- Sz�val halljuk a t�rt�netedet! – k�rte Vincent, �s le�lt a monument�lis sz�k�k�t padk�j�ra.

A l�ny vett egy nagy leveg�t �s belekezdett az emberi �s v�mp�r �let�nek elmes�l�s�be.

Elmondta, hogy mik�nt is lettek hidegek, hogy Aro �s a fiv�rei m�r feln�ttek voltak, de �t tizenkilenc �vesen v�ltoztatt�k �t, �s azt is elmes�lte, hogy sosem k�rte vagy k�v�nta ezt az �letet, de  az id� m�l�s�val, mostanra m�r megszokta.

- Sz�rny�! – mondta a fi�, amikor Larissa befejezte a mondand�j�t – Csak �gy �tv�ltoztatni! Heccb�l! Mert m�g ha haldokoltatok volna vagy ilyesmi! De nem! Csak �gy! R�mes! Nagyon sajn�lom. – sz�lalt meg v�g�l, �s megfogta Larissa kezeit.

A l�ny b�k�t�en mosolygott r�.

- Sz�val most m�r �rtheted, hogy mi�rt is ilyen fontos sz�momra a csal�dom! A fel�t m�g emberk�nt elvesztettem, a m�sik pedig itt van nekem, halhatatlank�nt. Musz�j �sszetartanunk!

- Meg�rtem. – mondta a fi�, �s az jutott az esz�be, hogy � bizony nem �gy gondol a csal�dj�ra.

- Veled ki tette meg?  - k�rdezte Larissa, mintha csak olvasott volna a gondolataiban.

- Az any�m!

- Tess�k? Ugye most csak viccelsz?!

- �gy n�zek ki? T�nyleg � v�ltoztatott �t.

- De h�t mi�rt? Hogyan tehette ezt veled?

- �, �s az ap�m is �gy gondolt�k, hogy v�mp�rk�nt nagyobb hasznomat vehetik majd.

- Hihetetlen. – cs�v�lta a fej�t Larissa.

- De ez m�r r�gen volt. Az�ta megbocs�tottam nekik. Azthiszem.

- M�r meg ne haragudj, de �n biztosan nem ezt tettem volna a helyedben!

- Akkor mit?

- Nem tudom. De nem bocs�tottam volna meg neki! Az biztos!

- K�pes lett�l volna meg�lni valamelyik fiv�redet, ha �k v�ltoztatnak �t?

Larissa nem v�laszolt.

- L�tod? Gondolj csak bele a helyzetembe!

- Igazad van.

- Tudom. – nevetett keser�en a fi�.

Larissa megl�kte, �s Vince beletenyerelt a v�zbe.

Ekkor feln�zett �s k�zelebbr�l is szem�gyre vette a szobrot, ami egy kerek emelv�nyen �llt a k�t k�zep�n.

Ez is, ak�rcsak a palota t�bbi r�sze m�rv�nyb�l k�sz�lt, �s egy magas, v�kony, b�szke tekintet� n�t �br�zolt.

- Ez meg kicsoda? – k�rdezte k�v�ncsian Vince.

- �? Hiszen ismered.

- T�nyleg? Te lenn�l?

- Sajnos nem. Ez a n� sokkal szebb �s m�veltebb n�lam.

- Az�rt te sem panaszkodhatsz. – b�kolt a fi�.

- K�sz�n�m.

- Ki is �?

- Athenodora. Caius b�ty�m mennyasszonya.

- Nem t�lz�s ez egy kicsit? Szobrot emeltetett mag�nak?!

Larissa kiss� meglepetten n�zett Vince-re.  

- Ez nem � �ll�tatta. Aj�nd�kba kapta. Tudod Athena, mi csak �gy bec�zz�k – tette hozz� a fi� meglepett arc�t l�tva – g�r�g.

Vince k�v�ncsian v�rta a folytat�st.

- Ha �gy vessz�k Athena a legid�sebb Volturi tag. S�t az is lehet, hogy � az egyik legid�sebb v�mp�r kerek –e vil�gon.

- Mi�rt? Mikor sz�letett?

- Az emberi �let�b�l szinte semmire sem eml�kszik m�r,  mert olyan r�gen volt. De azt tudja, hogy m�r a tr�jai h�bor� idej�n v�mp�rk�nt �lt.

- A tr�jai h�bor�? Azt hittem, hogy az csak egy mese!

- Megtanulhattad m�r, hogy amit te mes�nek hiszel vagy hallasz, az �ltal�ban igaznak bizonyul. Elv�gre a hidegek is csak legend�k �s vannak akik nem hisznek benn�k! Eg�szen addig am�g szem�lyesen nem tal�lkoznak eggyel.

- Jogos.  – vallotta be a fi�.

Larissa elmosolyodott �s tov�bb besz�lt.

