Nahuel kitért Jake támadása elől újra meg újra, de Jake folyamatosan, szünet nélkül támadta. Látszott rajta, hogy nagyon dühös, ezt igazoltál a torkából kitörő, vad morgások is.
- Jakie, Jakie, Jakie... nem értem, Nessie mit eszik benned, mikor ilyen gyenge vagy - gúnyolódott, miközben felugrott az egyik fára.
Ott Jake nem tudta elérni.
- Mégis mire volt jó ez az egész? Miért keverted bele Helenát? - vontam kérdőre dühösen, meg akartam tudni mindent, mielőtt meghalna.
- Elmondom, ha rászólsz a kis vérebedre, hogy hagyja abba - mutatott Jake irányába, aki minden igyekezetével azon volt, hogy mancsával valahogy lelökje a fáról Nahuelt.
Jake felé fordultam, és nagyot sóhatjva mondtam neki:
- Jake, kérlek, hagyd, hogy beszéljen! - kérleltem - Biztosan te is akarod tudni, hogy mit miért tett.
Jake egy pillanatra felém fordította a fejét, majd morogva vissza Nahuelhez. Nagyon nem akaródzott neki ott hagyni, biztos attól félt, hogy akkor meg fog lógni.
- Kérlek! - szóltam újra neki, mire lehajtott fejjel oda botorkált a lábamhoz.
Mint egy védelmező oroszlán, úgy telepedett le a lábamhoz, hogy bármikor meg tudjon védeni, ha kell.
- Köszönöm! - hálálkodott Nahuel, de hangjából gúny csendült ki.
Leugrott a fáról, és megállt velünk szemben. A kezem Jake fejére tettem, hogy megnyugtassam, mert egész testében remegett az elfojtott dühtől. Nem csodálkoztam ezen, én is nagyon mérges voltam. De az igazság most fontosabb volt Nahuel halálánál.
- Akkor kezdhetsz mesélni! - utasítottam, mire hangosan felnevetett.
- De nagy a szád, kicsi, Nessie, most, hogy itt van veled a farkasod! - gúnyolódott.
Nem is törődtem vele, nem zavart nagyon a piszkálódása, de Jake-t annál inkább. Éreztem, ahogy fel akar ugrani, hogy rátámadjon Nahuel-re, így visszanyomtam a földre. Halkan felmordult, idegesítette, hogy vissza tartom.
- Csak tudni szeretném, hogy miért csináltad. Nem értem. És hogy hogy még élsz? - tettem fel kérdéseim.
Nahuel elgondolkozva ráncolta össze a homlokát, majd belekezdett.
- Helena elmondott nektek pár dolgot, igaz? A Volturit például? - kérdezte.
Bólintottam.
- Nos... Valójában én voltam az, aki szövetkezett velük. Helena csak egy kis eszköz volt arra, hogy elvégezze helyettünk a piszkos munkát - válaszolta higgadtan.
Döbbenten figyeltem rá.
- Te szövetkeztél a Volturival? De hát... miért? - hangom egy oktávval feljebb csúszott.
Nahuel bosszúsan nézett felém, majd undorodva Jake-re, végül nagyot sóhajtott. Nagyon idegesnek látszott.
- Emlékszel, mikor összehoztál engem és Helenát? - várt, hogy válaszoljak.
Megint bólintottam.
- Valójában soha nem szerettem őt - folytatta - Csak miatta mentem bele ebbe az újra kezdésbe, de valójában végig téged szerettelek! Vissza jártam ide, néztem, ahogy élsz, követtelek mindenhová, Nessie. Láttam azt is, hogy mennyire oda vagy ezért a dögért - fújtatott.
Döbbenten hallgattam azt, amit mond. Követett? Végig a sarkamban volt?
- Akkor miért mentél bele? - kérdeztem - Miért egyeztél bele, hogy adsz egy esélyt Helenának?
- Azért, mert azt akartam, hogy elhidd, végeztem veled. Hogy elhidd, már túlléptem rajtad. De nem! Folyton azon törtem a fejem, hogyan is tudnálak megszerezni magamnak! - magyarázta.
- Sehogy - válaszoltam egyszerűen.
