Edwardnak?

Hangosan felnevettem.

Margaret gyorsan letette el�m az �telt, majd elment. Hang n�lk�l enni kezdtem, �s mikor n�ha-n�ha felpillantottam, megl�ttam, hogy Archibald �lesen f�rk�szi az arcomat. Lek�zd�ttem egy falatot a torkomon, �s d�h�sen n�ztem vele farkasszemet.

- Ok�, mi a baj? – k�rdeztem szigor�an.

Elgondolkodtat�an �sszecs�cs�r�tette a sz�j�t, majd eg�sz halv�nyan elmosolyodott.

- Tegnap este, hogy hogy mondjam… el�g besz�des lett�l… - mondta �vatosan.

Megmerevedtem, �s szab�lyosan remegni kezdtem.

- Mit mondtam? – k�rdeztem mereven.

Felvonta a szem�ld�k�t.

- L�nyeg�ben mindent… - b�lintott p�rszor, mint aki �sszesz�moln� �ket.

Azonnal fel�lltam, �s az arcomat a kezembe temettem.

- Nem, nem, ez nem lehet igaz! Emma, hogy lehett�l ennyire buta? – motyogtam magamban.

Archibald elkapta a v�llamat, �s lefejtette a kezemet az arcomr�l.

- Nyugi, ez meg esik az emberekkel… - mondta megnyugtat�an.

- De mi van, ha m�snak is elmondtam?

- Eg�sz v�gig fogtam a kezedet, konkr�tan egy pillanatra sem vesztettelek szem el�l. Es�lyed sem volt b�rki m�snak kikotyogni a titkaidat!

- Mit tudt�l meg? De mindent, ne kertelj!

- Csak egy�l m�g egy keveset! – k�rte a t�ny�romra mutatva.

Vadul megr�ztam a fejemet.

- Nem vagyok �hes! – csattantam fel.

Elment�nk a kanap�ra, �s le�lt�nk r�.

- Rendben, f�k�pp azt magyar�ztad, hogy mennyire ut�lod Edwardot, �s hogy vissza akarsz menni az otthonba. Majd elmes�lted, hogy hogy t�rt�l be a hivatalba – sorolta b�mulattal a hangj�ban – �s persze, hogy mi vett r� erre a l�p�sre… na meg Sarah-�k t�rt�net�t…

- O-�, bizony…

- Sz�val azt is tudod, hogy…

- Igen. Ha a sz�l�kre gondolsz. Mondhatom, el�gg� meglepett a dolog.

- De hiszel nekem? – furcsa, hogy mennyire akartam, hogy legal�bb egy valaki meg�rtsen.

- Emma, hiszek neked, pont, ahogyan Edward is. – felelte b�k�t�en – de te nem tudod, mit jelent szembesz�llni egy olyan emberrel, mint Gus. Ebben teljes m�rt�kben egyet kell �rtenem Edwarddal. Nem futhatsz fejjel a falnak!

Durc�san �sszefontam a kezemet a mellkasomn�l. Ez a megfogalmaz�s valahogy jobban tetszett, mint Edward�.

- Akkor mit tehetek? – k�rdeztem tan�cstalanul.

- Az igazs�g az, hogy a nagy semmit…

Cs�ny�n n�ztem r�, de � k�nnyed�n �llta a pillant�somat.

- Csak gondolkodj egy picit… el�sz�r is, a te szavad �ll az �v�j�vel szemben. Azt�n Edward apja… vagy a ti�d, nem tudom, hogy h�vjam, sz�val � Gus egyik legjobb bar�tja, �s persze az �zleti t�rsa. Na, sz�val, ha te itt elkezdesz fenyeget�zni, csak azt �red el, hogy cs�dbe juttatatod a csal�dodat… meg�ri? – tette fel a k�lt�i k�r�st Archibald.

Csapd�ba ejtett. �gy �reztem, Sarah�rt a vil�gon b�rmit meg tudn�k tenni, �s ha nem tudn�m, hogy ezzel Elizabethnek teszek rosszat, minden dilemma n�lk�l k�sz lettem volna cselekedni. De az Any�mnak nem akartam �rtani.

- J�l van, �r�l�k, hogy siker�lt jobb bel�t�sra b�rnom t�ged. B�r el�g fontos lehet neked Sarah, ha ennyire megut�ltad �rte Edwardot. Szerintem m�g te sem tudod, hogy ennyire gy�l�l�d…

- Nem is akarom hallani �ket… - morogtam.

Archie vigyorogva megr�zta a fej�t.

- �n meg nem akarom megism�telni �ket! Viszont besz�lj vele… tudom, hogy azt hiszed, nem val� neked ez a vil�g, de t�vedsz. Az a vil�g v�gk�pp nem val� neked, ami ott van bent. Ugye tudod? – furcsa volt, hogy Archie ilyen komolyan besz�lt. � mindig mindenb�l viccet csin�lt.

Lehajtottam a fejemet, �s elhat�roztam, hogy legal�bb vele �szinte leszek.

- Igazs�g szerint ebben nem vagyok biztos. Ott minden egy bizonyos terv szerint ment, �s minden olyan megszokott volt. De itt… mindig is ezekr�l �lmodtam, �s most egyszer�en nem tudok vele mit kezdeni. �gy �rzem, nem kellett volna tal�lkoznom Edwarddal. Akkor minden j� lenne!

- Emma! – Archie d�h�s volt… nagyon d�h�s – ilyeneket nem szabad mondanod. Se neki, se nekem. �s most nem arr�l besz�lek, hogy mennyit kock�ztattunk miattad. Te k�pes vagy megv�ltoztatni az embereket, de magadat nem. El kell hinned, hogy j� helyen vagy �s j� emberek k�z�tt. �s mindenekel�tt t�relmet kell tanulnod. Nagyon moh� vagy �s persze makacs. Nem �ppen egy szerencs�s p�ros�t�s. Hidd el, hogy minden rendbe fog j�nni! Hinned kell!

Csak hallgattam, �s kezdtem megem�szteni, amit mondott. Fene tudja, hogy �gy van-e. De abban biztosan igaza volt, hogy t�relmetlen vagyok. Mindenkivel.