Jake-l hazamentünk a saját, La Pushi házunkba, de előtte még tettünk egy kis kitérőt a Cullen házban. Megbeszéltük a többiekkel, hogy este tartunk egy megbeszélést, arról, hogy mit is kellene most tennünk a Volturival. Otthon készítettem ebédet, hogy egy kicsit lefoglaljam magam, és ne kelljen Jake folyton aggodalmas szemeibe néznem. Annyira nyugtalan volt azóta, mióta megtudta az igazat, hogy Nahuel és Helena miért akartak megölni. Most még jobban aggódott értem, mint eddig. Mikor végeztem a főzéssel, megterítettem, és tálaltam a sült csirkecombokat, melyek illata számomra elég kellemetlen volt, Jake-n viszont látszott, hogy bármelyik pillanatban befalhatja őket egytől-egyig.
- Jó étvágyat! - nyomtam puszit az arcára, és leültem mellé az asztalhoz.
- Te nem eszel? - kérdezte, mikor látta, hogy nem akaródzik elvennem egyetlen egy húst sem.
Megráztam a fejem, és bizonyítás képen, hogy egyáltalán nem kívánom az ételt, eltoltam magam elől a tálat. Jake megvonta a vállát, és belekezdett az evésbe. Szeretettel telve néztem, ahogy eszik, és elfogott a jól ismert melegség. Annyira szerettem őt, hogy az szinte már túlzás. Fogalmam sem volt, hogy egy ilyen valaki, mint én, akinek a szíve alig-alig dobog, hogy képes ennyire szeretni bárkit is.
- Nem kell aggódnod - mondta Jake, mikor megette az összes húst - minden rendben lesz. Majd kitalálunk valamit. A Volturi egy újjal sem fog hozzád érni.
- Én nem magam miatt aggódom - suttogtam - csak titeket féltelek.
Jake rosszallóan megcsóválta a fejét, és megfogta a kezem az asztal alatt.
- Egyszer legalább pánikolj már be a félelemtől! Annyira természet ellenesen viselkedsz. A te fejedre pályáznak, erre te minket féltesz! - bosszankodott.
- Mert szeretlek... - suttogtam mosolyogva.
Jake felsóhajtott, majd felállt, maga után húzva engem is.
- Felejtsük el egy kis időre a Volturit, és az összes gondunkat. Estig még rengeteg időnk van, addig csinálhatnánk valamit - mosolyodott el titokzatosan.
Kíváncsian pillantottam rá, mire ő hangosan felnevetett.
- Most meg mi van? Mire gondoltál? - kérdeztem morcosan, zavart, hogy én semmiről sem tudok.
Jake elvigyorodott, majd közelebb húzott magához, és úgy suttogta a fülembe:
- Fürödjünk le, ketten. Eléggé összekoszoltuk magunkat, szerintem, és ránk fér egy kis fürdés... - lehelte.
Döbbenetemben először szóhoz sem tudtam jutni, majd hangosan elnevettem magam.
- Ügyes trükk volt, Jake, de nem dőlök be neki! - vigyorogtam, és eltoltam magamtól.
Jake értetlenül pillantott rám.
- Minek nem dőlsz be? Nem értelek... - bizonytalanodott el.
Vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Nem úgy volt, hogy várunk vele az esküvő utánig. Ez a fürödjünk együtt duma egy kicsit átlátszó, szerintem - tájékoztattam.
Jake először csak bambán bámult ki a fejéből, majd ő is felnevetett.
- Nessie, félreérted! Én tényleg csak fürödni akarok veled! Így legalább... jobban megismerjük a másik... öhm... testét - magyarázta.
Értetlenül bámultam rá, majd megértettem, hogy hülyét csináltam magamból. Jól félreértettem, amit mondott.
- Jaj, annyira sajnálom, én tényleg azt hittem, hogy... most jól beégettem magam! - magyarázkodtam.
Jake felnevetett, és magához húzott. Belecsókolt a nyakamba, és lassan ringatni kezdett jobbra-balra.
- Semmi baj. Kifejezetten szórakoztat az, hogy zavarban vagy. Meg az, hogy sokat gondolsz arra - nevetett bele a nyakamba.
