Charlie még dolgozott mikor hazaértem, így gyorsan feldobtam a táskám a szobámba és úgy döntöttem főzök vacsorát, mire leértem a konyhába Jasper már egy széken ült, pont azon a széken amelyiken Edward ült mindig.

- Hogy utaztál?

- Köszönöm jól, gondolkodtam!

- Min is, ha szabad érdeklődnöm? – kérdezte huncutul.

- Tudod azon, hogy hogyan fogok megszökni apumtól egy pár napra.  

- Bells, Szia itthon vagy?

- Szia, apa a konyhában vagyok!

- Gombás rizottó lesz vacsira! Megfelel?

- Persze kicsim, de mesélj milyen volt a kirándulás. - Egész vacsora alatt kérdezgetett a hétvégém után. Mikor már majd nem befejeztük:

- Apa figyelj, azon gondolkodtam, hogy…

- Igen kicsim hallgatlak. - húzta föl a szemöldökét.

- Mit szólnál ahhoz, hogyha még a maradék szünetbe leugranék anyuékhoz?

- Szoltál már hogy menni szeretnél?

- Apu tudod, hogy anya bármikor fogad.

- Akkor nekem semmi kifogásom ellene, és mikor tervezed az indulást?

- Holnap reggel, ha nem bánod. - felálltam mikor befejeztem a vacsorát és elmosogattam, már Charlie is végzett így az ő mosatlanját is.

- Felmegyek kipakolni, ja és bepakolni.

- Jó éjszakát! Bogaram.

- Szia apu. Jó éjt.

Mikor felértem, Jasper már elkezdte a cuccomat ki - bepakolászni. Nem szóltam rá mert, ő tudja milyen ruha kell oda ahová megyünk.

Már megint alig aludtam, az igaz önszántamból, olyan jó volt beszélgetni.

- Bells, Bells, Jó reggelt. Lassan indulni kéne és addig még reggelizned is kell!

- Jó reggelt, Jasper. Kapok azért még néhány percet, emberi teendőkre indulás előtt? Őrmester?! – vigyorogtam az előttem álló csillogó szépségre, nem az én hercegem volt, de kevés ennyire gyönyörű teremtést láttam ezen a világon, és azok mind az ő és most már, megint az én családom tagjai voltak, akiket hamarosan viszont látok!

Mikor lementünk, hogy reggelizem már Charlie elment itthonról, de hagyott egy levelet a konyha pulton.

- Indulnunk kell! Repülővel megyünk!

- Hova megyünk pontosan? –  kíváncsiskodtam kifelé menet a bejárati ajtón.

- Aszta ezt honnan szerezted? – vontam föl az egyik szemöldököm kíváncsian.

- Tudod, van egy két dolog a tarsolyunkban. – mosolygott

- De ez azért túlzás nem gondolod? – érdeklődtem

- Bella indulnunk kell, ha nem akarjuk lekésni a járatúnkat!

- De ez egy Volvo CX 80-as terepjáró! Mi van összevontad a két bátyád ízlését? - kérdeztem viccelődve.

- Miért én nem szerethetem őket? De beletrafáltál. Ezt Emmett és Edward egyűt választották, még a költözésűnk előtt biztonsági autónak.

Eléggé igyekeznünk kellet a reptéren, mert már majdnem mindenki beszállt.  Nagyon furán nézhetünk ki, úgy mint egy balett táncos és egy szumó birkózó, ahogy egymás mellett futottunk. A Rio De Janeiróba induló járat felé.

Már elfoglaltuk a helyünket, amikor vészesen megszólalt Jazz telefonja Alice volt az, de nem vette fel, és én kérdőn néztem rá.

-Bella fél perc múlva fel szállunk és nincs rá idő, leszállás után felhívjuk – ígérte inkább magának, mint nekem. 

Hamar bealudhattam, arra ébredtem, hogy Jasper nyugtalankodik mellettem.

- Mi a baj Jazz? Jazz kérlek, mi baj?- fogtam meg a vállát.

- Nem tudom, a kapitány és minden dolgozó nyugtalankodik. A legtöbbnek halálfélelme van, és nem tudják, mitévők legyenek. - Mondta teljes őszinteséggel és aggodalommal.

- Ez mit jelenthet? - kérdeztem megilletődve és kicsit megijedve.