Mikor Bella és Edward kiléptek a Cullen házból a szavazás után még mindenki ülve maradt és elkezdtünk beszélgetni. Alice szólalt meg először

• Én elmegyek vásárolni ha nem bánjátok Esme, Rosalie velem tartotok?
• Én igen. Szívesen. De elárulod mire számítsak? Konkrét terved van mit szeretnél vásárolni vagy csak shoppingolunk? – kérdezte mosolyogva Esme, amikor felállt és beleült Carlisle ölébe.
• -Annyira jó nézni őket olyan szép párt alkotnak.
• Úgy gondoltam, hogy vehetnénk pár dolgot Edward szobájába.
• Alice, Carlilse velünk tarthat, vagy most csak mi hárman megyűnk?
•  Jöhet nyugodtan. És te Rosealie?
• Bocsi, de én inkább itthon maradnék Emmettel ha nem bánnátok?Emmett furcsán nézett rám aztán kajánul elvigyorodott mellettem  és elengedte a kezem és kíjjebb húzta a székem majd egy határozott mozdulattal az  ölébe rántott.

• Akkor csak mi négyen megyünk – szólalt meg Alice és kiadta a parancsot hogy: - 5perc múlva találkozunk a garázsban ugye nem baj Carlisle ha a te kocsiddal megyünk? Addig én felmegyek átöltözni – ezzel megfogta Jazz kezét és felfelé húzta a lépcsőn.
• Érezzétek jól magatokat- mondtam, utána az életemet jelentő fiúhoz fordultam és megkérdeztem – Van kedved feljönni a szobánkba? - és egy puszit nyomtam az ajka szélére és már rohantunk is felfeflé. Gondoltam hogy egyenesesen az ágyunkhoz visz majd  és letesz rá. Elkezdett simogatni és csókolgatta a nyakam miközben én a kezemmel kényeztettem a hátát. Amikor egyszer csak felsóhajtottam és ő kérdőn nézett rám, láthatta rajtam hogy valami bánt, mert felült. Én mellé ültem és neki döntöttem a fejem a vállának és elkezdte kezével simogatni a hátam a másik kezével megfogta az ölemben pihenő kezeimet.
• Mi a baj szívem?

Megráztam a fejem, mert igazából én se tudtam mi bánt pontosan. Nem szoktam pont én ilyet csinálni, hogy nem megyek el vásárolni vagy olyat se, hogy önszántamból leállítom magunkat.

• Rose kérlek, áruld el látom rajtad, hogy valami bánt.
• Én se tudom konkrétan.
• Te mindig kimondod mi bánt, és most pont nekem nem akarod elmondani?  Megfogta alul az álam azzal a kezével amivel eddig az ölemben fekvő kezemet fogta, és maga felé fordította hogy ránézzek.
• Em nincs semmi - és felpattantam az ajtó felé igyekeztem, hogy futni menjeek. De ő egy határozott mozdulattal megfogta a kezem és magához rántott én meg neki csapódtam. Kérdőn néztem rá, de ő csak megcsókolt egyre szenvedélyesemben és szenvedélyesebben, én az ágy felé kezdtem húzni, mire ő egy határozott mozdulattal megállított minket az ágy előtt és eltolt egy kicsit, hogy a szemembe tudjon nézni. Én kérdőn néztem rá és mielőtt meg- szólalhatott volna megszólaltam
• Azt hittem hogy te is akarod! és elszontyolodtam
• Persze szívem mindennél jobban de látom hogy valami bánt először áruld el - és az arcomat megint felemelte, hogy ránézzek
• Em kérdezhetek valamit?
• Persze de, aztán te is válaszolsz  a feltett kérdéseme?!
• Ugye még mindig szeretsz?Elengedett egy lépést hátrált és kérdőn nézett rám , és láttam rajta hogy kezd dühös lenni?
• Valami rosszat mondtam? - már határozottan dühös volt és amikor megszólalt ……………….
• Még kérded? - már üvöltött - Hogy kérdezhetsz ilyet hisz jól tudod, hogy mindennél jobban szeretlek és csak veled akarok lenni más nőre rá se tudok nézni úgy ahogy rád, el sem hiszem hogy ilyet feltételezel hogy teheted ezt velem nem adtam rá okot! Vagy mégis?

