- Nem akarsz s�t�lni? – k�rdezte Archie vagy �gy harmincadszorra azon a napon.
N�m�n megr�ztam a fejemet.
Bevittek. Mindenkit. Elizabethet, Edwardot, Ap�t, mindenkit. Egyed�l maradtam Archieval, aki elkeseredett pr�b�lkoz�sokat tett arra, hogy egy kicsit jobb kedvre der�tsen.
Az eg�sz �gy folyt le, mint egy l�ncreakci�. Kezd�d�tt Edwarddal, majd ut�na j�tt Apa �s a v�g�n Elizabeth. �gy �reztem elj�n a v�g, amikor Elizabeth 40�-os l�zzal kelt fel. Azonnal sz�ltunk Dr. Cullennek, aki sorba vitte el a csal�dtagjaimat a k�rh�zba. J�magam a nap minden perc�ben arra v�rtam, hogy t�rt�njen valami. Ak�r arra, hogy �rtes�tsenek a k�rh�zb�l, vagy arra, hogy �n is �sszeessek. Az ut�bbi j�val ink�bb kedvemre val�bb lett volna.
Margaret�k is hal�lra voltak r�m�lve. Nem tudt�k mi lesz a csal�dom, na meg persze az � munk�juk sorsa. Ha ehhez kapcsol�d�t k�rdeztek, mindig �gy n�ztem r�juk, ahogy Edward szokott. Ez azonnal bel�j�k fojtotta a sz�t, �s ink�bb elsomford�ltak.
- Emma, k�rlek! – morogta mellettem Archibald – meddig akarsz itt �lni �s v�rni?
Megvontam a v�llamat, de megint csak nem sz�ltam semmit.
Archie d�h�sen s�hajtott mellettem, majd �reztem, hogy fel�ll.
- Megpr�b�lok k�rdez�sk�dni egy kicsit… �s tal�n az is �rdekelne, hogy mit tudtam meg Jackr�l… - vetette oda csak �gy mell�kesen.
Ez az egy n�v visszaadta az �let egy cseppnyi szikr�j�t bennem �s azonnal fel�lltam. 
- Jack? – a hangom rekedt volt, ami�rt nem besz�ltem vagy egy napja.
Archie �that� tekintettel b�lintott.
- Van p�r ismer�s�m a hivatalba… �k seg�tettek.
- Figyelj, azt �n is tudom, hogy Andover-ben adt�k be! – vil�gos�tottam fel.
Az �gnek emelte a szem�t.
- Igen, de �n az �lete t�bbi mozzanat�t is tudom! – mondta f�lrebiccentett fejjel.
- �s elmondod? – k�rdeztem mikor nem sz�lt semmit.
- Term�szetesen. De nem akarsz le�lni?
- Rendben – b�lintottam �s helyet foglaltunk.
- Na, sz�val, Jack Cannon. – s�hajtotta Archie – nyolc �ves volt, amikor Andover-be vitt�k. Amolyan nyughatatlan gyerek volt, aki szerette kih�zni a gyuf�t a feln�ttekn�l. Tulajdonk�ppen minden l�tez� embert, akit ismert megtr�f�lt, de ezt mindig eln�zt�k neki. T�z �vesen �r�kbe fogadt�k…
- V�rj – sz�ltam k�zbe – �r�kbe fogadt�k?
- Pontosan! De mi�rt lep�dsz meg rajta?
- Nem is tudom… folytasd!
- Rendben… az anya az�rt Jack-et v�lasztotta, mert � maga nem sz�lhetett gyereket, de mindig is azt vallotta, hogyha b�rmikor lenne egy saj�tja, olyan lenne, mint Jack. Testileg �s lelkileg is. Ezt persze a f�rje furcs�llta, de v�g�l belement. �gy ker�lt Jack hozz�juk. Ezek ut�n nem panaszkodhatott, mert nagyon j�l b�ntak vele. A csal�d nem volt nemes, de szeg�nyek sem, r�ad�sul Jack volt az egyed�li gyerek ott.
Annyira furcsa colt hallgatni. Sarah biztosan �r�lne neki, ha tudn�, hogy v�g�l milyen j�l alakult Jack sorsa!
- Persze a kamaszkori kisikl�sait naponta kellett elsim�taniuk a sz�leinek, �s ez f�k�pp az Apj�nak nagy gondot jelentett. Az Anyja ezzel szemben im�dta �t, �s b�rmit csin�lt, megbocs�tott neki.
- �s mi j�tt ezut�n? – t�rtem a t�rgyra.
