Reggel a házban, mire felöltöztünk és lementünk Edwarddal már nagy volt a káosz. Alice az összes dolgot, ami szükséges volt egy nagy halomba pakolta össze az előszobába, így senki nem tudott kiszökni a házból.

-Nagyon jó ötlet, hugi. Köszönöm, hogy megkínzol! –mosolygott rá gúnyosan Edward.

-Gondoltam, hogy el akarsz szökni és itt hagyni minket. De miért teszel úgy, mintha ez a kupac dísz megállíthatna?

-Ha már direkt tetted ide, akkor nem megyek el. Mondd, miben kell segítenem?

-Köszönööm! –ugrott Alice a nyakába. –Menj el a tisztítóba Seattlebe. El kell hoznod a ruháinkat. Siess! Bella, te, gyere velem, feldíszítjük a házat. Esme te addig öltöztesd fel Carlislet.

-Mintha egyedül nem tudnék felöltözni Alice! –nevetett Carlisle.

-Nem arra értettem, hanem arra, hogy Esme figyeljen oda, mindent tényleg jól csinálj!

-Na haladjunk, mert soha nem leszünk készen. –léptem ki az ajtón a friss levegőre, amiből szippantottam egy nagyot.

Különösebb okom nem volt rá, de jól esett. Reggel tíztől kettőig a házat díszítettük, az összes kis zugába került valami kis virágocska.

-Be kell valljam, ez most nagyon tetszik. Szép munka volt Bella. Köszönöm a segítséget!

-Nincs mit. De, most ha nem haragszol megyek és átöltözök.

-Inkább ugorj át, La Pushba megnézni Nessiékkel minden rendben van e. –tette össze a kezét könyörgően.

-Rendben, akkor oda megyek előbb. Szia Alice.

A határnál megálltam egy kicsit, hátha Sam vagy valaki erre kóborol, és akkor nem támadnak meg, de nem jött senki így elindultam. Amikor megérkeztem a házhoz, szinte az egész falka a házban gyülekezett.

-Sziasztok. Valaki kiküldené  Jacobot meg Nessie-t? Nem szeretnék bejönni, nehogy baj legyen belőle.

-Itt vagyunk. Szia Anyu. Miért jöttél ide? –jött át Renesmee Spinnyvel a kezében, két nagy indián között.

-Tudod, hogy milyen a nagynénéd. Azt akarja tudni, hogy minden rendben van-e errefelé. 

-Nem volt neki elég hogy 10 perccel ezelőtt felhívott? –nevette el magát Jacob.

-Jake, te még nem ismered Alice-t. A telefon neki nem elég, és sajnos titeket nem lát. De akkor látom minden rendben, van. És fél4-re mindenki legyen ott, mert akkor Alice hisztirohamot kap.

-Persze, ott leszünk. Anyu te tudod, hogy kell belecsomagolni a pólyába egy gyereket?

-Kicsim, majd megmutatja Leah. –mondta neki Jacob.

-Én meg amúgy se tudom. Neked nem kellett pólya, mert már kétnaposan kilógtál volna belőle. Na de akkor én megyek is, felöltözöm. Sziasztok!

Amikor megérkeztem, már mindenki készen volt, persze megint én késtem el, hála Alice fontoskodásának. Felrohantam az emeletre, de a ruhám nem volt sehol.

-Aliceeeeeeee. Hova tetted a ruhámat? –kérdeztem dühösen, mire egy hatalmas kacajt kaptam válaszul.

-Bocs, Bella. Kényszerítettek. Meg kell keresned.

Ekkor vettem észre, hogy Edward sehol nincsen. Első utam a házunkhoz vezetett, ahol egy levél várt rám.  

„A ruhája nálam van hölgyem. Ha esetleg vissza szeretné kapni, hát járjon utána. Első  állomásunk kicsi, kerek, és zöld.” 

Ez a rét lesz, gondoltam magamban, és már ott is voltam, ahol megtaláltam az egyik pár cipőmet. Hát ez hosszú lesz, gondoltam magamban, és megtaláltam a fenyőágon a másik cipőmet, egy levéllel a sarkán.

„A ruhája még mindig velem van, de legalább már nem sérti fel kecses lábait. Második állomás: az első találkozásunk helyszíne.

Az iskola. Minek kell ezt a játékot most űzni? Le fogunk maradni a keresztelőről. Morogtam magamban útközben. Egyáltalán nem élveztem ezt a keresgélést.