Bosszúsan hátba vágtam, de erre csak még hangosabban kezdett el nevetni. Csípőre tett kézzel álltam és néztem, hogyan ,,szenved" a röhögéstől, s mikor végre abbahagyta, csak akkor szólaltam meg.
- Ha továbbra is folytatod a röhögést, akkor nem fürdök veled! - fenyegettem meg, de nem sokon múlott, hogy elnevessem magam.
Jake hirtelen megkomolyodott, és olyan döbbent fejet vágott, hogy nem tehettem róla, de most én kezdtem el nevetni. Alig kaptam levegőt, annyira nevettem. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy Jake felkap a karjaiba, és a fürdőszoba felé kezd el cipelni.
- Ha önszántadból nem jössz, akkor majd én viszlek! - vigyorgott.
Játékosan, nevetve ütögettem a karját, sikongattam, hogy engedjen el, de persze nem tette ezt. Tovább vitt, egészen a fürdőszobáig, ahol megpillantottam a már vízzel teli kádat.
- Ennyire biztos voltál magadban? - kérdeztem.
- Naná! - válaszolta lelkesen.
- Legalább hadd vetkőzzek le! - kértem, de ő megrázta a fejét, gonosz fény csillant meg a szemeiben.
Tudtam, hogy valami nagy szemétségre készül éppen.
- Jake... tegyél le! Le akarom vetni a ruhám! - kérleltem.
- Eljött a bosszúm ideje! - válaszolta, és mielőtt bármit is reagálhattam volna, már a kádban ültem.
Vizes ruháim a testemre tapadtak, elázott hajam a szemembe lógott.
- Ezért megöllek! - sziszegtem.
Jake a kád mellől hangosan nevetett, majd egy csókot nyomott vizes fejemre.
- Jaj, de szeretlek, te kis buta! - motyogta, és megcsókolgatta vizes arcomat.
Viszont nekem is megvolt a saját bosszú hadjáratom. Karjaim a nyaka köré fontam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Egyre közelebb húztam magamhoz, és ahogy előre láttam, Jake nem bírt ellenállni nekem. Egyik kezemet észrevétlenül a zuhanyrózsa felé csúsztattam, és levettem a helyéről. Jake még mindig nem sejtett semmit, tovább csókolta a számat. Elvigyorodtam, miközben csókolóztunk, ha elképzeltem Jake meglepett képét. És akkor megnyitottam a csapott, a zuhanyrózsát a semmit sem sejtő Jake irányába tartottam. Élénk vízsugár lövellt ki belőle egyenesen Jake-re, aki szinte szóhoz sem jutott a meglepődéstől.
- Nessie, ez nagyon nem volt vicces! - motyogta, ahogy végignézett csuromvizes önmagán.
- Fürödni akartál, nem? Hát... megadtam neked erre az esélyt! - vigyorogtam.
Jake felnevetett, és bemászott mellém a kádba. Levetette a pólóját, és kidobta a vizes kőre. Én is követtem példáját, és megszabadultam apró kis pólómtól. Jake közelebb húzott magához, annyira, hogy testünk szinte egymáshoz tapadt. A keze a hátamra siklott, egyenesen a melltartóm kapcsához, melyet egyetlen, könnyed mozdulattal kikapcsolt. A melltartó könnyedén hullott le rólam, beleesett a kádba, de nem törődtem vele. Jake vágyakozva mérte végig melleimet, majd kezével gyengéden végigsimított rajtuk. Még mindig melleimet simogatva csókolgatni kezdte nyakamat, én közben vággyal telve túrtam bele sűrű hajába. Nem tudom, hogy hogy fogjuk kibírni a nászéjszakáig. Ha így folytatjuk, sehogy. Kezem lesiklott a nadrágjához, és elkezdtem megszabadítani őt attól is. Segített nekem, de nem hagyta abba kényeztetésemet. Ezután az én nadrágom is a vízbe került, de mivel nem nagyon fértünk a vízben ázó ruháinktól, kidobtuk őket a kőre.
- Annyira, gyönyörű, vagy... - suttogta, minden egyes szót külön hangsúlyozva.
Elmosolyodtam, és újra közelebb húzódtam hozzá, hogy ajkunk megint összeérjen.