- Athena akkor kapta a szobrot, amikor seg�tett legy�zni a tr�jaiakat, a g�r�g�k oldal�n harcolva.

- Nem egy Od�sszeusz nev� f�rfi seg�tett leig�zni a tr�jaiakat? A fal�val?

- Mese!  - legyintett a l�ny – Az igazs�g az, hogy Athena tal�lta ki  a falovat. Sz�p Hel�na a h�ga volt.

Vincent elk�pedve hallgatta a t�rt�netet.

- Amikor P�ris elrabolta a l�nyt, - mert bizony  Hel�na nem �nk�nt ment, hanem vitt�k-Athena aki akkor m�r v�mp�r volt, de a csal�dja v�r�nek ellent tudott �llni.  K�zrefogott egy seregnyi hideget, majd Tr�ja ellen vonultak.

- A h�bor� kilenc �vig tartott? Nem?

- Az is csak kital�ci�. Eredetileg csup�n egy h�t volt az eg�sz, �s Athena vezette gy�zelemre a g�r�g�ket. Kiszabad�totta a h�g�t, majd az �tj�ra engedte. A seregb�l amit l�trehozott csak egy kisebb csoport maradt, amit a rom�nok p�r �vvel ezel�tt  kegyetlen�l kiv�geztek. Athenodora akkor m�r nem �lt vel�k, �gy � szerencs�sen megmenek�lt. De rengeteg bar�tja veszett oda.

- Sajn�lom.

- �n is. De nem a te hib�d! Igaz, hogy te is rom�n vagy, de nem tehetsz a g�r�g�k hal�lr�l.

Vincent ink�bb semmit sem v�laszolt.

Azt tudta, hogy nem vett r�szt a g�r�g�k elleni h�bor�ban, de azzal tiszt�ban volt, hogy a sz�lei �s a csal�dja t�bbi r�sze igen. �k v�gezt�k ki azokat ott a Balk�n – f�lszigeten.

- Valami baj van? – k�rdezte Larissa.

- Csak elgondolkodtam. Folytasd k�rlek.

- A l�nyeg ennyi. Az a Hom�rosz nev� f�rfi, szinte mindent �tk�lt�tt ebben a t�rt�netben. De a szobor a bizony�t�ka, hogy Athena val�ban ott volt a sereg �l�n. N�zd.  – mutatott a l�ny egy elkopott rov�s�r�sra – Ez m�r egy holt nyelv. De Athenodora megtan�totta nek�nk.

- �rn�nknek, a nemes �s sebes l�pt� Athenodor�nak, aki seg�tett legy�zni a tr�jaiakat.  – olvasta hangosan a l�ny.

- Hihetetlen.  – suttogta elk�pedve a fi�.

- �s ez m�g csak a kezdet.

- Athen�nak mi a k�l�nleges k�pess�ge?

- Telekin�zis.

- Hogy mi?

Larissa nevetett.

- Ez is egy idegen sz�, ami m�r kihalt a nyelvb�l, b�r Aro szerint m�g biztosan divatba fog j�nni. A t�rgyak gondolattal val� r�ptet�se �s mozgat�sa.

- B�rmekkora t�rgy?

- Ak�r m�g egy v�mp�rt is k�pes a leveg�be emelni. Mindent, amire csak gondol.

- Nem semmi.

- Tudom. – mondta lelkendezve a l�ny.

- Most mes�lj Sulpici�r�l. � �s Aro m�r r�g�ta h�zasok?

- Igen. Sulpici�t m�g az emberi �let�nkb�l ismerj�k. Az ap�ink j� bar�tok, mindketten gazdag �s neves keresked�k. voltak. �m m�g a mi aty�nk megbecs�lte a p�nzt, addig Sulpicia apja nem. Szeretett szerencsej�t�kozni, �s egy napon az eg�sz vagyonukat elj�tszotta. V�gs� elkesered�s�ben �ngyilkos lett, de sosem fizetett. �gy Sulpici�t elvitt�k rabszolg�nak. Aki megvette, egy igaz�n  kegyetlen ember volt. Hal�lra �heztette �s minden nap megkorb�csoltatta. A legkisebb hib��rt is.

Aro tal�lt r�. M�r haldoklott. De �tv�ltoztatta. Az�ta elv�laszthatatlanok.

- Micsoda t�rt�net.

- Legal�bb a v�ge j�. Ezt nem sokan mondhatjuk el  magunkr�l.

- Te ezt j�nak nevezed? – k�rdezte hitetlenkedve Vince. 

- Igen. Sulpicia megtal�lta �lete szerelm�t, �s egy nagy csal�d tagja lehetett. Akik val�ban szeretik. Elv�gre az anyja maga adta �t �t a rabszolga-keresked�k kez�re, csak hogy azut�n � tov�bb �lhesse a f�ny�z� �let�t.

