(Edward szemsz�ge)

20 �ve m�r annak a napnak, amikor ott hagytam szerelmem Forksban. M�r 20 �ve �rzem a gy�tr� hi�ny�t. Sz�mtalanszor gondoltam m�r arra, hogy visszamegyek, de nem tehettem. Nem szeghettem meg a neki tett �g�retemet. De most mindennek v�ge. Nem voltam vele �s � meghalt. V�g�l csak neki lett igaza. Nem v�dhetem meg mindent�l. �s itt van csak egy kis j�g az aut�p�ly�n �s v�ge. �s most itt vagyok a csal�dommal a temet�s�n. Jasper gondolataiban l�tom, hogy nagyon szenved. Ennek a sok embernek a f�jdalma, akik elvesz�tett�k Bell�t teljesen kik�sz�ti �t. De senkinek sem lehet olyan nagy a f�jdalma, mint nekem. Ha j�l tudom miut�n elmentem Forksb�l � is elk�lt�z�tt �s a sz�lei sem l�tt�k m�r egy j� ideje. De most itt van mindenki m�g a r�gi oszt�lyt�rsaink is �s egy csom� ember, akit �n nem ismerek. A temet�s ut�n �n m�g �r�kig ott maradtam �s k�nnyek n�lk�l zokogtam. V�g�l Alice r�ngatott haza a temet�b�l. Otthon, ha lehet m�g jobban magamba fordultam, mint az elm�lt 20 �vben. Ked�ly�llapotomon m�g Jasper sem seg�thetett. A hetek, h�napok egyhang�an teltek. N�ha napj�n valaki elr�ngatott vad�szni vagy Alice pr�b�lt meg velem besz�lni eredm�nytelen�l, de az id�m nagy r�sz�t a szob�mban t�lt�ttem az ablakomon �t az erd�t b�mulva. Hal�la el�tt is nagy volt a k�n, de �gy, hogy tudom, sosem l�thatom t�bb� egyszer�en felem�szt�. Nem szerettem a t�bbiek k�z� menni, hiszen csal�dtagjaim gondolataiban folyton ott csengett az aggodalom. B�rmikor lementem k�z�j�k megrohamoztak a „Jobban vagy?” „Minden rendben?” „Hogy �rzed magad?” �s ezekhez hasonl� k�rd�sek. Egyed�l Carlisle gondolataiban tal�ltam n�mi megnyugv�st. � nem k�rdezett semmit csak pr�b�lt visszar�ngatni a norm�lis ker�kv�g�sba. N�ha mikor az �tlagosn�l is rosszabban n�ztem ki az�rt neki is voltak k�rd�sei, de az � gondolatai nem rohamoztak �gy meg, mint a t�bbiek�. A kedvem�rt elj�tt velem vad�szni �s Esm�t is otthon hagyta. Ekkor tudtunk a temet�s �ta el�sz�r hangosan besz�lgetni.

• Sz�val hogyan tov�bb?
• Fogalmam sincs… Annyira… �res minden. Mintha hirtelen minden �rtelm�t vesztette volna.
• El k�ne menned m�g egyszer a s�rj�hoz.
• Nem tudok. T�ls�gosan f�jna. Nem akarom �rezni, tudom�sul venni, hogy v�ge.
• Tudod, n�ha pont az seg�t, ha szemben�z�nk a m�lttal, hogy tiszta lappal n�zhess�nk a j�v� fel�.
• De �n nem akarom �t elfelejteni! �n okoztam a hal�l�t azzal, hogy otthagytam mag�ra v�dtelen�l pedig tudtam, hogy mekkora sz�ks�ge van r�m. De engem ez nem �rdekelt, mert azt hittem, hogy ezzel j�t teszek neki. Hi�ba k�rte, hogy maradjak �n nem hallgattam r�. Csak mentem a saj�t fejem ut�n, pedig ha megtettem volna, amit t�lem k�rt, ha �tv�ltoztattam volna, amikor m�g lehet�s�gem volt r� ez mind nem t�rt�nt volna meg. Az�rt amit tettem meg�rdemeln�m, hogy valaki meg�lj�n vagy, hogy szenvedjek �letem h�tralev� r�sz�ben.
• Edward! Ezt most azonnal felejtsd el! Te nem �rdemelsz hal�lt! Csak azt tetted, amit helyesnek l�tt�l! Azt, amir�l �gy gondoltad, hogy megv�dheted �t!
