Már egy honapja, hogy - apám  és a családom úgy hiszi meghaltam.

                                          -, hogy együtt élek a családommal a Cullenekkel.  

                                          -, hogy Edwarddal újra egy párt alkotunk 

- Szívem minden rendben? - ébresztett fel álmélkodásomból Edward.

- Igen persze. – mosolyodtam el.

- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk piknikezni, csak mi ketten?

- Nagyon jó ötlet a többiek mit csinálnak? - és már álltam is fel.

- Rose és Em lent vannak, a többiek vadásznak.

- Lent várlak. - és már ment is ki egy csók után a szobánkból, és én indultam a hatalmas gardróbunkba valami szexi, de kényelmes ruhát keresni. Ez a ház még nagyobb, mint amiben eddig éltek a Cullenék. Igaz már én is velük élek, de azért nem foglalok ennyi helyet. Nevettem magamban. Hatalmas nappalija van ahol három óriási kanapé és egy Tv foglal helyet, ami egy egész falat igénybe vesz. Mellette nem sokkal a kandalló és Edwardom zongorája mellett egy akkora ülőgarnitúra ahol mind kényelmesen elférünk.

A nappalmiból nyílik egy étkező  ahol a látszat kedvéért van egy konyha csúcsdolgokkal felszerelve és egy nagy asztal 8 székkel itt szoktuk a komoly dolgokat megbeszélni.

Az emeleten van minden párnak egy-egy hálója, mindegyikben van egy óriási gardrób az előző szobám 10X-rese minden gardrób külön- külön hát igen ez Alice.

Felvettem egy vászon vajszínű térdfeletti spagetti pántos ruhát és már mentem is lefele.

Már ott várt rám az ajtóban készen az indulásra.

- Sziasztok - köszöntünk el egyszerre a többiektől és még Edward hozzátette hogy – majd este felé érkezünk.

- Szórakozzatok jól - mondta Rosalie és Emmett egyszerre a tévé elől egy nagy vigyorral az arcukon, amit nem értettem.

A garázsban beszálltunk a Volvóba és mentünk az úti célúnk felé.

Az út csendben telt el.

Mikor már lassított az autó  már láttam előttünk egy gyönyörű rét terült el. Szerencsére kinézetre nem lehetett ismert, de ez nekünk csak jó volt mert gyönyörű napsütés volt. Kipakoltunk a kocsiból és leültünk a rét közepére egy pokrócra.

- Annyira szép idő van Edward köszönöm ezt a szép napot.

- Szívem neked bármit – és az arcán a kedvenc féloldalas mosolyom jelent meg.

Az egész délutánt végig beszélgettük ha nem beszélgettünk csodáltuk egymást legalábbis én ezt tettem.

- Olyan szép a naplemente –  mondta szerelmem.

- Ennél szebb napot el sem tudnék képzelni – mondtam

- Remélem ez még csak fokozódik és elmosolyodott és felhúzott a földről és csókot nyomot az ajkamra. Letérdelt elém és én megilletődtem.

- Izabella Marie Swan! Hozzám jönnél feleségül?