|
5. fejezet
Fölmentem a szobámba. Bella-n gondolkoztam. A lánya tényleg jobban hasonlít Jacob-ra, mint rá. Hihetetlen, hogy milyen rideg. Teljesen megváltozott. Ő már nem az én Bellám.
Fölmentem a szobámba. Bella-n gondolkoztam. A lánya tényleg jobban hasonlít Jacob-ra, mint rá. Hihetetlen, hogy milyen rideg. Teljesen megváltozott. Ő már nem az én Bella-m. Egy teljesen más Isabella. Távolságtartó. És most fogom bevallani magamnak, hogy még mindig szeretem. De nincs rá esélyem, hogy
visszaszerezzem. Férjnél van. Anya lett belőle. De én rajta tartom a szemem. Ha csak egy kicsit is meginog a házasságuk, akkor én ott leszek, hogy segítsek rajta. Igen ez a tuti terv. Most már csak valahogy a közelébe kell kerülnöm. Mondjuk először talán ki kéne vele békülnöm. Utána meg, úgy kéne ügyködnöm, hogy a közelében legyek. Mondjuk, írhatnák neki egy levelet. Beadnám a kórház recepciójára. Megkérhetném, hogy valamikor találkozzunk. Akkor talán meg tudnánk beszélni, a dolgokat. Igen ez jó lesz. Kerestem egy lapot. Leültem és írni kezdtem. Ezután lementem a nappaliba, mert Esme gondolatai onnan jöttek. Lent Esme egy újságot olvasott.
- Anya, van egy borítékod? – kérdeztem.
- Persze a konyhában van. Az első szekrény legfelső fiókjában. – elmentem a konyhába megkeresni. – Minek kell neked boríték? – érdeklődött.
- Valamit ki akarok próbálni. Hátha így egyenesbe tudom hozni az életem. – adtam meg a választ, miután sikeresen megtaláltam a borítékot.
- Csak ne csinálj semmi hülyeséget.
- Nem fogok. – fölmentem a szobámba. Összehajtottam a levelet és beraktam a borítékba. Ráírtam a címzettet. Odaraktam az asztalomra, hogy hétfőn reggel be tudjam vinni a kórházba.
Vasárnap nem történt semmi. Hétfőn reggel Carlisle korábban ment be. Fölajánlottam neki, hogy beviszem. A kocsiban csend uralkodott.
- Te valamit tervezel. – mondta nekem Carlisle.
- Eddig úgy tudtam, hogy én vagyok a gondolatolvasó. – mondtam neki.
- Nem mondtam, hogy gondolatolvasó vagyok, csak ismerlek.
- Szerintem hagyjátok, hogy csináljam azt, amit jónak látok. Ha elrontom, akkor az az én hibám lesz. – mondtam.
- Csak semmi hülyeség. – mondta ő is.
- Ti Esme-vel összebeszéltetek vagy mi? – érdeklődtem.
- Vagy csak egy véleményen vagyunk.
- Segíthetek önnek? – kérdezte a recepciós.
- Igen. Megmondaná nekem, hogy Dr. Black bent-e van? – kérdeztem.
- Sajnálom még nincs.
- Oda tudná neki adni ezt a levelet? – érdeklődtem és odanyújtottam neki a borítékot.
- Persze.
- Köszönöm szépen.
- Nincs mit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