- Tudod, igazából nem kellene ezt csinálnunk... - motyogtam két csók között.
Jake két keze közé fogta arcomat, úgy válaszolt.
- Betartjuk, amit megbeszéltünk. Csak a nászéjszakán, rendben?
- Oké - válaszoltam erőtlenül.
Újra megcsókolt, és engem megint elöntött az a jól ismert forróság. Mintha a levegő szikrázott volna közöttünk. Órákig ott lehettünk a kádban, s a végére mindketten teljesen meztelenek voltunk. Nem szegtük meg az egymásnak tett ígéretünket, csak feküdtünk, egymást átölelve, élvezve a másik közelségét, a forró vízben.
- Nem kellene már mennünk? - kérdeztem kedvesen mosolyogva.
Jake megrázta a fejét, fekete hajából csöpögött a víz.
- Még maradjunk egy kicsit. Annyira kellemes a víz, és olyan jó így feküdni... - suttogta.
Mivel egyet értettem vele, nem sürgettem azzal, hogy ideje lenni menni. Nagyon jól éreztem így magam, és a legjobb az volt az egészben, hogy Jake itt volt velem, és átölelt.
- Most már elmondod, hogy mivel értett egyet apa? - kérdeztem kíváncsian, és megfordultam, hogy lássam az arcát.
Elgondolkodva ráncolta össze a homlokát, majd lassan megrázta a fejét.
- Miért? - kérdeztem szomorúan - Tán valami... rossz dolog?
Jake elmosolyodott, majd lassan újra megrázta a fejét.
- Ez amolyan férfi dolog. Nem hinném, hogy akarnád tudni... - motyogta szemlesütve.
Döbbenten vettem észre, hogy Jake zavarba jött.
- Mire gondoltál? Mit olvasott ki a fejedből? - kérdeztem most már egyre sürgetőbben.
- Nessie, én nem akarom... - ellenkezett.
- Jake, mondd el! - kértem erőteljes hangon.
Nagyon bántott, hogy ők tudnak valamiről, amiről én nem. Jake végül legyőzötten sóhajtott fel, és belekezdett.
- Azt olvasta ki a fejemből, hogy éppen... öhm... rólad.... fantáziálgattam... - motyogta, és zavartan lesütötte a szemét, hogy ne kelljen rám néznie.
- Ó! - csak ennyi jutott tőlem, annyira meglepődtem.
Ha tudtam volna, biztos elpirultam volna, hisz soha nem hallottam még olyat egy fiú szájából, hogy ő bármilyen formában rólam fantáziál. Persze Jake-n nem kellett volna meglepődnöm, hisz a vőlegényem, de mégis zavarba jöttem.
- Hát, ez igazán... hízelgő - válaszoltam, és megsimítottam karját, hogy megnyugtassam.
- Szóval nem tartasz perverz disznónak? - kérdezte reménykedve.
Elnevettem magam, és megráztam a fejem.
- Ha annak tartanálak, szerinted itt feküdnék veled a kádban, meztelenül? Akkor én magam is az vagyok... - mondtam mosolyogva.
Jake megkönnyebbülten felsóhajtott, és apró csókot nyomott ajkaimra.
- Most már tényleg ideje lenne mennünk - mondta, és felkelt a kádból.
Nagyot sóhajtottam, ahogy végignéztem tökéletes testén. Olyan hihetetlen, hogy ő engem szeret, mikor megkaphatna szerintem bárki mást is.
- Nem jössz? - kérdezte, és felém nyújtotta a kezét.
Megfogtam, és ő felhúzott engem a kádból. Már nem voltam egy kicsit sem zavarban attól, hogy láttam őt meztelenül, és hogy ő is lát így engem. Teljesen természetesnek vettem az egészet. Megtörölköztünk mindketten, majd felvettük tiszta ruháinkat, és már indultunk is a kocsi felé.
- Nyugi! - tette a kezemre kezét, mikor észrevette, mennyire feszült lettem hirtelen.
Nyugtatóilag visszamosolyogtam rá.
- Minden rendben van. Jól vagyok - feleltem.
Jake egy darabig aggódva méregetett, de aztán beindította a motort, és gázt adott. Elindultunk a Cullen ház felé.