• De nem v�dtem meg! S�t mi t�bb meghalt! Ez most nem csak egy kis s�r�l�s, hanem meghalt! V�g�rv�nyesen elt�nt a f�ldr�l! – Ezzel elrohantam. Futottam. Futottam, ahogy csak a l�bam b�rta. Nem tudtam merre csak el. El innen min�l messzebb, egy olyan helyre ahol nem gondolok r�. De hi�ba futottam, mert mindenhol �t l�ttam. V�g�l a tenger parton �lltam meg. Alkonyodott. Valami elm�lt. Valaminek v�ge van. �s �n m�r tudom, hogy minek. Nekem nem kell az az �let ahol � nincs. Nem fogok egyed�l �lni. �s ha ebben a csal�dom nem is seg�t, h�t tal�lok majd valaki m�st, aki v�get vet az �letemnek. �s tudom is hogy hol kell keresnem azokat akik, seg�thetnek nekem. Igen. Tudom m�r hova kell mennem, hogy el tudjam felejteni �t. Olaszorsz�gban majd biztosan seg�tenek. Gyorsan kell cselekednem miel�tt Alice, megl�tn� a tervemet. Most r�gt�n elindulok a rept�rre. �tk�zben lefoglaltam egy helyet az els� oszt�lyon �s felsz�ll�s el�tt elint�ztem, hogy egy kocsi v�rjon majd r�m Olaszorsz�gban. �jf�l volt. Minden nagyon s�t�t. Az �g bor�s, de egy kis folton �tsz�r�d�tt a csillagok f�nye. Igen, ennek �gy kell lennie.  Ha �, nincs, akkor �n sem �lhetek. Pont, mint Bella egyik kedvenc t�rt�net�ben a R�me� �s J�li�ban. Miut�n sz�tv�lassz�k, �ket egym�st�l J�lia nem akar, �sszeh�zasodni a nemes sz�rmaz�s� f�rfival ez�rt ink�bb meg�li mag�t. �s R�me�, aki nem tud �lni kedvese n�lk�l ut�na, megy a hal�lba, hogy a mennyben vagy a pokolban �jra egy�tt lehessenek. A k�l�nbs�g az � t�rt�net�k �s a mi�nk k�z�tt, hogy J�lia el�sz�r nem halt meg csak miut�n megl�tta, hogy R�me� megm�rgezte mag�t. Bella m�r sose fog fel�bredni �gy az a vesz�ly nem fenyeget minket, hogy t�ved�sb�l �lj�k meg magunkat. Hiszen Bella meghalt �s �n soha nem �lelhetem, cs�kolhatom meg t�bb�. Id� k�zben meg�rkezt�nk a c�l�llom�sra. A b�relt kocsim egy nagy t�ren v�rt r�m. Az �t hossz� volt �s, hogy el�ssem az id�t azon kezdtem el morfond�rozni, hogy mi lett volna, ha R�me� megkapja az �zenetet. Vajon megsz�ktek volna �s boldogan �ltek volna, am�g meg nem halnak? Vagy a b�ntudat miatt elhideg�ltek volna egym�st�l? Ezut�n visszamentek volna �s a h�bor� a k�t csal�d k�z�tt folytat�dott volna? Azonban mire minden k�rd�semet megv�laszoltam volna meg�rkeztem Volterr�ba. Az bej�ratn�l egy halom n�zel�d� turista volt. Amint Heidi megl�tott abbahagyta a t�rlatvezet�st �s odaj�tt hozz�m.
• Szia! Te meg mit keresel itt? – k�rdezte.
• Ar�hoz j�ttem, besz�lnem kell vele. – Mit akarsz? – k�rdezte gondolataiban.
• Az csak r�nk tartozik.
• Ha be akarsz jutni r�m is.
• Heidi! Aro k�ld�tt ide Edward�rt. Szerintem nem �r�lne, ha feltartan�d a vend�g�nket. – sz�lalt meg Jane. – Gyere ut�nam. – Adta ki az utas�t�st �s elindult. �n sz�fogad�an k�vettem.
• Mindenki ut�nam! �s senki se felejtse el hogy a m�zeuml�togat�s v�g�n egy kiad�s vacsora v�r majd r�nk! – �s ti lesztek a f�fog�s. Ezzel elhagytuk Heidi-t �s a n�zel�d�k nagy csoportj�t. Hossz� �ton jutottunk el a Volturihoz. Bent Aro v�rt r�m hatalmas vigyorral az arc�n.
• Szervusz, Edward! Mi j�ratban errefel�? Csak nem csatlakozni szeretn�l hozz�nk?
• Nem, nem ez�rt j�ttem. Igaz�b�l…
• Jaj de k�r… Pedig sz�vesen l�tn�nk t�ged. T�bbnyire. – tette hozz� halkan.
• Mint mondtam nem az�rt j�ttem, hogy csatlakozzak.
• H�t ez esetben l�pj, ide k�rlek – mondta majd megfogta a kezem. – Oh, sz�val Bella az idej�veteled oka. – Enn�l a mondatn�l h�trasand�tott Caiusra aki egy sz�momra ismeretlen v�mp�rral besz�lt. Pontosabban nem tudom, hogy ismeretlen-e mert az arc�t eltakarta a k�peny, amit viselt. – Sz�val azt szeretn�d, hogy v�gezz�nk veled? – Enn�l a mondatn�l elhallgattak a besz�lget�k.
• Igen. Ez lenne a k�r�sem.
• Ha megengeded ezt meg szeretn�nk besz�lni a t�bbiekkel.
• Persze… - Ezzel otthagytam �ket a teremben. Kint Heidi m�r majdnem v�gzett a kast�ly bemutat�s�val. Amikor megl�tta, hogy �n kint v�rakozok egyb�l kapcsolt �s egy hosszabb �tra vitte a l�togat�kat. Miut�n elmentek egyed�l maradtam. Ekkor a torony�ra f�l �t�t �t�tt. Tudom, hogy a csal�dom nemsok�ra meg�rkezik, hogy meg�ll�tsanak. P�r perc m�lva Jane j�tt ki a teremb�l. Ezek szerint meghozt�k az �t�letet. Visszament�nk a terembe.
• Tudod, Edward nem l�tjuk �rtelm�t a hal�lodnak.
• De…
• Hisz ha nem szeretn�l �gy �lni, mint eddig csatlakozhatn�l hozz�nk. Nagyon tehets�ges vagy �s mi sz�vesen l�tn�nk a k�r�nkben.
• De persze csak t�bbnyire, igaz? – k�rdeztem.
• Edward f�lre�rtetted az �n kis megjegyz�semet. –mondta, de megmagyar�zni m�r nem tudta, mert kicsap�dott az ajt� �s berohant a csal�dom.
• El�g! - ki�ltotta el mag�t Alice – Nem hagyjuk, hogy meg�lj�tek Edwardot!
• Nem is tervezt�k! – mondta egy b�rsonyos hang� n�, aki eddig Caiussal besz�lt. Majd megfordult �s egy aranyl� szemp�rral n�zt�nk szembe.