Nahuel gonoszul elvigyorodott. Annyira megváltozott. Most sokkal veszedelmesebb volt, mint eddig. Éreztem, amint Jake légzése felgyorsul dühében. Már nem bírom sokáig magam mellett tartani.
- Igen. Sehogy. Rájöttem, hogy annyira szereted ezt a kutyát, hogy semmi más nem érdekel. Soha nem hagynád el. És én döntöttem. Ha az enyém nem lehetsz, Nessie, akkor senkié nem leszel. Így hát elmentem a Volturihoz, és meséltem neki a ti kis románcotokról. Meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekelte őket ez a különc szerelem. De féltek is. Féltek, hogy ha esetleg gyereket akarnátok nemzeni, az hatalmasabb lesz, mint ők. Természetellenesnek tartották, hogy egy farkas és egy vámpír együtt legyenek, és hát ez az is! Így hát... belementek, hogy eltesznek téged láb alól. Ha te nem vagy, nincsenek utódok. Gond megoldva! - beszámolója végén hangosan felnevetett.
Elképedve bámultam rá. Annyira dühös voltam, hogy szinte szétrobbantam belülről. Nahuel tehet mindenről. Belekevert minket egy nagyon veszélyes dologba. Hogy a fenébe lehet ilyen szemét?!
- Aljas disznó vagy! - sziszegtem fogaim között, halk morgás szakadt ki a mellkasomból.
Ettől egy kicsit megrettentem, nagyon régen nem csináltam már ilyet, de Nahuel még ezt is kiváltotta belőlem a gonosz viselkedésével.
- Köszönöm a bókot! - gúnyolódott, és meghajolt előttem.
Jake-nek sem kellett több, újra rohant, hogy megtámadja Nahuelt, mikor valaki rákiáltott.
- Jacob Black, állj meg! - kiáltotta apa.
Épp ebben a pillanatban lépett ki Emmett-tel és Jasperrel az oldalán, akik Helenát fogták le két oldalról. Jake morogva hátrált meg, mikor meglátta, nem ellenségek jönnek, és újra visszatért mellém. Helena arca azonnal megváltozott, ahogy meglátta Nahuelt. Egyszerre volt dühös, boldog, szomorú, meglepett és kétségbeesett.
- Nahuel! - kiáltotta, és oda akart rohanni hozzá, de Jasper és Emmett erősen tartották.
- Helena, üdv szívem! - köszöntötte Nahuel, és újra elvigyorodott.
Helena értetlenül bámult rá. Valószínűleg semmit sem fogott fel ebből a helyzetből. Úgy éreztem, meg kell neki mutatnom, így hát odasétáltam hozzá, és nem törődve ellenkezésével a fejére tettem a kezem, hogy átadjam neki az iménti beszélgetésről szóló emlékeim. Megmerevedett, úgy ahogy volt, miközben az emlékeimet nézte.
- Ne... - suttogta, mikor azok véget értek - Te!
Nahuel felé fordult, morgott, fújtatott, mint egy dühös macska. Nahuel gonoszan nevetett, szórakoztatta Helena dühe. Jasper és Emmett úgy döntöttek nem tartják vissza tovább, és elengedve Helena karját, útra engedték. Helena rátámadt Nahuelre, de még mielőtt bármit kárt tehetett volna benne, Nahuel az egyik fához repítette, majd brutális módon megölte. Szörnyülködve néztem végig ezt a jelenetet.
- Így jár, aki rám támad! - röhögött fel újra, olyan idegesítően.
Jasper és Emmett egymásra néztek, és szinte egyszerre kezdtek el rohanni Nahuel felé. Apa sem volt rest, még mielőtt Jake odaért volna hozzám, felkapott, és felültett az egyik fa tetejére.
- Segítenem kell nekik! - ellenkeztem, de ő lenyomott engem az ágra.
- Nagyon jó helyen vagy itt! Ők elbírnak vele - nyugtatott meg.