- �s Sulpici�nak is van ereje?

- Term�szetesen.

- Minek is k�rdeztem. – mormolta Vincent.

Larissa mosolyogott.

- Sulpicia k�pes az ir�ny�t�sa al� vonni a term�szeti er�ket. A szelet, az es�t, a t�zet, ilyesmiket.

- Ti nagyon er�sek vagytok. Nem meglep�, hogy a rom�nok nem tudtak eddig legy�zni titeket.

-  De nem nagyon szeretj�k haszn�lni a k�pess�geinket. F�leg nem �n!

- De mi�rt? Neked mi a k�l�nleges er�d?

A l�ny elgondolkodott.

- Err�l majd k�s�bb. Nem akarlak elijeszteni vele.

- Mi�rt? Olyan sz�rny�?

- Nekem igen! M�snak tal�n nem, de nekem nagy teher!

Vincent meg�rtette, hogy nem kell tov�bb fesz�tenie a h�rt.

- Akkor majd elmondod ha �gy �rzed, hogy k�szen �llsz r�.

- K�sz�n�m, hogy nem er�lteted. De ha m�r itt tartunk, te sem �rultad m�g el, hogy mi a k�pess�ged?!  - mondta a l�ny.

- Err�l majd k�s�bb. – kontr�zta a fi�.

- Jogos.  – nevetett a l�ny.

- �rn�m! H�t itt vagy? – hallott�k F�lix megk�nnyebb�lt hangj�t, majd az oszlopok k�z�l el�bukkant a f�rfi.

- Hol lenn�k? – k�rdezte a l�ny.

- Nos… �n csak …Aro k�ld�tt, hogy megn�zzem j�l vagy –e?!

- J� kifog�s! – mondta Vince.

F�lix vicsorgott, majd �jra elt�nt.

- Most m�r azt�n t�nyleg mond el, hogy  mi az �bra ezzel a nagydarab �llattal?!

- F�lt�keny vagy?  - k�rdezte b�szk�n Larissa.

- �n? Dehogy!

- Pedig �r�ltem volna neki. – sz�lta el mag�t a l�ny, majd fel�llt �s a kezeit a h�ta m�g� tette.

- Az vagyok! Egy ici – picit! Bevallom.  – hangoztatta m�ris a fi�, majd Larissa ut�n ment, kikulcsolta a kezeit, megp�rd�tette �s k�zel h�zta mag�hoz.

- Ezt csak az�rt mondtad, mert tudod, hogy ezt akartam hallani. – sz�lt szomor�an a l�ny.

- Nem! Esk�sz�m! T�nyleg ideges�t ez a F�lix! Nem tetszik nekem, ahogy k�r�l�tted legyeskedik.

Larissa �jra mosolygott.

- M�r mondtam neked, hogy � csak egy nagyon –nagyon j� bar�t. �s h�l�s nekem.

- Mert megmentetted.

- Igen.

- De honnan, mikor �s mit�l?

- Ezt is elmes�ljem?

- Megk�rlek r�.  – mondta Vincent �s �jra helyet foglalt a sz�k�k�ton, mag�val h�zva Lariss�t.

- Pontosan eml�kszem arra a napra! Tal�n sokkal jobban, mint a t�bbire. Akaratlanul is, de  valahogy  jobban bev�s�d�tt. Akkor m�r mind a n�gyen el�g j�l kontrol�ltuk magunkat. Renata nemr�g csatlakozott hozz�nk. Eleazar pedig m�r nyolc �ve vel�nk volt. Aro �s �n mindig is szerett�nk kettesben kir�ndulni. Ez m�g az emberi �let�nkb�l fakad. Valahogy k�zelebb �llunk egym�shoz, mint a t�bbiekkel. Persze ne �rtsd f�lre! �ket is ugyan�gy szeretem, de Aro valahogy m�s. �t nem is b�ttynak, hanem ap�nak tekintem. Tal�n mindig is annak tekintettem. Visszat�rve F�lixre. Azon a napon, csak�gy, mint oly sokszor, a b�ty�m �s �n elment�nk a Colosseumba. Akkoriban nagyon divatosak voltak a gladi�torharcok. M�r szomjasak voltunk, �s  �gy v�lt�k, hogy tal�n nem lesz�nk olyan felt�n�ek, ha elkapunk k�t harcost akik m�r �gy is megsebes�ltek.

V�gig ott voltunk �s figyelemmel k�s�rt�k a viadalt.  A cs�sz�r a legjobb gladi�torait harcoltatta egym�s ellen. Az egyik pedig F�lix volt.

Vincent d�bbenten fels�hajtott.

- Egy gladi�tor?

- Igen. F�lix m�r akkor is kiv�teles er�vel b�rt, �s harcolni is kit�n�en tudott. A helytart� egym�s ellen usz�totta �ket. Azt�n kider�lt, hogy F�lix az �ccs�vel k�nyszer�lt harcra. K�l�n – k�l�n profik voltak, de egym�s ellen egyszer�en k�ptelenek voltak k�zdeni.