Nagyon dühös volt,és én is egyre jobban

• Emmett szerinted megkérdezném, ha nem komolyan gondolom? - már én is nagyon dühös voltam
• Vagyis azt feltételezed, hogy………….. vagyis mit is feltételezel? nem hinném, hogy van rá okod azt hinni, hogy nem szeretlek
• Mindennél jobban szeretlek Cicám.  Te vagy az  életem.  Te vagy a legfontosabb. De ilyennel még te se vádolhatsz alaptalanul
• Alaptalanul? - csattantam fel.
• Szóval az neked semmi hogy Bellaék jelenlétében nem bújsz hozzám , nem húzol az öledben mióta a családunkhoz tartozik? - felhorkantottam - Azóta előttük nem mondod ki hangosan, hogy mit érzel irántam, előtte viszont nagyon is hangoztattad és ne mond azt hogy fel se tűnt?
• Ó szóval azt feltételezed? Pontosan mit is? hogy én ……….. – nem tudta befejezni nagyon ideges volt, ahogy ott egymással szemben álltunk, mint két kitörni készülő vulkán még szerencse, hogy nem tartózkodik más jelen pillanatban a házban.

Dühös tekingetettel meredtünk egymásra és mindkettőnknek ökölben volt a keze.

• Válaszolnál Rosalie?
• Mire arra hogy….   Igen azt kérdeztem hogy szemet vetettél -e Bellara – Úristen kimondtam hangosan pedig tudom vagyis gondolom hogy hülyeség most kimondva még nagyobb őrültségnek hangzik hogy lehetek ennyire idióta hogy ilyennel sértem, meg azt az embert akit mindennél jobban szeret?
• Ez ugye most csak egy rossz vicc! – csattant föl, keserűen fölnevetett és folytatta
• Még gondolni se gondolhatsz ilyet, na most nagyon figyelj rám mert csak egyszer mondom el - a hangja kicsit higgadtabb lett egy árnyalattal. Megfogta karjaimat a könyököm alatt és az ágy szélére ültetett le, ő hátrált egyet – na most nagyon figyelj egyszer mondom el és ha nem hiszel nekem akkor nincs miről beszélnünk – meg akartam szólalni de ő feltartotta jobb kezén  a mutató ujját hogy most ő beszél.
• 1. Hogy gondolhatsz ilyet hogy a feleségemen kívül más lányra is szemet vetek csak téged szeretlek és csak téged is foglak
• 2.  Engem is megviselt  a Volturis incidens, bocsánat, hogy ha azóta ha hanyagollak csak mostanában azon gondolkodtam, pont a szavazás alatt döntöttem el hogy lezárt ügynek tekintem és nem pazarlok rá több időt hogy azon gondolkodjam
• 3. Bellát igen szeretem úgy mint a HÚGOMAT és semmi több!!!
• 4. Hogy képzeled hogy ezt veled vagy Edwarddal vagy a családdal megtenném?
• Nekem csak te számítasz - ezt már sokkal lágyabban de megkérdőjelezhetetlenül mondta.

Ha tudnék sírni most biztos potyognának a könnyeim ezt észre vette rajtam és legugolt elém.

Megfogta mind a két kezem ami eddig az ölemben pihent és átkulcsolta őket ujjaival és a térdeimre fektette őket.

• Elhiszed ugye, hogy nekem más nincs csak te?!

• Sajnálom… kezdtem volna, de közbe szólt
• Várj kérlek. Ez az időszak mindenkinek kicsit nehéz volt, de átvészeltük.
• Bármi is vár ránk a további életünkben, vagyis az örökké valóságban – egy kicsit elmosolyodott, de komolyan folytatta tovább
• Én csak téged akarlak és csak veled vagyok valaki, veled vagyok egy egész mindennél fontosabb vagy, te átsegítessz mindenen mindig számit hatunk egymásra sajnálom hogy ha most a bizalmad felém egy kicsit megbillent remélem jóvá tehetem Már bizonyítottuk szerelmünket, többször meg is pecsételtük és szeretném ezt még egyszer megtenni – elmosolyodott és térdre ereszkedett
• Rosalie Hale hozzám jönnél? Megpecsételnéd életünket még egy esküvővel? – és kinyitotta a vasmarkaiban tartott kicsiny dobozt amiben egy gyönyörű gyémánt gyűrű díszelgett
• Persze Emmett Cullen. Mindennél jobban szeretném. és gondolkodás nélkül rávetettem magam ő meg hátra esett velem, egymáson feküdtünk és mielőtt megcsókolhatott volna megtámaszkodtam a feje mellett két oldalt és a szemébe néztem
• Sajnálom hogy kételkedtem benned és az érzéseidben az őszinteségedben és a szavaidban én is mindennél jobban SZERETLEK és persze hogy szeretném hogy ha újra megpecsételnénk szerelmünket egy esküvővel. - és megcsókoltam  miközben újamra helyezte a gyűrűt.