Aggodalmasan kukucskáltam ki az ágak közül, végig Jake-t figyeltem. Nehogy valami baja essen! Jasper és Emmett kiválóan küzdöttek, és minél közelebb próbálták terelni Nahuelt Jake-hez. Be kellett vallanom, hogy Nahuel nagyon erős. Három az egy ellen harc volt ez, de Nahuel még mindig talpon volt. Tudtam, hogy valamit tennem kell, amivel elterelhetem a figyelmét. Leugrottam a fáról, még mielőtt apa bármit is reagálhatott volna, és a földön állva elkiáltottam magam.
- Nahuel, szeretlek! - hirtelen döbbent csend állt be.
Nahuel felém fordult, arcán értetlenség játszott. Jake kihasználta a pillanatott, és hátulról rávetette magát Nahuelre. Még ugrás közben letépte a fejét a helyéről, és morogva ért földet. Dühösen szaggatta szét Nahuel épen maradt testét. Addig apa, Jasper és Emmett tüzet gyújtottak, hogy aztán bedobálhassák bele Nahuel maradványait. Én nem csináltam semmit, csak leültem az egyik fa tövébe, és néztem, hogyan tevékenykednek. Jake, mikor végzett, oda sétált hozzám. Szomorúan tekintett rám, valószínűleg bűntudata volt, amiért előttem ilyen kegyetlenül gyilkolt. Felé nyújtottam a kezem, mire beledörgölte a fejét.
- Semmi baj, jól tetted. Megérdemelte - nyugtattam meg, és megpusziltam hatalmas fejét.
Jake megugrott az egyik bokorba, és nem sokára emberként tért vissza. Már nem pirultam el, ahogy megláttam, hogy meztelen. Kifejezetten tetszett a látvány.
- Vedd fel ezt! - nyújtottam felé a kabátom.
Mosolyogva tekerte a derekára. A kis kabát épphogy eltakarta a fontosabb testrészeket.
- Jól vagy? - kérdezte, és közelebb húzott magához.
Bólintottam, és belecsókoltam a nyakába.
- Ugye nem mondtad komolyan, Nahuelnek? - kérdezte.
Felnevettem, és megcirógattam az arcát.
- Dehogy! Én csak is téged szeretlek! Imádlak! - Jake szenvedélyesen megcsókolt, közben keze a hátamon járt fel s alá.
Én is simogattam a testét, minden szegletét, és közelebb húzódtam hozzá. Meghallottuk, hogy valaki a torkát köszörüli mögöttünk. Nagy nehezen elváltunk egymástól.
- Nessie, haza kellene menned. Jake... öhm... téged is szívesen látunk - motyogta apa Jake-re nézve.
Jake bólintott, és eleresztett egy apró mosolyt apa felé. Megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni hazafelé. Jasper és Emmett még ott maradtak egy kicsit, hogy eltüntessenek minden egyes nyomott. Szegény Helenát egy kicsit sajnáltam, mert nem érdemelte meg azt, hogy meghaljon.
- Jót tenne majd egy kis alvás - bizonyítás képpen egy hatalmasat ásított.
Halkan felkuncogtam.
- Majd hazamegyünk és együtt alszunk egyet, oké? - kérdeztem, és elnevettem magam, mikor álmos szemekkel vigyorgott rám.
Apa végig halkan lépdelt mellettünk, igyekezett udvariasan tudomást sem venni arról, hogy mi ott vagyunk. Csak egyszer szólalt meg, de szavait akkor is Jake-hez intézte.
- Szerintem is jó lenne előtte inkább az. Hogy jobban megismerjétek egymást - válaszolta Jake-nek egyetértően.
Jake bosszúsan elhúzta az orrát.
- Jó lenne, ha nem kutakodnál a fejemben - morogta.
- Csak törődöm a lányommal. Szóval... szerintem az jó lesz - bólintott megint, majd magunkra hagyott minket.
Kíváncsian néztem Jake-re, aki úgy tűnt, semmit sem fog mondani, de azért megkérdeztem.
- Mi volt ez? Mire gondoltál? Mi van velem? - kérdezgettem.
- Semmi. Nem fontos - intett le, ahogy gondoltam.
Nagyot sóhajtottam. Néha komolyan elegem volt abból, hogy ők fejben beszélgetnek. Rémisztő és furcsa. Mindegy. Ha rólam van szó, majd úgyis megtudom.