5. fejezet
Flmentem a szobmba. Bella-n gondolkoztam. A lnya tnyleg jobban hasonlt Jacob-ra, mint r. Hihetetlen, hogy milyen rideg. Teljesen megvltozott. mr nem az n Bellm.
Flmentem a szobmba. Bella-n gondolkoztam. A lnya tnyleg jobban hasonlt Jacob-ra, mint r. Hihetetlen, hogy milyen rideg. Teljesen megvltozott. mr nem az n Bella-m. Egy teljesen ms Isabella. Tvolsgtart. s most fogom bevallani magamnak, hogy mg mindig szeretem. De nincs r eslyem, hogy
visszaszerezzem. Frjnl van. Anya lett belle. De n rajta tartom a szemem. Ha csak egy kicsit is meginog a hzassguk, akkor n ott leszek, hogy segtsek rajta. Igen ez a tuti terv. Most mr csak valahogy a kzelbe kell kerlnm. Mondjuk elszr taln ki kne vele bklnm. Utna meg, gy kne gykdnm, hogy a kzelben legyek. Mondjuk, rhatnk neki egy levelet. Beadnm a krhz recepcijra. Megkrhetnm, hogy valamikor tallkozzunk. Akkor taln meg tudnnk beszlni, a dolgokat. Igen ez j lesz. Kerestem egy lapot. Leltem s rni kezdtem. Ezutn lementem a nappaliba, mert Esme gondolatai onnan jttek. Lent Esme egy jsgot olvasott.
- Anya, van egy bortkod? – krdeztem.
- Persze a konyhban van. Az els szekrny legfels fikjban. – elmentem a konyhba megkeresni. – Minek kell neked bortk? – rdekldtt.
- Valamit ki akarok prblni. Htha gy egyenesbe tudom hozni az letem. – adtam meg a vlaszt, miutn sikeresen megtalltam a bortkot.
- Csak ne csinlj semmi hlyesget.
- Nem fogok. – flmentem a szobmba. sszehajtottam a levelet s beraktam a bortkba. Rrtam a cmzettet. Odaraktam az asztalomra, hogy htfn reggel be tudjam vinni a krhzba.
Vasrnap nem trtnt semmi. Htfn reggel Carlisle korbban ment be. Flajnlottam neki, hogy beviszem. A kocsiban csend uralkodott.
- Te valamit tervezel. – mondta nekem Carlisle.
- Eddig gy tudtam, hogy n vagyok a gondolatolvas. – mondtam neki.
- Nem mondtam, hogy gondolatolvas vagyok, csak ismerlek.
- Szerintem hagyjtok, hogy csinljam azt, amit jnak ltok. Ha elrontom, akkor az az n hibm lesz. – mondtam.
- Csak semmi hlyesg. – mondta is.
- Ti Esme-vel sszebeszltetek vagy mi? – rdekldtem.
- Vagy csak egy vlemnyen vagyunk.
- Segthetek nnek? – krdezte a recepcis.
- Igen. Megmondan nekem, hogy Dr. Black bent-e van? – krdeztem.
- Sajnlom mg nincs.
- Oda tudn neki adni ezt a levelet? – rdekldtem s odanyjtottam neki a bortkot.
- Persze.
- Ksznm szpen.
- Nincs mit.
|