Azt�n amikor F�lixet elg�ncsolta az �ccse, a cs�sz�r d�nt�tt.

Felemelte a kez�t �s lefel� mutatta a h�velykujj�t.

A n�p m�r tombolt. Mindenhonnan csak az lehetett hallani:

- �ld meg! �ld meg! �ld meg!

- �m a fi� nem tette meg. Eldobta a gerelyt. Egyenesen be a p�holyba, ahol a m�lt�s�gosak �ltek. A katon�k �szt�nb�l cselekedtek �s kiengedt�k az �llatokat. F�lix �ccs�t egy oroszl�n �s k�t tigris t�pte sz�t.

�t is megt�madt�k, de valahogy siker�lt kim�sznia a k�zd�t�rr�l �s elv�nszorgott a kij�ratig.

Aro m�r indult volna �rte.

- M�r alig �l. Itt az  id�, h�gom!  - mondta a fiv�rem.

Erre �n:

-  Meg akarom menteni!

- Nem �rtelek! M�r h�rom napja nem ittunk. Gy�t�r a szomj�s�g! T�ged nem?

- Engem is! De ezt a fi�t �letben kell hagynunk! Meg kell menten�nk! Musz�j!

- De mi�rt?

- Nem tudom. �gy �rzem! Te maradj itt! �n �tv�ltoztatom.

- M�g sosem csin�ltad! �gy is meg�l�d!

- Biztos vagyok benne, hogy lesz annyi �nuralmam, hogy amikor kell, meg�lljak!

- Te tudod. – hagyta r�m Aro, �s az utamra engedett.

Egy�ltal�n nem b�zott a sikeremben.

- V�g�l m�gis megcsin�ltad. – szak�totta f�lbe Vince a l�nyt.

- Igen. – Larissa elmosolyodott – Nem volt k�nny�, de meg�lltam, hogy ne sz�vjam ki az �sszes v�r�t. F�lix az�ta �gy �rzi, hogy az ad�som. Amikor elmondtuk neki, hogy mi is lett bel�le, �s hogy mi kik is vagyunk  nem k�rette mag�t. R�gt�n be�llt k�z�nk �s jelentkezett a szem�lyi test�r�mnek.

- Mindegyik�t�knek van szem�lyi test�re?

- Csak nekem �s Ar�nak. Marcus �s Caius t�l b�szk�k ahhoz, hogy m�sok seg�ts�g�t k�rj�k, hogy ha bajba ker�ln�nek. Pedig azt�n r�juk jobban r�f�rne a v�delem, mint r�m. F�leg Caiusra.

Larissa a sz�j�hoz kapta a kez�t �s elsz�gyellte mag�t.

- Ezt nem eg�szen �rtem. – mondta a fi� – Mi van Caiussal?

- �g�rd meg, hogy nem mondod el neki! Sosem szabad megtudnia, hogy el�rultam. M�g a test�reink sem tudj�k, hogy Caius az egyetlen … hogy neki nincs… - Larissa t�tov�n n�zett Vince-re.

- �rtem m�r! Caiust nem �ldotta meg a sors k�l�nleges er�vel.  – esett le a fi�nak.

- � az egyed�li Volturi tag, aki semmilyen er�vel nem b�r. Lesz�m�tva persze a tipikus v�mp�rk�pess�geket. Az�rt is olyan bizalmatlan mindenkivel. F�l, hogy egy napon majd ellene ford�tj�k a gyenges�g�t. Persze �n m�r sz�mtalanszor mondtam neki, hogy ez nem gyenges�g, de � hajthatatlan. Elt�k�lte mag�ban, hogy � igenis �tlagos. �gy az id� m�l�s�val egyre megkeseredettebb lett.

- �rtem.

- Ugye nem �rulsz el? – k�rdezte a l�ny.

- Persze, hogy nem.

- Esk�sz�l? Soha?! Senkinek?!

Vincent a csal�dj�ra gondolt �s egy pillanatig nem sz�lt semmit sem.

- Vince! K�rlek! – mondta a l�ny.

A fi� Larissa k�ny�rg� szemeiben n�zett �s egyszer�en nem tudott ellen�llni.

- Esk�sz�m.

- K�sz�n�m. – mondta a l�ny, majd s�hajtott egy nagyot �s a fej�t, a fi� v�ll�ra hajtotta.

Ekkor �les trombitasz� has�tott a cs�ndbe.

Larissa felpattant, �s elindult, vissza a nagyterem ir�ny�ba.

- Gyere! Sietn�nk kell!

- Mi�rt?

- Most avatj�k be Demetrit! Err�l nem szabad lemaradnunk.  – magyar�zta.