Első találkozás.. Az ebédlőben, amikor először megláttam, vagy a biológiaterem, amikor először megszólított?

Elmentem a biológiateremhez, sötét volt, és nem volt ott semmi, így átmentem az ebédlőbe. Az asztalunknál egy gyertya és még egy levél várt. A boleróm, pedig a szék karjára volt rátéve.

„Eddig tökéletesen teljesít Mrs. Cullen. Harmadik megálló: Ha én nem vagyok, már te sem vagy velem! „

Uhh. Ültem le a székre és elkezdtem gondolkozni, mire is gondolhatott az én egyetlenem. Ezen a zavaros fátylon át, nem nagyon emlékeztem mindenre, csak ahogy a férjem elmondta a dolgokat, de ezekre az apróságokra nem mindig tért ki. Sok olyan élményem volt, amikor meg halhattam volna, de nem sok, amikor ő mentett meg. Volturi, attól kétszer is, de nem hinném, hogy Volterrába akar hívni, se a tisztásra. James, de a balett stúdió is messze van.  Keressünk valami kevésbé morbidot. A kocsi, amikor majdnem elütött itt a parkolóban. Na, nem is olyan nehéz ez a dolog. És valóban igazam volt, a parkolóban ott volt a ruhám, de a férjem sehol. Valószínűleg gondolta, hogy vagy meg akarom ölni, vagy nagyon mérges leszek rá, de nem láttam sehol, és nem is éreztem az illatát. Mire visszaértem, vagyis egyből Nessiékhez mentem, ahol már nagyban elkezdődött a keresztelő. Odaálltam Edward mellé, mintha semmi nem történt volna, és formáltam egy buborékot, hogy hallja a gondolataimat.

Köszi szépen, hogy lekéstem az unokám keresztelőjét. Ezért még számolunk.  

Az este további részében nem is akartam hozzászólni, mert még ki is nevetett.

Spinny keresztelője simán zajlott, bár a víztől, amit rálocsoltak elkezdett sírni.

Amikor Isára került a sor, mi is odamentünk Edwarddal, és bár mindenki furán nézett ránk, hogy miért nem szólunk egymáshoz, ez a keresztelő is gyors volt és problémamentes.

A vacsoráról a Cullenek el is jöttek, ugyanis enni se tudtak volna, és Alice nem akarta, hogy bármi baj legyen a jó szándékú beszélgetésből. Amikor elmentek Samék, ők voltak az utolsók, segítettem Nessienek mosogatni.

-Anyu. Miért vesztetek össze Apuval? És miért pont most?

-Elpakolta a ruháimat, Forks különböző részeire, és nekem mindet össze kellett szednem. Ezért is késtem le a felét Spinny keresztelőjének.

-Ne haragudj rá. Tudod, hogy milyen, ha Emettel van egy fél napot. –nevetett Nessie.

-Óóó. Szóval a nagybácsid is benne volt. Hát akkor ő is kap érte egy alapos fejmosást.

-Köszi Nessie, hogy elmondtad. Legalább én megúszhattam volna. –állt meg Emmett az ajtó előtt és elkezdte leszedni a díszítést.

-Upsz. Azt hittem legalább sejti, hogy Apa nem egyedül tette. Ne haragudj.

-Mindegy. De lécci Bella, először Edward kapjon érte!

-És én is csak holnap. Ne rontsd el ezt a szép estét kicsim.

Válaszul csak egy morgás hagyta el a számat. De Edward úgy is tudta, hogy nem tudok rá  haragudni.

-Ígérem holnap mind, a ketten megkapjátok a magatokét. De most gyerünk haza, Nessiéknek szükségük van pihenésre. Sziasztok!

-Köszönünk mindent! Sziasztok. –szaladt Nessie az emeletre, mert Spinny felkelt.

-Ne haragudj! –nyomott egy csókot Edward az ajkamra.

-Állj! Ezzel nem engesztelsz ki. Most inkább átmegyek Nessie régi szobájába. –mondtam, mielőtt megadom magam a tökéletes testű személyes Adoniszomnak, aki olyan fejet vágott mintha gyomorszájon rúgták volna, és közben elüti egy vonat. Sajnáltam, de most megérdemelte. Szerencsére, holnap még csak vasárnap, és Emmett is meg fogja kapni a magáét, mielőtt elkezdődik a suli..