- 16 �vesen elsz�k�tt.
Leesett az �llam.
- Az anyja napokig, hetekig kereste, de be kellett �rnie Jack hi�ny�t egy lev�llel, melyet a fi� �rt. Azt hiszem, mondanom sem kell, mi volt benne…
- De, de igen, mondanod kell! – csattantam fel.
- Rendben, nyugodj meg! Csak sz�p lassan! Sz�val, l�nyeg�ben azt �rta benne, hogy nagyon tiszteli �s szereti �ket, ami�rt befogadt�k, de neki vissza kell j�nnie a v�rosba, �s meg kell keresnie a h�g�t.
Mire �szbe kaptam, m�r jav�ban elmosolyodtam, �s meghat�dva az als� ajkamba haraptam.
- Ezek ut�n nem sokat lehet tudni r�la… hogy val�ban eljutott-e id�ig, azt senki sem tudja. N�ha hallanak fel�le, vagy l�tj�k fel-fel bukkanni, de sose hossz� id�re…
Kiss� cs�ggedten s�hajtottam.
- Ezek szerint lehet, hogy itt s�t�l az utc�n, de lehet, hogy valahol az orsz�g m�sik v�g�ben bolyong? – sz�geztem le keser�en.
- H�t, tulajdonk�ppen igen… sajn�lom.
Er�sen megd�rzs�ltem az arcomat, majd az ujjaim k�z�l n�ztem Archibaldra.
- Ok�, ez a kis mesed�lut�n nem jav�tott sokat a k�z�rzetemen… - mondtam neki halkan.
- Sejtettem – forgatta a szem�t – de �n megpr�b�ltam!
- �s akkor gondolom enn�l tov�bb nemigen juthatok…
- M�r csak annyit tehetsz, hogy az orsz�g k�l�nb�z�, legfontosabb helyeire t�viratozol, �s megk�red, hogyha l�tj�k, sz�ljanak neked. Ez minden.
- J�l van, ez eg�sz… korrekt tervnek t�nik.
- Tudok benne seg�teni. Ha akarod.
N�m�n b�lintottam, majd az ablakhoz s�t�ltam.
- Mit gondolsz, mi lesz ezut�n? – t�n�dtem el.
- Mivel is? – k�rdezett vissza.
�sszeszorult torokkal nyeltem egyet. Ez a fajta visszak�rdez�s olyan Edwardos.
- Mindegy, hagyjuk is. Most, ha nem nagy baj, egyed�l hagyn�l?
Gyanakv�an f�rk�szett egy darabig, de v�g�l sz�tlanul b�lintott.
- H�t j�l van. Sz�lj, ha b�rmire sz�ks�ged van! De komolyan!
- Rendben, szia Archie! – k�sz�ntem el t�le az ajt�ban.
Megv�rtam, am�g elkap egy kocsit, �s elt�nik az utca v�g�ben. Ekkor gyorsan beszaladtam a h�zba �s magamra kaptam p�r melegebb ruh�t. �pp az ajt�n akartam kislisszolni, amikor megl�ttam Margaretet t�gra ny�lt szemekkel a szalonban �llni. �s r�m n�zett azokkal az ijedt szemekkel.
- Ms.Masen, hova megy? – k�rdezte meg�tk�zve.
- Csak s�t�lni… mi�rt? – v�laszoltam �rtetlen�l.
- Maga is elmegy?
- Margaret, mir�l besz�l? Mi a baj? Mit gondol, hova megyek?
Nem �rtettem a helyzetet.
- �n… �n csak agg�dom. Nehogy m�g a v�g�n maga is elkapja!
- �! – szaladt ki a sz�mon, majd b�ztat�an elmosolyodtam – �rtem ne agg�djon. Nemsok�ra j�v�k! – nyugtattam meg, majd kifutottam az utc�ra.
Intettem egy kocsinak, majd mikor lef�kezett a h�z el�, gyorsan besz�lltam.
- Hova vihetem, h�lgyem? – k�rdezte a f�rfi unalommal a hangj�ban.
- A k�rh�zba – adtam ki az �ti c�lt.
- Biztos benne? Nem biztons�gos az a hely mostans�g! – bizonygatta b�lcsen a kocsis.
- K�rem, csak vigyen el! H�l�s vagyok az aggodalm��rt, de nekem most a k�rh�zba kell mennem. K�sz�n�m. – z�rtam le kiss� bossz�san a vit�t, majd h�trad�ltem az �l�sben, �s v�rtam.