- Mindjárt vége van, és utána minden rendben lesz, ígérem. - Végig mellettem maradtak mind a 3-man.

Egy idő után éreztem, hogy a fájdalom kezd csillapodni és kezdem érzékelni a külvilágot.

- Jaj kicsi Bella - már úgy aggódtam, hallottam Em hangját mikor kinyitottam a szemem. Párat pislognom kellet, míg leülepedett bennem, ami történt, és csak ennyit bírtam mondani:

- Em te vagy az én hősöm. - Leszálltam az asztalról és átöleltem.

- Vigyáz Bells, mert most egy kicsit erősebb vagy mint voltál - mondta Carlisle

- Azt mondta Alice telefonba, hogy nem kell aggódnunk. – és oda jöttek ők is és átöleltek.

- Ha lehetséges, akkor valaki mondja meg, hogy mi történt pontosan.

Nagyon figyelmesen figyeltem miket mesélnek nekem, néha nehezebb volt, mert egymás szavába vágtak pláne Em szólt bele mindig, de így már vadászat után könnyebb volt figyelni. Elmesélték, hogy lezuhant a repülőgép az óceán közepébe, de velem kiúszott Jazz és mondták, hogy rajtam kívül senki nem élte túl és nem lesz feltűnő az eltűnésem, mert rengeteg embernek nem találták meg a holttestét ugyan úgy, mint az enyémet arra gyanakszik a rendőrség, hogy vagy a repülőn még porrá égtek vagy cápa ölte meg azokat, mesélte Carlisle.

- Akkor Charlie úgy tudja, hogy meghaltam? – értetlenkedtem, és aggódtam.

- Bella kérlek, nyugodj meg. - beszélt hozzám Carlisle – Igen úgy tudja és sajnos így is kell maradnia mert már vámpír vagy. – jó volt  hallani de váratlanul ért.

- Ahogy készen állsz rá, csatlakozol a családunkhoz ha szeretnél.